Egy vereség kellett, hogy lássuk, valóban miénk a legjobb csapat. Nem, nincs ebben semmi ellentmondás, hisz a Győri Audi ETO KC győzelemmel felérő vereséget szenvedett hazai pályán az Oltchim Valceától. És nem csak a továbbjutás számít győzelemnek ebben a párharcban, hanem főleg az, hogy végre kiderült, Görbiczék nem csak gálázva képesek mindenkit a parkettába gyalulni, hanem bizony tudnak küzdeni az utolsó leheletükig, addig, míg lépni bírnak. Vagy még azután is.

Persze hogy a hazai – egész pontosan veszprémi –, majdnem halálos, de végül mégis továbbjutást érő egygólos Valcea elleni vereség után szinte mindenki mérhetetlenül csalódott volt, megdőlt ugyanis egy mítosz: nem verhetetlen a Győr. Mit nem verhetetlen, egyenesen nem is érdemelt továbbjutást; kézlegyintés, sercintés, 'mostsemleszmeg'. Ne felejtsük, a helyszín még mindig a Kárpát-medence, nálunk genetikailag determinált, hogy az a bizonyos pohár a legritkább esetben látszik félig telinek. Pláne, ha kézilabdáról van szó. Merthogy ne feledjünk, mi már annyi elképesztő csalódást éltünk át a kézilabdacsarnokokban, amit egy emberöltő alatt sem lehet feldolgozni még pszichológussal, pszichiáterrel, látóval vagy energizáló szakemberrel sem. Láttunk mi már mindent, hatgólos előnyről bukott olimpiai és vb-döntőt, minden okunk megvan a pesszimizmusra.

BL-döntő 2013

A finálé első mérkőzését május 4-én vagy 5-én játsszák Larvikban, míg a visszavágót egy héttel később, 11-én vagy 12-én rendezik meg Veszprémben.

De most itt van egy sikeres klub, sőt, egy vállalkozás, mely az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb csapatsportágban a világ legjobbjait szedte össze játékos és szakemberi, elméleti szinten. Mely végigverte az egész Bajnokok Ligája-mezőnyt, új BL-csúcsot felállítva sorozatban tizenháromszor győzött mielőtt a Valcea 25–24-re nyerni tudott Veszprémben. Ha nem is mozgat akkora gazdasági erőket, ha nem is akkora brand a Győr, mint fociban a legnagyobb klubok, mégiscsak ők a női kézilabda Barcelonája – és ez igaz a tudásra, a látványra is, valamint, hogy a világ legjobbja, a női kézilabda Messije is a zöld-fehéreknél játszik. És magyar!

Most tehát láthattunk egy mínusz hatról felálló, a biztosnak tűnő kiesés ellenére egy pillanatra sem csüggedő, felemelt fejű, profi mentalitású csapatot, mely szembesült a gyengeségeivel is. Végre. Zsinórban megnyerni tizenhárom BL-meccset, veretlenül vezetni a magyar bajnokságot csodás teljesítmény, biccentettünk is mindannyiszor. Egy idegenben behúzott elődöntő után hazai pályán kilenc perccel a lefújás előtt hat góllal égni a pokol tűzének forróságától, majd onnan továbbjutni – na az a káprázatos, az a csodás sportteljesítmény.

Ez a világválogatott, sőt, bármilyen nagycsapat akkor tud a csúcsra törni, akkor látja valódi erejét, amikor két iszonyú erejű parasztlengővel a földre küldik. És feláll. Maradva a Barca-példánál, a katalánok 2–0-ra simán kikaptak Milánóban a BL-nyolcaddöntőben, nem kicsit csapta arcba őket a kiesés szele, ami egy katasztrófával ért volna fel. Aztán ijedtükben otthon raktak egy négyest, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A győri lányok a visszavágó 51. percében, 18–24-nél önkívületi állapotba kerültek, az ötezer néző sem engedte el a kezüket, és úgy gondolták, jó, akkor most álljon meg az indokolatlan román ünnepi felvonulás. Az utolsó kilenc percben egy gólt lőtt az Oltchim.

BL-döntő múlt

  • 2009: Viborg (dán)–Győr 50–49 (24–26 és 26–23)
  • 2012: Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)–Győr 54–54 (27–29 és 27–25)

Ahogy az önmaga csodálatának bűvöletébe kerülő Barca feléledt, talán a Győrnél is egy új időszámítás kezdődik a sikeres pofon után. Igen, a folyamatos győzelmek és a legerősebb játékoskeret ellenére valami újnak kellene történnie. Talán végre nem csak döntősök lesznek, hanem... Ide most tökéletesen illik a sportújságíró klisé: valahogy át kell lépniük saját árnyékukat. Az ETO-nak ugyanis ez a Larvik elleni lesz a nyolcadik fináléja az európai porondon, az előző hetet (BL – 2009, 2012; EHF-kupa – 1999, 2002, 2004, 2005; KEK – 2006) kivétel nélkül elveszítette.

Ez az átok bizony ott lebeg a klub felett, egyre csak terebélyesedik, dohosan bűzlik. És ijesztő. De van ugye az a közhely: minden sorozat megszakad egyszer. Állítólag. De tényleg, meg kell, hogy szakadjon! Mégpedig az ellen a Larvik ellen, melyet a középdöntő csoportkörében oda-vissza lenyomott Ambros Martín együttese. A spanyol mester tehát már pontosan tudja, hogyan kell megfojtani a norvégokat, és azt is, hogyan kell nemzetközi kupát nyerni, nagycsapatot kiütni: 2009-ben EHF-kupát nyert az Itxako Navarrával, két év múlva pedig a Győrt verte ki csapatával a BL-elődöntőben.

Most pedig ott ül az ETO padján és száguld a végső siker felé. Száguld, még úgy is, hogy útközben kapott egy nem kicsit csattanó, de nem K.O.-t érő pofont. Meg kellett ijedniük a lányoknak, hogy mi végleg megnyugodjunk – megérettek a sikerre, ők a legjobbak.

De vajon korona is kerül-e a fejekre...?

(Fotó: Europress/AFP)

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon