De nem ezért halt ki.
A több mint 17 ezer éve kihalt gyapjas mamut kövületein végzett vizsgálatok alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a klímaváltozás vagy az emberi tevékenység hozzájárult a faj kihalásához mintegy 12 ezer évvel ezelőtt.
Clément Bataille, az Ottawai Egyetem kutatója és munkatársai szerint vizsgálatuk kiemelte a klímaváltozásnak az egyes fajokra kifejtett hatását. Bataille és kollégái egy 28 éves korában, mintegy 17 100 éve, az alaszkai Brooks-hegyvonulattól északra elpusztult gyapjas mamut maradványait vizsgálták.
Az állat élete során mintegy 70 ezer kilométert gyalogolhatott.
Ez volt az első olyan vizsgálat, amely nagy részletességgel követte végig egy rég elpusztult állat vándorlását. A maradványok DNS-elemzése alapján kiderült, hogy a mamut hím volt. Ezután két, egyenként 1,7 méteres agyarának egyikét kezdték vizsgálni. Ezek a mamut élete során folyamatosan növekedtek, naponta bővültek a rétegei, és olyan kémiai jeleket tartalmaznak, amelyek alapján megállapítható, hol élt az állat, amikor az adott réteg kialakult. A tudósok a stroncium izotópjainak arányát vizsgálták, amely tükrözi a mamutok táplálékát.
A tudósok összehasonlították az agyar rétegeiben mért stronciumizotóp arányát a korábban mesterséges intelligencia segítségével készített és rágcsálófogakból származó adatok alapján a régióról készített térképpel. Ennek révén tudták modellezni Kik lehetséges útvonalát.
Az eredmények szerint fiatal korában Kik a Yukon-folyó medencéjének alsó részén barangolt, majd az általa megtett távolság 2-16 éves kora között jelentősen megnőtt. A kutatócsoport szerint akkor vélhetően egy csorda tagjaként vándorolt. Ezután jelentősen megváltozott a mozgása.
„Az az elméletünk, hogy akkor kirúgták a matriarchális csordából, ami ebben a korban általában megtörténik a hím elefántokkal is” – mondta Bataille. Kik hosszú vándorlása Alaszka belső területei és a Brooks-hegység északi lankái között vélhetően a táplálékforrás évszakos változásait követte. Élete utolsó 18 hónapjában egy kisebb területen élt a Brooks-hegység északi részén.
„Megsebesülhetett egy harcban vagy vándorlásai során, vagy akár meg is betegedhetett" - vélte Bataille. Az agyarban lévő nitrogén- és szénizotópok arányának elemzése szerint feltételezhető, hogy Kik éhen halt.
A tudósok úgy vélik, a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttesen járulhatott hozzá a mamutok kihalásához. A melegedő klíma miatt zsugorodhatott vagy részekre töredezhetett a mamutok élőhelye: az általuk kevésbé kedvelt erdős és tőzeges régiók nagyobb területet hódítottak meg, az állatok ezért sokkal védtelenebbé váltak a vadászó emberrel szemben.
Ez is érdekelhet:
(Forrás: MTI. A kép illusztráció.)