Nem érzi jól magát Moszkvában és szívesen távozna az irreális összegért megvett Dzsudzsák, míg Juhász Rolandot gyakorlatilag elüldözték az Anderlechttől, ahol hét szezont lehúzott meghatározó játékosként. Vajon hol is van az igazi helye a két válogatott focistának?

Dzsudzsák Balázsért iszonyú pénzeket fizettek az oroszok, és egy átlag magyar dolgozó számára elképesztő fizetést vág zsebre, de néhány elejtett mondatából kiderül, mégsem érzi igazán jól magát Moszkvában. A teljesítménye ugyan – a csapathoz hasonlóan – javuló tendenciát mutat, de így is nagyjából átlagos. Az persze igaz, hogy blődség lenne összehasonlítani korábbi állomáshelyét, az Eredivisiét a Premjer Ligával, Hollandiában lényegesen fontosabb a támadójáték, míg az oroszoknál végig kell güriznie a meccseket Balázsnak. A mutatói így sokkal rosszabbak, de gyanítható, hogy azért a Dinamo fanatikusai többet várnának a liga negyedik legdrágább játékosától. Akiért eddig pályafutása során 35,5 millió eurót, vagyis 47,3 millió dollárt fizettek ki.

Eközben Németországban a Bild lehozta, hogy Szalai Ádám a legjobban fizetett labdarúgó Mainzban, aki viszont rendszeresen jól is játszik, és a jegyzőkönyvbe sem csak a kezdők közé kerül a neve. Az idei bajnokságban például tizenhét meccsen már kilenc gólnál jár, összesen pedig 23 tétmeccsen 13 találatot jegyez a 25 éves középcsatár. Ám hiába a remek statisztika, az ő 800 ezer eurós éves fizetése töredéke Dzsudzsák nagyjából négymilliós éves apanázsának, miközben a moszkvai légiós a 33 Dinamo-meccsén mindössze négy gólt lőtt. (Igaz, adott 11 gólpasszt is.)

Ezek persze csak a száraz adatok, nem feltétlenül kell bármire is következtetni, nem jelenti az, hogy Szalai jobb játékos, mint Dzsudzsák. Mint ahogy a fizetések közti különbség sem jelenti azt, hogy a Dinamo Moszkva játékosa öt–hatszor jobb, mint a mainzi támadó. Szubjektívebben is meg lehetne vizsgálni a kérdéskört, de nem célom összehasonlítani a játékosokat.

Minimum ilyen érdekes inkább az, hogy a Debrecen egykori aranytojást tojó tyúkja hogyan és legfőképp miért került Mahacskalából Moszkvába. A balszélső – főleg itthon – hatalmas vihart kavarva igazolt a holland liga legjobb csapatától az akkor még teljesen ismeretlen, a világ végén található, magyar fülnek komikus nevű dagesztáni klubhoz. Az Anzsi igényét megértettük, Dzsudzsi a PSV-ben Európa-klasszis szinten játszott, 157 meccsen 54 gólt lőtt és 50 gólpasszt adott. A PSV is kapott az alkalmon, hiszen az oroszok 14 millió eurót kínáltak érte, vagyis 11 és fél milliót nyert rajta a holland gárda.

Még azzal sincs gond, hogy Balázs rábólintott, egyrészt nyilván nemigen kereste más csapat, másrészt részegítően sok nulla volt a fizetése helyén a szerződésen, harmadrészt pedig az orosz liga erős, noha kissé a kontinens perifériáján van. Nem ismerik a fizetéscsúszás fogalmát, egyre több európai, afrikai vagy dél-amerikai klasszist tudnak megvenni, az oligarchák, olajmágnások és egyéb kétes hírű vállalkozók lapátolják a pénzt a fociba, nyilván, mert szeretik... Mondjuk, hogy eddig rendben is van a történet, ám kisvártatva jött a hír, hogy a tizenegyszeres szovjet bajnok Dinamo Moszkva 19 milliót kínál a magyar szélsőért, Balázs megy a fővárosba – illetve marad, hiszen korábban is ott élt –, és a valaha volt legértékesebb magyar játékosként bizonyíthat a patinás egyletnél.

Namármost: nyolc mérkőzést játszott az Anzsiban, gól nem lőtt, gólpasszt nem adott – erre jött a hihetetlen összeget tartalmazó ajánlat. Örülünk, persze, büszkék is vagyunk, a mi fiunk drágább volt, mint Özil (18 millió euróért került a Werdertől a Real Madridhoz), Cavani (Palermo → Napoli; 12 millió euró) vagy épp Robinho (Man. City → Milan; 18 millió euró). De ugyanakkor reálisak is vagyunk, mindenféle irigykedés nélkül: Dzsudzsák Balázs nem ér ennyit. Nem csak az Anzsiban (nem) mutatott teljesítménye miatt, hanem, amit például a válogatottban is látunk tőle. Dzsudzsák jó labdarúgó, ám nem közel húszmilliósnyira. Hogy miért fizetett ki a Dinamo ekkora összeget, rejtély.

