A korábban sikeres, de nézhetetlen német foci idővel egyre kevésbé párosult eredménnyel, így elölről kezdtek mindent. A reform olyan sikeres lett, hogy a 2013-as Bajnokok Ligája-döntőt két német gárda játssza, mégpedig tele hazai focistákkal. És ez a foci bizony már nem csak eredményes, de látványos is. Remek BL-finálé lesz.

Egy barátom piszkálódására válaszul első felindulásból kijelentettem, hogy ez a foci halála. Nem éreztem én sem teljesen megalapozottnak, és nem is igazán volt ez olyan mélyről jövő, fájdalommal teli düh. Inkább csak egy harmincas focirajongó érzése, akinek felszakították a teljesen gyógyultnak hitt sebeit és hintettek rá némi divatos himalájai sót. Mert bizony én még azon a német focin szocializálódtam, amit édesapámon kívül talán nem volt képes más szeretni. Azon az eneszkás, majd egyesült német garnitúrán, ahol Buchwaldok, Thonok, Brehmék, Klinsmannok, Littbarskik, Völlerek, Möllerek, Strunzok, Kohlerek, Jeremiesek és Reuterek túrták fel a pályát és jutottak be világesemények döntőibe. Sőt, még nyertek is, tehát sajnos eredményesek is voltak. Nem volt szép, nem volt jó.

Aztán szép lassan, majd egyre gyorsabban szorultak ki a labdarúgás perifériájára – az ő szintjükön természetesen –, és már nem csak a látványt hiányolhattuk, hanem az eredményeket is. És ezek ott nem csak precízek, de okosak is, igen gyorsan rájöttek, hogy váltani kell, muszáj alapjaiban megreformálni a futballjukat. Már nem elég futni, ütközni, loholni kilencven percen át, focizni is kellene tudni (erős sarkítás, blődség lenne kijelenteni, hogy Matthaus nem tudott focizni, natürlich). Nem féltek lesni másoktól, nem féltek újítani az utánpótlás-nevelésben, és tőlük talán kicsit meglepő módon direkt nyitottak a bevándorlók felé, akik vérében kevésbé csörgedezett az állhatatosság, a lankadatlan küzdés, ám kreatívabbak, ügyesebbek, mások voltak. És aztán nem féltek fiatalítani sem.

Snitt!

És tessék, most, 2013-ban két német klub játssza a Bajnokok Ligája döntőjét. Két olyan német klub, melynek gerincét német játékosok alkotják és nem (a Bayern esetében: nem csak) megvásárolt méregdrága légiósok. Persze azért van különbség a müncheni és a dortmundi út között, nem is kicsi, de tény, a Nationalelf erre a két gárdára épül. Emitt Lahm, Neuer, Schweinsteiger, Badstuber, Boateng, Kroos, Müller, amott meg Hummels, Schmelzer, Bender, Gündogan, Reus és Götze.

A hiányzó

A Bundesliga-rekordért vásárolt Mario Götze (német klub sosem fizetett egy másik németnek ennyi pénzt) a Real ellen sérült meg és nem épül fel a döntőig, a zseniális támadó a lelátóról nézi jelenlegi és jövőbeli csapatának ütközetét.

Az említett különbség sem elenyésző azért, amíg a Dortmund a fiatal németek felnevelése, megvásárlása mellett szinte kizárólag fiatal tehetséges légiósokat igazol nem drágán, addig a Bayern München azért közel sem a dortmundi–barcelonai hitet vallja, és nem rest kipengetni 25 millió eurót Arjen Robbenért és Franck Ribéryért, vagy épp 40-et Javi Martínezért. Mi több, németekért is fizet szép summát, ha arra van gusztusa, például 30 milliót Mario Gómezért, vagy 37-et Mario Götzéért, a dortmundiak szeme fényéért, aki a nyáron érkezik és elég nagy port kavart a távozása.

A Dortmundnak meg a legdurvább költése Marco Reus volt a maga 17 milliójával, de például a Real Madridnak négyet rúgó Lewandowski 4,75 millió euróba fájt csak. De a Borussia ereje nem is csak ebben rejlik, a sikeres időszak kezdete leginkább egy személyhez köthető: Jürgen Klopphoz. A fiatal szakember 2008 nyarán került Dortmundba, két év múlva pedig már bajnok volt a csapattal, 2012-ben pedig duplázott, a bajnoki salátástál mellett a DFB-kupa is a Ruhr-vidéki együtteshez került.

