Továbbra is keres egy megbízható, klasszis középső védőt a Barcelona labdarúgócsapata, amely két legújabb kiszemelt játékos klubjával, a Chelsea-vel és a Liverpoollal sem jut dűlőre.

Mondanám, hogy csak úgy röpködnek a nevek a Barcelona lehetséges középhátvédje kapcsán, de azért ez így masszív újságírói túlzás lenne. Néhány név felmerült, de azok stabilan tartják is magukat, ilyen kaliberű együttesnél, amikor ennyire szükség van egy minőségi, klasszis játékosra, sokkal több név szokott közszájon forogni.

A nyár elején két labdarúgó volt a kalapban: Mats Hummels és Thiago Silva. Utóbbit szerette volna leginkább a Barca (szak)vezetése, több ajánlat is befutott Párizsba, ám ott mostanság annyi pénz van, hogy csöppet sem hiányzik az a néhány tízmillió euró. A brazil szakmailag előrelépésnek tekintette volna a váltást (hisz ki ne szeretne az évtized legjobb, legeredményesebb csapatában játszani?), de anyagilag aligha lehetett volna motiválni – a katariak annyi fizetést adnak neki, amennyit talán még ő maga is szégyell felvenni. Mivel a brazil válogatott kapitánya tavaly 42 millió euróért érkezett, és 2017-ig érvényes a szerződése, nem könnyű kimozdítani abból.

A hírek szerint egyébként a játékos megegyezett a katalánokkal, szívesen ment is volna, a PSG-tulaj viszont erre eléggé berágott: „Rendben, ha a Barcelona kifizeti Thiago Silva kivásárlási árát [40 millió euró – szerk.], én kifizetem Messiét [250 millió – szerk.]” – reagált Nasszer al-Kelaifi. Kemény fickó.

A legvalószínűbbnek Hummels érkezése tűnt, a Dortmunddal BL-döntőben szereplő német bekk elérhetőnek látszott, és természetesen a válogatott játékosnak sem lett volna ellenére Barcelonában focizni. De nem minden áron, mert ő meg nagyon szereti a Borussiát, nagy koncentrátumban csörgedezik ereiben a germán vér, ami láthatóan erősen fekete-sárga árnyalatú. Mats tiszteletreméltó figura. És végül velük sem sikerült megegyeznie a Barcának, a 24 éves hátvédért egyébként minimum 37 millió eurót kellett volna kicsengetni.

Miután a Hummels-projekt is bedőlt, haladtak tovább a fecnire felskiccelt nevekben: Daniel Agger és David Luiz. A Liverpool dán bekkjéért 17 millió, a Chelsea braziljáért 20 millió eurót ajánlottak – cserébe kiröhögték őket. Az van ugyanis, hogy ugyan nem biztos, hogy ennél többet érnek a srácok, ám mivel Neymarért egy közepes spanyol gárda teljesen keretének árát utalták át, úgy vannak vele az eladók, hogy ha van húsz millió, akkor akad ott mondjuk harminc is. Bár a mikrofonfejű brazilért jött egy megemelt ajánlat is (25 milla), de Mourinho célzott rá, hogy eszében sincs erősíteni a Barcelonát. Mondanom sem kell, David Luiz is vágyna a Camp Nouba, ha lenne rá lehetősége.

Azt tudni kell, nem csak azért nehéz a Barcának védőt vennie, mert borsos az áruk, és mert a konkurencia nem szívesen erősíti tovább a világválogatottat, hanem mert a gránátvörös-kékeknél speciális igények vannak. Ott elsődleges szűrő a védőkeresésnél, hogy egy középhátvéd ne csak védekezni tudjon, hanem építkezni is. Náluk a centerhalf az első irányító, láthattuk, Guardiolánál meccseket értek (sőt, bajnokságot) Piqué középpályára fellépései. Meg ugye a Barcelonánál nem ismerik az „előrebikázom, oszt fuss!” taktikát, minden helyzetben kipasszolja a kapus a védőknek a labdát. Szóval játszani tudó, labdabiztos, de mégis magas és erős védőre van szükség. Szűkül a kör.

A lista tehát megvan, az áru még (?) nem érkezik. Egyelőre a Piqué, Mascherano, Puyol, Bartra, Bagnack alapanyagból kell kotyvasztania Martino mesternek.