Dzsudzsák tehát beleragadni látszik egy olyan szerződésbe, ami után ugyan még az unokáinak sem kell majd melóznia, ám esélytelen, hogy kimozduljon belőle. Így a hatalmas, zord és számára kissé rideg Moszkva rabja lett, ahol pillanatnyilag még az Európa-liga-indulás is bizonytalan. Márpedig nem boldog Moszkvában, ezt egyértelműen kijelentette, képtelen megszokni a szmogos, őrült, arctalan metropoliszt. Nem nyírlugosi srácnak való hely az, már inkább menekülne, kínálgatja magát, hátha valaki kivásárolja. Csakhogy 2015. december 31-ig érvényes kontraktusa van, és aligha találni olyan csapatot a Földön, amelyik letenne érte legalább 20 millió eurót. Amelyik csapat ki tudna pengetni ekkora összeget (Real, Man. City, Chelsea, MU, Bayern, Barcelona, PSG), annak sajnos nem Dzsudzsák kell, főleg, ha megveheti olcsóbban Özilt, Jordi Albát, Clichyt vagy közel annyiért a világ- és Európa-bajnok Juan Matát.

Ki kell tehát böjtölni a maradék három évet Moszkvában, és reménykedni, hogy esetleg kölcsönadják majd ide-oda fél évekre. Talán már jobban örülne, ha kicsit kevesebb pénzért ugyan, de egy kellemes klímájú, barátságos spanyol városka középcsapatának vendégszeretetét élvezné. Oda be is férne. Annál jobb csapatban erősen kérdéses.

Juhász Roland esete merőben más, a középhátvéd 2006 óta szolgálja alázatosan és sikeresen az Anderlechtet, ám tavaly nyáron új edző érkezett a csapathoz, aki új játékosokkal képzelt el egy némiképp újfajta játékszisztémát. Ez utóbbi inkább csak találgatás, a lényeg, hogy a magyar játékos, ahogy ilyenkor mondani szokás, nem fért bele a szakmai elképzeléseibe. Csakhogy Juhász nem egy töltelékember a harmincegyszeres belga bajnoknál, a 2012/2013-as szezonig 207 bajnoki meccsen lépett pályára a Anderlecht lila-fehér mezében, az elmúlt négy–öt idényben csapata egyik legjobbja volt. Nála többet és régebb óta csak egyetlen játékos, a belga válogatott Olivier Deschacht játszik a brüsszelieknél. Persze ez nem jelent örök érvényű szerződést, ettől még utat lehet mutatni bárkinek, de talán nem így.

Juhász ebben a szezonban mindössze három bajnoki meccsen kapott szerepet, egyszer kezdőként, a legtöbbször a lelátóról nézte csapattársai játékát. Az új szakvezető, John van den Brom teljesen ignorálja, egy ideje már az U21-esekkel edz a 76-szoros válogatott játékos, és mostanra a vezetők is belátták, el kell adni a védőt. Azt a védőt, akit évekig nem engedtek még csak tárgyalni sem (vagy irreális árat kértek érte), mert szükség volt rá, köré épül a védelem, el a kezekkel.

Pedig amikor a bajnokságban és a nemzetközi kupákban is rendszeresen játszott Juhász, bőven volt érdeklődő, hol a Bundesligából, hol a Ligue 1-ből, hol Skóciából vagy Angliából keresték. És ő ment is volna, szeretett volna szakmailag előrelépni. Mert Juhászt elsősorban ez motiválta mindig is, nem akart Kínában vagy épp Ukrajnában pénzt lapátolni, játszani szeretett volna egy, a belgánál színvonalasabb bajnokságban. Megállta a volna a helyét? Nem kétséges.

Most már mehet, mert feleslegessé vált, csakhogy már nem kapkodnak érte a módosabb, nevesebb együttesek – fél éve alig játszik. Már nem válogathat a magyar bekk, pedig egyértelmű, hogy az ő tudásával, rutinjával, kivételes fejjátékával és intelligenciájával bőven megállná a helyét mondjuk egy angol vagy német középcsapatban. Vagy akár még egy annál komolyabban is. De sajnos nem csak az Juhász hendikepje, hogy ebben az idényben alig néhány meccs van a lábában, hanem az is, hogy a magyar labdarúgás kirakata igen szegényes, mondhatni üres, a válogatottunk eredmények híján a radar alatt szálldogál.

A Juhásznak állítólag hevesen udvarló Sunderland – angol középcsapat – például egy a szaúdi bajnokságban játszó, ugyanolyan korú szenegálit választott. Bízzunk benne, hogy a fizetési igények miatt futott be győztesnek Mangane, és nem mondjuk azért, mert jó pár évet lehúzott a francia élvonalban. Mert nem gondolom, hogy jobb, mint a mi Juhászunk.

Nos, ennek felszámolására például tökéletes lehet egy Dzsudzsák-féle szerződés, amely fel-, sőt túlértékel egy magyart, és viszi a hírt Európa nyugatibb felébe: egy magyar válogatott labdarúgó is lehet értékes, kaphat sok-sok nullát tartalmazó árcédulát. Lehet, hogy Balázs Moszkvában ragad egy mázsás szerződés terhe miatt, de talán utat nyithat néhány tehetséges fiatalnak. Vagy mondjuk Juhász Roland segít azzal, hogy újra nagyszerű teljesítmény nyúlt – egy angol csapatban.

Vagy inkább Szalai.

Tovább:
A sportrovathoz
Tízgólos vb-csúcs, marseille-i Waterloo és angol-alázás – A magyar válogatott felejthetetlen meccseihez
A Real Madrid nyeri a Bajnokok Ligáját? – José Mourinho elhagyhatja a királyiakat

(Forrás: Transfermarkt, Bild; Fotó: fcdinamo.ru, Újszó, sport.hir24)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon