A munkahelyi mobbing nem csak az áldozat problémája: a pszichoterror az egész közösségre és ezáltal a vállalat egészére is hatással van.
Mi az a mobbing?
A pszichológiai terror, idegen szóval mobbing a munkahelyi gyakorlatban etikátlan viselkedést, szélsőséges, agresszív kommunikációt jelent, amely kisebb csoportok, de jellemzően leginkább egyetlen személy (mobbing-áldozat) ellen irányul. Az agresszor nem feltétlenül egy személy, gyakran egy kisebb csoport áll a pszichoterror hátterében. A mobbingot elszenvedő munkatársat gyakori támadások, verbális erőszak, negatív kritika, piszkálódás éri kollégái vagy vezetői részéről. A mobbing nagyon változatos formákat ölthet: van, akit egyszerűen levegőnek néznek, míg másokat nyilvánosan megaláznak, a skála a rosszindulatú pletykáktól egészen a fizikai fenyegetésig, megfélemlítésig terjedhet.
A szakirodalom szerint ahhoz, hogy pszichoterrorról lehessen beszélni, a támadássorozatnak legalább hat hónapon keresztül, heti rendszerességgel fenn kell állnia. Persze ennél jóval kevesebb idő is elég ahhoz, hogy valakit kicsináljanak. A hosszú időn át, rendszeresen ismétlődő bántalmazás nem játék: komoly lelki, mentális, pszichoszomatikus és szociális problémákhoz vezet. A mobbingban mindenki veszít: az áldozat, a kollégák és a vállalat is.
Mobbing aktivitás kategóriái
A mobbing meghatározása Dr. Heinz Leymann német munkapszichológus nevéhez fűződik. Az általa megalkotott LIPT-kérdőívek szerint 45 különböző aktivitás létezik, és ezeket az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:
- A kommunikációs lehetőségek csökkenése (a menedzsment nem ad lehetőséget a kommunikációra, verbális támadás a megbízásokkal kapcsolatban stb.)
- Szociális kapcsolatok fenntartásának ellehetetlenítése (a kollégák nem állnak szóba a személlyel, ezt esetleg a menedzsment tiltja, a többi dolgozótól távoli szobába helyezik)
- A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos effektusok (pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, járásból stb.)
- Munkával kapcsolatos effektusok (munkamegbízások elmaradása, lényegtelen feladatok kiadása)
- Testi egészséggel kapcsolatos tényezők (veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás stb.)
(Forrás: Wikipedia)
Van, aki megbetegszik, van, aki az italhoz nyúl
Az áldozat a folyamatos mobbing hatására, egy komplex lélektani folyamat következtében fokozatosan tehetetlenné, és egyre kiszolgáltatottabbá válik. Az inzultált munkatárs folyamatosan feszült, szorong, gyomorgörccsel megy be dolgozni, romlik a teljesítménye, elveszti a motivációját, és kilátástalannak érzi a helyzetét. A teljesítőképesség fenntartása érdekében az is előfordul, hogy az érintettek alkoholhoz, gyógyszerhez vagy kábítószerhez nyúlnak.
Emellett hosszú távon pszichoszomatikus tünetek nehezítik az életüket: az állandó stressz hatására vérnyomásproblémák, alvászavarok, gyomorbántalmak léphetnek fel, azaz az áldozat szó szerint belebetegszik a mobbingba. Sajnos az igazságtétel és a hepiend is rendre elmarad: a bántalmazott kolléga munkaképtelenné válik, betegállományba kerül, jobb esetben felmond, és másik munkahelyet keres magának.
A fizikai tünetek mellett komoly mentális problémák is fellépnek: az áldozat önbizalma napról napra épül le, viselkedése bizonytalanná válik, teljesítőképessége hanyatlásnak indul, gyakrabban vét hibát, ezzel további okot szolgáltat a bántalmazásra. Az öngerjesztő folyamat hatására a mobbing-áldozat ördögi körbe kerül. Az érintettek előbb-utóbb szociálisan izolálódnak, túlérzékennyé, paranoiássá, bizonytalanná vagy éppen agresszívvé válhatnak.
Ha nagy a nyomás…
A mobbing sok mindenből fakadhat: a nagy nyomás, a folyamatos stressz, a rendezetlen konfliktusok, a pontatlan munkaköri leírás, az elégtelen kommunikáció, az egyenlőtlen terhelés, vagy az előítéletek mind-mind táplálhatják a pszichoterrort. A folyamatos teljesítménykényszer, a kiélezett verseny, a munkanélküliségtől való túlzott félelem is vezethet a folyamat kialakulásához. Van, hogy nem strukturális problémák, hanem egy-egy kolléga rosszindulata, agressziója gerjeszti a mobbingot, de a probléma többnyire összetett: egyéni és vállalati szinten is találunk kiváltó okokat. Minél nagyobb a nyomás, a stressz, annál valószínűbb, hogy az ostor valakin csattanni fog. A kiszolgáltatott, valamilyen kisebbséghez tartozó, gyengébb egyének fokozott kockázatnak vannak kitéve.
A bajt csak tetézi, ha a vezető nem veszi észre, mi folyik körülötte, vagy érdektelenséget mutat, és a mobbingot nem tekinti a hatáskörébe tartozó problémának. A vezető konfliktuskezelésén is sok múlhat: egy konfliktuskerülő vezető könnyen megijedhet attól, hogy a békebíró szerepét játssza. A leggyakoribb sajnos mégis az, hogy maga a vezető él vissza a hatalmával, és válik agresszorrá. Ebben az esetben sajnos a kollégák joggal félhetnek a szankcióktól, és sokszor nincs senki, aki be merne avatkozni a folyamatba.
A férfiak sincsenek biztonságban
Bár a nők fokozott veszélynek vannak kitéve, a férfiak ugyanúgy válhatnak áldozattá. A kutatások szerint gyakorlatilag bárkiből lehet mobbing-áldozat. Ha kiközösítésről vagy pszichoterrorról hallunk, gyakran hajlamosak vagyunk azt gondolni, az elszenvedő fél tehet arról, hogy ilyen helyzetbe került. Pedig nem kell összeférhetetlennek lenni ahhoz, hogy valakit bántsanak, elég, ha az illető kicsit gyengébb érdekérvényesítő, bizonytalan, valakinek útban van, vagy valamilyen kisebbség tagja.
Gyakori jelenség az is, hogy a különleges képességű, kompetens, intelligens munkavállalók válnak mobbing-áldozattá. A bántalmazás hátterében ebben az esetben a félelem áll. A rátermettebb kolléga jobb esélyei miatti szorongás következtében a többiek ellenségesen, agresszíven kezdenek fellépni az illetővel szemben, és szisztematikusan ellehetetlenítik az életét. A pszichoterror célja, hogy az áldozatnak rossz hírét keltsék, teljesítőképessége csökkenjen, szociálisan elszigeteltté váljon, és végül elhagyja az adott munkahelyet.
Megváltó elbocsátás
Tamás egy németországi szálloda munkatársaként vált mobbing-áldozattá. Mire felismerte, hogy mekkora a baj, már komoly fizikai és lelki tünetei voltak. „A kollégáim mindig lekezelőek voltak velem, mindent velem csináltattak meg. Miközben én dolgoztam, ők csak lopták a napot. Rendszeresen megjegyzéseket tettek rám, kritizálták a munkámat, volt, hogy mondvacsinált okokkal felnyomtak a főnöknél. Hosszú hónapokon keresztül ment ez így, miközben lassan elviselhetetlenné vált a helyzet. Egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, elbizonytalanodtam, a szorongás állandósult.
Úgy éreztem, talán én csinálok valamit rosszul, és a helyzetemen az sem segített, hogy vendégmunkás voltam. Végül összeszedtem magam, és beszéltem a menedzseremmel, aki megértő volt, sajnálatát fejezte ki, és megígérte, hogy beszél a kollégáimmal. Mielőtt bárkit is felelősségre vontak volna, egy hirtelen, sokunkat érintő leépítés oldotta meg a helyzetet: egy percig sem bántam, hogy szabadultam, napok választottak el a felmondástól. Nem tudom, hogy az ügyem szerepet játszott-e abban, hogy engem és több kollégámat is elküldték, de nem is érdekelt, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre vége ennek a rémálomnak.”
A mobbingban mindenki veszít
A mobbing nem csak az áldozat életét teszi tönkre, de az egész cégre hatással lehet: a pszichoterror rombolja a munkahelyi kapcsolatokat, a csapatmunkát, a hatékonyságot, az általános hangulatot, és jellemzően visszaesik a munkamorál is. Nem nehéz belátni, hogy a vállalat produktivitása, zökkenőmentes működése lehet a tét. Egy kiszivárgott mobbing-ügy rossz hírét kelti a cégnek.
Egy olyan munkahelyen, ahol a pszichoterror egyszer megjelenik, és nincs, aki megállítsa, nagy eséllyel újra kialakul a jelenség. A kollégák az egyre fokozódó feszültségben ugyanis egyre jobban félnek, sokszor agresszívebbé, kegyetlenebbé válnak, mindenki a túlélésre hajt. Ahol farkastörvények uralkodnak, ott nem kell csodálkozni azon, ha az emberek kivetkőznek magukból.
A munkáltató sokszor homokba dugja a fejét
A munkahelyi elnyomást sokszor maguk a munkavállalók követik el. A munkáltató felelőssége mégis elvitathatatlan a kérdésben. Már maga a vállalati kultúra, a megfogalmazott értékek, a vezetői kommunikáció stílusa, a munkavállalókkal való általános bánásmód, a környezet is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakul-e pszichoterror jelensége. A mélyebb szervezeti problémák nagyfokú pszichés megterhelést, fokozott stresszt jelentenek a munkavállalóknak, ami jelentősen megnöveli a mobbing kialakulásának esélyét.
A vezetőség sok esetben nem is értesül a problémáról, vagy ha mégis, legtöbbször szakértelem, eszközök vagy stratégia hiányában nem avatkozik be. Egy külső szakember bevonása segíthet, de a cégek általában nem veszik erre a fáradságot. A probléma az, hogy a mobbingot legtöbbször nem elég egyéni szinten kezelni, mivel többnyire a rendszer vagy a menedzsment elégtelen működéséből adódik a baj. A strukturális beavatkozás, a felelősségre vonás pedig olyan fájdalmas folyamat, amit a vállalatok szeretnek megúszni, így a struccpolitika mellett döntenek.
Folytatjuk.
(A szerző a SudArt Coaching trénere. Fotó: Europress/Getty)