Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Szalai már Détárit is lekörözve a leggólerősebb magyar játékos lett a Bundesligában, elkezdtek kopogtatni érte a nagyobb csapatok. De vajon hol lenne a legjobb helye Ádámnak? Vágja nagy fába a fejszéjét, vagy élesítse tovább Németországban?

Arsenal? Dortmund? Lazio? Vagy Mainz?

Bizonyára sokan, így talán maga az érintett is eljátszott már a gondolattal, milyen érzés lenne, ha egy magyar futballista kifutna az Arsenal vörös-fehér mezében a csodás Emirates Stadion gyepére. Kezdőként, egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Jó, Ádám lehet, hogy valóban nem ábrándozik, hanem inkább a mainzi munkájára figyel, de mi azért képzelődhetünk. Merthogy ez egy teljesen valós lehetőség.

A sajtóhírek szerint a Borussia Dortmund, a Wolfsburg és a Lazio mellett az Arsenal is érdeklődött Szalai iránt, az angol klub a The Week című lap híre szerint állítólag 12,5 millió fontot (15 millió euró, nagyjából 4,2 milliárd forint) adott volna a csatárért. Egyáltalán nem irreális, hiszen Szalai tizenegy gólnál jár a Bundesligában, amivel a harmadik helyen áll a góllövőlistán, és nem mellesleg megelőzte az örökranglistán Détári Lajost – már ami az egy szezonban lőtt magyar gólokat illeti. Nélkülözhetetlen, sőt, a legfontosabb láncszem lett a remekül szereplő Mainzban, amire nem lehet nem felfigyelni.

Arsenal? Ízlelgetjük. Kétféle érzés kavarog egy átlag magyarban, ha felmerül egy sztárklub, mint lehetséges kérő: egyrészt zsigerből van bennünk egy jó adag kishitűség, innen a Kárpát-medence mélyéről tehát kapásból rávágjuk, hogy ne, ne menjen, úgyse játszik. Másrészt pedig ott szunnyad bennünk a vágy, hogy végre egy magyar fiút láthassunk egy európai szinten is tényezőnek számító élklub mezében. Lásd Dzsudzsák, akit kvázi elveszített a nép, mikor Oroszországba szerződött, nem a mi álmunkat valósította meg.

Mi szól az Arsenal mellett és ellene? Arsene Wenger koncepcióját, filozófiáját ismerve nem is kellene aggódnunk, a francia mester kifejezetten szereti a fiatalokra és a kevésbé ismert tehetségekre építeni csapatát. Ami persze jórészt annak is köszönhető, hogy nem dúskálnak úgy az anyagiakban, mint mondjuk a Chelsea vagy a Manchester City. Wenger simán csatasorba küldte anno Fàbregast, Walcottot, Hlebet, Songot, Bendtnert, vagy mostanság Wilshere-t, Ramseyt és Oxlade-Chamberlaint.

Nála tényleg nem az számít, nagy név-e a játékos és hogy honnan jött. Ebből kiindulva Szalai simán megállná a helyét, van olyan jó, ha nem jobb, mint például a dán óriás, Nicklas Bendtner. Még csak a konkurencia miatt sem kellene berezelni, hiszen a posztján jelenleg igazán csak Olivier Giroud áll Wenger rendelkezésére – bár ő azért francia bajnok és gólkirály. De meccs van dögivel, elvileg lenne lehetőség. Persze nem mindegy, hogy a PL-ben, vagy mondjuk a Ligakupában.

Szalai filozófiája

„Mainzban megtanultam, hogy nem segít, ha a gólszerzésen görcsölök. A feladataimra is koncentrálnom kell, amiket az edzővel megbeszélünk. Ugyanolyan fontos egy gólpassz, a letámadás vagy a jó védekezés, mint az, hogy tíz méterről a hálóba találjak. Meggyőződésem, hogy csak akkor tudok gólokat szerezni, ha betartom a taktikai utasításokat”

Ami aggasztó, az inkább a túl nagy ugrás lehet. Az Arsenal egy csúcsklub, a Mainz hozzá képest egy jól szervezett kis családi társaság. A Premier League a legkiegyensúlyozottabb, legkeményebb bajnokság, ezzel szemben a Bundesliga, amely ugyan évről évre jobb pozícióba kerül, sőt, a stadionok kihasználtsága pazar, de most még mégiscsak gyengébb, némi túlzással egy–két csapatos liga (ami a bajnoki esélyeket illeti). De semmiképp sem olyan brutális, mondjuk fizikailag. Országot, várost, kultúrát váltani mindig nehéz. Mainz egy 200 ezres kisváros, London meg...

A Premier League, vagyis inkább az Arsenal talán egy kicsit nagyobb ugrás lenne az egészségesnél. Mivel maga az érintett is úgy érzi, tud még fejlődni a Mainzban is, nem lenne bölcs megtörni ezt az ívet Londonban egy esetleges padozással, ne adj isten egy csalódást okozó szezonnal. Arról meg nem is beszélve, hogy az ágyúsok drukkereinél elég magasan van a léc, ők Henryhoz vagy Van Persie-hez vannak szokva, még egy francia gólkirályt is nehezen fogadnak el, ha nem nagy névről, sikeres válogatottról van szó. Wenger ugyan szeret kevésbé ismertekkel is dolgozni, de a lelátó népe már csak ilyen arrafelé.

Lazio? Nem, dehogy. Olaszország zsákutca.

Wolfsburg? Sokkal inkább, hiszen maradhatna a Bundesligában, egy lényegesen módosabb csapatban, amely viszont momentán a keret erőssége ellenére rosszabb, mint a Mainz. Ráadásul klasszikus pénz nem számít zsoldosseregre épít, rengeteg drága légióssal. A posztján a korábbi holland gólkirály, Bas Dost lenne a vetélytársa.

Dortmund? Remek hely, némiképp hasonló felfogású edzővel, mint Wenger: fiatal tehetségek mindenekelőtt. A regnáló német bajnokról van szó, amely a Bajnokok Ligájában a Real Madridot, az Ajaxot és a Manchester Cityt megelőzve csoportelsőként jutott tovább. A német Barcelona, mely attraktív, rövidpasszos támadófocit játszik fiatal és saját nevelésű, leginkább német labdarúgókkal. És egy olyan szuggesztív, rendkívül tehetséges edzővel a kispadon, mint Jürgen Klopp.

A Borussia a nyáron mindenképp távozó Robert Lewandowski helyére keres középcsatárt, épp olyat, mint Szalai – magas, erős, de labdaügyes. Pont mint a Lech Poznantól ismeretlen sihederként érkező 24 éves lengyel, aki első évében még csak nyolc, a másodikban viszont már 22 gólt szerzett. Dortmundban felépítik a fiatalokat és a kevésbé ismert labdarúgókat, sőt, kifejezetten szeretnek ilyenekkel dolgozni, megbíznak bennük és a saját érzéseikben, munkájukban. Ádám ott jó helyen lenne. Bajnoki címért harcolhatna, a Bajnokok Ligájában léphetne pályára hétről hétre, és olyan játékosoktól kapná a forintos labdákat, mint Marco Reus, Mario Götze vagy épp Nuri Şahin.

Szalai Ádám elképesztően profi, és emellett tehetséges, ügyes játékos, aki nem csak egy egyszerű erőcsatár, hanem egy igazi csapatjátékos is. A válogatott támadó védekezni, passzolni, fejelni és lőni is tud, van esze a focihoz. Egy játszó center, amilyen nagyon kevés van Európában, a Bundesligában is talán csak kettő (Lewandowski és Mandzukic). Ennél fogva – érzésem szerint – az érdeklődő csapatoknál megállná a helyét, feltéve, ha kapna lehetőséget. Rendszeresen. Ez a feltétel talán most még leginkább Németországban teljesülne. Ott, ahol már ismerik, elismerik, és ahol ő is jól érzi magát, mondhatni otthonosan. Maradnia kellene – de csak az országban, nem Mainzban. Ott csak nyárig.

(Fotó: sport365)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.