Brazília remek játékkal megnyerte a tornát, legyőzte a legutóbbi két világbajnokot, vagyis gyöngybetűkkel megírta és benyújtotta igényét a saját rendezésű világbajnokság aranyérmére.
De tényleg reális igény a világbajnoki cím? Brazília ötször nyert világbajnokságot, minden létező tornán esélyesként indul, annyi, de annyi tehetség bukkan elő a semmiből, hogy az ember azt hinné, ez kiapadhatatlan. Az utóbbi években azonban egy hajszálrepedéssel induló, ám idővel elég komoly törésbe fulladó zuhanás következett be. 1994-ben a világ trónjára ültek, négy év múlva döntőt játszottak, 2002-ben, a koreai–japán közös rendezésű világbajnokságot is még megnyerték, aztán 2006-ban és 2010-ben is elbuktak a negyeddöntőben. Szépen lassan kipörgött az aranygeneráció, az utódok pedig csak ötödik, hatodik helyre voltak jók.
Most meg ott tartanak, hogy soha nem látott mélységbe süllyedtek a világranglistán – a 22. helyen álltak a Konföderációs Kupa előtt. Vagyis elvileg volt huszonegy jobb válogatott náluk a Földön. Elvileg. Gyakorlatilag nincs. Ennyi nincs. De ez a válogatott nem a vébé legnagyobb esélyese, ezt bátran ki lehet jelenteni, még akkor is, ha most végigverte a legjobbakat. Hol vannak a sztárok? Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan ciklus, melyben ne lett volna minimum egy brazil csatár, aki a világ legjobbja. És akkor most csak a csatárokról beszélünk, de azon belül sem kell messzire menni, nem kell keresgélni az ábécében, elég csak az R betűnél felcsapni: Romário, Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho. (Kis jóindulattal a szebb napokat is megélt Robinhót is idevehetjük.)
Ehhez képest most nem találunk Európában olyan brazil támadót, akit egyáltalán érdemes lenne említeni. Hulk a világ valaha volt talán legerősebb csatára, elképesztően néz ki a fickó, emellett gyors is és kegyetlen erővel lő. A Portóban még számottevő is volt, aztán elment pénzt keresni Oroszországba, és messze elmarad a portugáliai termelésétől.
Van egy Neymar, aki talán tényleg a világ egyik legjobb labdarúgója, most is láthattuk, hogy csodákra képes a labdával, és még elképesztően gyors is. Sőt, még csak nem is annyira önző. Ellenben madárcsontú, sokat fetreng, és még semmit sem bizonyított Európában. A vébéig lesz erre lehetősége, egy egész szezon, addig engedelmetekkel fenntartásokkal fogadom őt. Zseni, ezt nem vitatom, de még nem egy Ronaldo, aki képes vb-t nyerni Brazíliának. Ráadásul Ronaldónak nem akármilyen társai voltak, Neymar meg a Lyonból elmenekülő és utána két évig vergődő Freddel riogatja a védőket.
A kiszolgálóegység pedig. Nos, hol van már Dunga, Leonardo, Rivaldo, Ronaldinho vagy épp Kaká... Hopp, de hisz ő még akár ott is lehetne. Nos, egy jó Kaká azért elkelne ebbe a csapatba, mert ugyan Oscar rendkívüli figura, de ő sem tűnik annak, aki betolja a gyilkos passzt a világbajnoki elődöntőben. Luiz Gustavo szerepe is elég fura, a Bayern München középpályása mindent megnyert idén klubszinten, kár hogy alig játszott. Mindössze huszonkét bajnoki jutott neki, Javi Martínez és Schweinsteiger mellett sem sok sót evett meg. És ő stabil kezdő Felipe Scolarinál. Ezt a luxust megengedheti magának egy brazil válogatott?
Találtak viszont egy Paulinhót, egy olyan játékost, aki nélkül nem lehet nagy tornát nyerni. Meggyőződésem, ő volt a kulcsember a Konföderációs Kupán, egy ilyen ütközős, rakkolós, elöl-hátul feltűnő, kőkemény, de mégis ügyes belső középpályás nélkülözhetetlen. No meg össze lett rakva egy olyan védelem, ami nem kizárt, hogy párját ritkítja a világon – igen, lehet, hogy Brazíliának van a legjobb védelme. Sose hittem volna.
De mennyit ér egy Konföderációs Kupa-győzelem?
Egyrészt sokat, mert Brazíliának égetően nagy szüksége volt már egy sikerre, pláne saját közönsége előtt. De ez komoly teherrel is jár, mert azt eddig is tudták a srácok, hogy tőlük vb-sikert vár a nép, ezek után viszont minimum karóba húzás jár, ha mégsem jön össze. És azért is sokat, mert láthattuk, ez a mai selecao bizony olyan erényeket képes felmutatni, amit korábban kevésbé. Spanyolország ellen olyan fegyelemmel végezték a dolgukat az aranysárgát, amit még az olaszok is megirigyelhettek. Masszív védekezés, tökéletes taktika, gyors támadók, remek helyzetkihasználás. És szerencse.
És ez az a pont, ami veszélyes lehet a brazilokra nézve, akik most talán elhiszik, hogy ismét a világ legjobbjai, de érdekes leülni egy hűs szobába és végiggondolni: mi lett volna, ha nincs az a kabarés gól a második percben? Mi történik, ha Pedro ziccerét nem rúgja ki a gólvonal elől David Luiz? A fociban nincs ha, utólag. De a sikeres jövő érdekében érdemes lenne végiggondolni, hogy a címvédő Spanyolország ugyanígy, ugyanezt játszotta volna-e null–nullnál vagy egy–egynél. Aligha.
Brazíliának ismét csodás csapata van, ezenkívül még egy éve is van a világbajnokságig. Vagyis van idő visszatérni a földre és jó sokat melózni, hogy áthidalják a zsenik hagyta űrt. Anélkül nehéz vébét nyerni. Brazília tényleg bejelentkezett a vb-aranyra. Csak ne higgye el, hogy meg is nyeri.