Klopp egy fanatikus állat, ezt láthatjuk hétről hétre, egyik pillanatban őrjöngve, fröcsögve üvölt a negyedik játékvezetővel, majd cinkos mosolyt küld az asszisztensnek. Imádják Dortmundban. Eközben pedig valami olyat tud, amit kevesen – olyan zseniálisan jól, elképesztően gyorsan és hatékonyan futballozó csapatot hozott össze, amivel a világ legjobb trénerei közé emelkedett. Hangsúlyozom, egy szemtelenül fiatal keretből gyúrta Európa egyik legjobb csapatát.

Hogy mennyire jót? Az azért árulkodó, hogy egészen az elődöntő visszavágójáig, tizenegy meccsen keresztül veretlenek maradtak Hummelsék, de az is, hogy az elődöntő odavágóján egy Real Madridnak négyet lőnek.

Egymás ellen

A 2012–2013-as idényben négyszer csaptak össze a felek – a két bajnoki 1–1-re végződött, a két kupameccset azonban a Bayern nyerte: a Szuperkupa-mérkőzésen 2–1-re, a Német Kupában pedig 1–0-ra győztek a bajorok. Bajnoki meccset viszont több mint három éve nem nyert a München a Dortmund ellen.

Eközben Münchenben már túl vannak két BL-döntőn is, vagyis hiába ért fel Németország csúcsára a Dortmund, a bajorok nagyon célokat tűztek ki, Európát ostromolták. Sikertelenül. 2010-ben és 2012-ben is elbukták a döntőt, ha az idein is alulmaradnak, csúcsot döntenek, négy év alatt még senki sem veszített három Bajnokok Ligája-döntőt. (Ráadásul összesen ez már a hatodik lehet a Bayernnek, hiszen 1982-ben, 1987-ben, 1999-ben is kikaptak.) De a koncepció tökéletesen látszik, nem elégszenek meg azzal, hogy ismét német bajnokok lettek, Európát is meg akarják hódítani. És ha sikerült, jó sokáig csücsülnének a trónon, olyan vagy még nagyobb hegemóniát szeretnének, mint amit a Barcelona építget jó néhány éve.

Hogy ez mennyire reális, azt az elődöntőben láthattuk, Robbenék feltörölték a pályát az apró, védtelen kölyökcsapatnak ható Barcelonával – erőben, mentalitásban, gyorsaságban és helyzetkihasználásban is felülmúlták a verhetetlennek hitt vörös-kékeket. Mivel a Bundesligát huszonöt pontos előnnyel nyerték meg, épp a Dortmundot megelőzve, a Barcát pedig 7–0-val ejtették ki, alighanem kimondhatjuk, hogy Európa legjobb (formájában lévő) csapatát vezeti Jupp Heynckes.

A nyárig. Amikor is átveszi tőle a dirigálást egy bizonyos Pep Guardiola, aki történetesen remek meglátásaival, újításaival és kiváló pedagógia érzékével épp a korábbi (?) uralkodót vezette, a hegemóniát állandósította. A Barcelonánál. Ha az esélyes Bayern München megnyeri a május 25-i BL-döntőt, akkor a katalán mester egy triplázó, tehát a bajnoki címet, a Német Kupát és az európai trónt is kibérlő együttest vesz át jobbítás céljából. Nos, ez legyen az ő gondjuk.

Mi pedig élvezzük a szép, látványos, eredményes focit, amit a két német döntős nyújt majd a Wembleyben. Merthogy az első felindulásom gyorsan elmúlt, már egyértelműen ki lehet jelenteni, bármelyik is nyeri a BL-t végül mi nyertük a legtöbbet. Az új német focival.

Borussia Dortmund–Bayern München

  • 2013. május 25., 20:45; London, Wembley Stadion; Vezeti: Nicola Rizzoli; tv: Sport1, Digi Sport 1

Várható kezdőcsapatok:

  • Dortmund: Weidenfeller – Piszczek, Szubotics, Hummels, Schmelzer – S. Bender, Gündogan – Blaszczykowski, Reus, Grosskreutz – Lewandowski
  • Bayern München: Neuer – Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba – Javi Martínez, Schweinsteiger – Robben, Th. Müller, Ribéry – Mandzukic

(Fotó: Europress/Getty)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon