Szenvedélyes holland utat választott a Fradi – Ricardo Moniz, a telitalálat

A Fradi vezetése merészet húzott augusztus végén, amikor a labdarúgóként ikonná váló Détárit leváltva az ismeretlen Ricardo Moniz kezébe adta a marsallbotot. Az eltelt negyedév igazolta: gyémántra leltek a zöld-fehérek. Bemutatjuk a Ferencváros holland vezetőedzőjét – szemlélet, filozófia, eltökéltség, alázat, munka és munka.

Jó szokásához híven ferde szemmel tekintett a hazai edzőtársadalom a Ferencváros új edzőjére, Ricardo Monizra: már megint idejön egy nyugat-európai no name tréner okoskodni. Pedig a magyar focihoz – ami amúgy egy teljesen más sportág, mint maga a labdarúgás – nem ért ám akárki, ez egy speciális közeg (értsd: életképtelen, tetszhalott), ráadásul elveszi a helyet a tehetséges (...) honi szakemberek elől (értsd: attól a hat–nyolctól, aki berögződve rotálódik a kispadokon).

Már az sem segítette elő a holland futballtréner megfelelő fogadtatását, sőt, kifejezetten beárnyékolta az antréját, hogy Détári Lajos helyét vette át a IX. kerületiek amúgy is szerfelett forró és labilis kispadján. Hisz Döme egy legenda volt focistaként, övé az utolsó vb-gólunk, pályára lépett a világválogatottban, és különben is mekkora dugót akasztott már a lengyelek kapujába '87-ben.

Számtalan külföldi edző fordult már meg Magyarországon, akadtak köztük sikeresek is – Henk ten Cate, Martti Kuusela, Marijan Vlak –, akik bajnoki címet vagy épp kupát nyertek, de olyan gyorsan kevesen lopták be magukat a szurkolók szívébe, mint a Fradi nyár végén kinevezett holland szakembere.

Névjegy

RICARDO MONIZ

  • Született: 1964. június 17., Rotterdam
  • Nemzetiség: holland
  • Sportág: labdarúgás
  • Foglalkozása: edző
  • Csapatai játékosként: FC Eindhoven, HFC Haarlem, Waalwijk, FC Eeklo, Helmond Sport
  • Klubjai edzőként: 1994–1997 VV Nuenen; 1997–1998 Egyesült Arab Emírségek (másodedző); 1998–1999 Feyenoord (pályaedző); 1999–2004 Grasshoppers (technikai edző); 2004–2005 PSV Eindhoven (utánpótlás-edző); 2005–2008 Tottenham Hotspur (technikai edző); 2008–2010 Hamburger SV (másodedző); 2010 Hamburger SV (megbízott vezetőedző); 2010–2011 Red Bull Salzburg (másodedző); 2011–2012 Red Bull Salzburg; 2012– Ferencváros
  • Eredményei vezetőedzőként: osztrák bajnok (2012), Osztrák Kupa-győztes (2012)

Meggyőző pedigré

A 48 éves Ricardo Moniz komoly utánpótlás-tapasztalattal érkezett az Üllői útra, elsősorban technikai és készségfejlesztő edzőként vált ismertté, hosszú és tartalmas éveket töltött a híres eindhoveni PSV utánpótlás-akadémiáján és a zürichi Grasshoppersnél. Ahogy a Hollandiában élő magyar szakember, Popovics Sándor mondta, Moniz játékosként minden tudott a labdával, amit tudni érdemes. És azt oktatja is.

Ilyen minőségben alkalmazta később a Hamburg és a Tottenham is, mindkét együtteshez Martin Jol kérésére került, de segédedzőként megfordult a PSV mellett szintén roppant patinás holland csapatnál, a Feyenoordnál is. Tizenhét évig volt ifjúsági edző minden korosztálynál, dolgozott futóedzőként, technikai edzőként majd másodedzőként is. Végigjárta a szamárlétrát, rendkívül sokat tanult.

Majd a Red Bull Salzburgnál személyi edzői minőségben alkalmazták, Huub Stevens vitte Ausztriába, aki – akárcsak Jol – nem akárki a szakmában, többek közt UEFA-kupát nyert a német Schalkéval. Aztán az előző szezonban, áprilisban Stevens lemondott, és Moniz lett a vezetőedző: bajnoki címmel és kupagyőzelemmel hálálta meg a salzburgiak bizalmát.

Alázat, tisztelet, szerethetőség

„Ahogy az ember látja, rögtön sejti, hogy Hollandiában miért imádják elképesztően a játékosok. Győztes típus. Totális lelkesedéssel” – írta róla hamburgi szerepvállalása alatt a német spox.de sporttal foglalkozó honlap.

Ricardo Moniz fű alatt, csendben, de gyorsan érkezett az országba, és lett a legnépszerűbb magyar labdarúgó-csapat szakvezetője. Osztrák bajnokként, a Premier League-et is megjárva döngethette volna a mellét, matthäusosan, mindentudó celebként tetszeleghetett volna, ám ő dolgozni jött. Feltűnés nélkül, sokat. Ő érezte magát megtisztelve, hogy Magyarországon vezetőedző lehet, minden egyes nyilatkozatában megemlíti, hogy a Ferencvárost vezetni végtelenül megtisztelő, és nem győzi dicsérni a csapatért akár meghalni is képes fanatikus szurkolókat.

A Fradi-tábor egy életstílust képvisel. Ott volt a fehérvári meccs, amely a hatalmas vihar és az özönvízszerű eső miatt félbeszakadt. Ők meg sem mozdultak a lelátón. Olyanok voltak, mint a tengerészek, akik ha viharba kerülnek, küzdenek, és nem adják fel. Én ilyet még soha egyetlen szurkolótábortól sem láttam! Ez valami egészen extrém volt.”

Futballfilozófia

Az utánpótlásedzők sokszor szerepet tévesztenek, ezt világszerte tapasztaltam, a személyes ambícióikat nézik. Pedig nem ők a fontosak, hanem a játékosok, akiket vezetni, nevelni kell. Mint egy jó apa, helyes irányba terelni, elültetni bennük az alázatot ez iránt a nagyszerű sportág iránt, és megtanítani nekik, hogy mindig jobbra és jobbra törekedjenek, és kiszolgálják a közönséget. Ez egy edző legfontosabb feladata. Feltett szándékom, hogy a Ferencvárosnál a felnőtt csapat mellett ezt a mentalitást a klub utánpótlásában is elültessük.”

És mindezért napi tizenhat–tizennyolc órát dolgozik, és ez állítólag kicsit sem túlzás. Orosz Pál vezérigazgató csak annyit mondott, Ricardo a focit vette feleségül. Moniz filozófiáját sehol sem adja fel, bárhova is sodorja az élet, tartja magát a fentebb említett eszmékhez, amiért képes heti hét napot gürizni. De ezt a mellette (a Fradi II-nél) dolgozó Lipcsei Péter is megerősítette:

„Ricardo Moniz fanatikus ember, éjjel-nappal dolgozik, és jó munkát is végez, hiszen már lehet látni a csapaton egy-két dolgot. A holland stílust követi, próbálja az egy az egy elleni helyzeteket megoldani, az edzéseken is sokat erőltetik a párharcokat.”

Még az ősfradista, játékosként és edzőként is bajnoki aranyat bezsákoló szaktekintély, Nyilasi Tibor is úgy érezte, érdemes néhány jó szót szólni a holland mesterről, hiszen nehéz volt nem észrevenni, hogy Moniz irdatlan sokat melózik: “Örömmel látom, hogy a foci az élete, a nap 24 órájában a csapattal foglalkozik. Igazi életforma ez, amiről a pályakezdő fiatalok példát vehetnének. Van néhány klub, ahol bajnokság közben négy–öt napra hazaengedik a játékosokat – inkább a Moniz-féle megszállottság. Ez visz előre, ez viheti előre a magyar focit.” Pedig "Nyíl" nem titkoltan kissé morcos volt, amikor külhoni edző került csapatához, ráadásul nagy kedvence volt Détári, nem is tagadta, hogy csalódott, amikor menesztették Dömét.

Apropó, Détári. Nehéz nem észrevenni, hogy a mi Döménk edzői tevékenysége igen komolyan rombolja a korábban játékosként felépített félisteni megítélését. Détári még (?) nem kész egy Fradi-szintű együttes navigálásához, a Vecsés, a Bihor vagy a Felsőpakony kicsit más, mint az Albert-stadion. Ez annyiban érinti Monizt – hiszen most nem Détári-portré készül –, hogy a németalföldi mester egyik első szakmai nyilatkozata nem sült el szerencsésen: „Érkezésemkor negyven percre voltunk belőve.” Noha az elmúlt három hónapban mutatott viselkedésének tükrében egyértelmű, nem az egykori világválogatottat támadta, az aktuális megmondóember, Bognár György konkrétan hazugságnak titulálta és felháborítónak tartotta a kijelentést.

Holott Moniz csak a csapat mutatott játéka, az eredményei és legfőképp saját tapasztalata alapján közölte a tényeket: a Fradi akkor, és még később is, rengeteg pontot ajándékozott el az utolsó percekben, kulcsemberek (főleg a nyáron Détári által igazolt Csukics és Böde) a második félidő elején a térdükön járva a fülükön vették a levegőt. (November elején, a Debrecen 2–1-es legyőzése után Bognár megkövette Monizt és elismerte, hogy kiváló munkát végez.)

Márpedig Moniz elképzeléséhez – és úgy általában a kiváló és eredményes focihoz –, vagyis a folyamatos támadáshoz és letámadáshoz tökéletes kondíció szükséges, ezért azonnal egy minialapozással lepte meg a keretet.

Ha tehetném, napi négy edzést tartanék

Mi abban a különleges, hogy napi kettőt edzünk? A teniszsztárok heti 26 órát edzenek, a sikeres emberek keményebben dolgoznak a sikerért, mint a többiek. A teljesítmény nem csupán Isten ajándéka, a tehetség csak az abba invesztált munkával együtt ér valamit. Nem hiszem, hogy ez a gondolkodásmód távol állna a Fraditól, szerintem a szenvedélyes munka ismerős ennél a klubnál. Ha tehetném, napi négy edzést tartanék, de ez nem lehetséges, mint ahogy az sem, hogy folyamatosan csak egy edzésünk legyen egy nap. Azoknak a játékosoknak, akik ezt nem tudják elfogadni, azt mondom, keressenek más szakmát.

És nem mellesleg a többi NB I-es csapattal ellentétben ő fel-, vagyis kihasználta a Ligakupa-sorozat lehetőségét, mégpedig edzésre – a legjobb tréning ugyanis a meccs, így csatába küldte a legjobbjait, hogy minél hamarabb összeérjen a csapat, valamint formába lendüljenek az addig halványabban teljesítők. Az eredmény: szembetűnően jobb kondi és 4-1-0-s mérleg (és továbbjutás) a kisebbik kupasorozatban.

Dominancia, hatékonyság – szakmai irányelvek

A filozófiám szerint egy játékosnak meg kell halni a pályán. Én csak a statisztikában tudok gondolkodni: gólpassz kell, és gól. Nem elég, hogy jól védekezünk és uraljuk a mérkőzést, a helyzetkihasználásban előre kell lépnünk. Fel kell szabadítani a játékosokat.”

Gól. Gólpassz. Egyszerű játék a foci, szokták volt mondani, és Moniz sem látja ezt másképp. Kell egy kreatív, jól, mi több kiválóan passzoló játékos, villámgyors szélsők és egy (–két) csatár, aki bárhonnan, bármikor képes gólt lőni. Ja és el ne felejtsük: kell egy olyan csapat, aki megalkuvást nem tűrően megy, mint a mérgezett egér, hiszen mint mondta a holland, a közönséget ezzel lehet kiszolgálni, ők meg értük vannak.

Jenner Monizról

"Hálás vagyok, hogy most vele dolgozhatok, hiszen Moniz a világ legjobb edzője. Egy élmény vele dolgozni, mind technikailag, taktikailag, mind erőnlétileg. És ami még fontos, a támadófociban hisz. Ricardo jobbá teszi a focistákat."

Miután felmérte a helyi viszonyokat, a csapat erősségeit és gyengéit, kért néhány játékost. A legtöbb új edzővel ellentétben nem azzal nyitott, hogy letett egy negyven nevet tartalmazó listát az elnök elé, hogy ők kellenek (elképzelhető, hogy Moniznak is volt egy ilyen A4-ese az érkezéskor, ám nem volt ráütve a sürgős plecsni), hanem hiányposztokra szeretetett volna három–négy használható játékost. Előbb megpróbálta a meglévő spílerekkel, majd felcsapta a noteszét, és előkaparta a régről ismert, korábban a keze alatt megfordult Mohamed Besicet (HSV), Julian Jennert és Andrei Ionescut (mindkettő a PSV-nél).

Mert kellett egy gyors, a játékba is belépni képes belső védő, egy villámléptű, jó rúgótechnikájú szélső és egy kreatív irányító, aki képes bevinni a gyilkos utolsó passzt. Aztán amikor az is végleg kiderült, hogy a saját nevelésű, igen tehetségesnek tartott Sváb Dániel nem képes megoldani a baloldali védekezést, megérkezett a veretes Bundesliga-múlttal rendelkező Philipp Bönig.

A jelenlegi csapat már képes uralni a meccseket az olyan ellenfelek ellen is, mint a címvédő Debrecen (21-es győzelem), vagy a listavezető Győr (11), de az Európa-ligában remekül szereplő Videotont is legyőzte, Fehérváron (21). Ettől függetlenül nem elégedett az edző, sokkal hatékonyabb támadásbefejezésekre törekszik, a szélsőktől (Somália, Jenner, Orosz), az irányítóktól (Ionescu, Csukics) és a támadóktól (Böde, Perics) sokkal több gólpasszt és gólt vár el: „A szélsőknek, azaz mondjuk Somaliának és Jennernek tíz gólt és tizenöt gólpasszt kellene felmutatni egy szezon alatt, hiszen nem a technika, hanem a hatékonyság a döntő.

Fradizmus

A Fradi nem egy csapat a sok közül, állítja Ricardo Moniz. Sőt, ő vélhetően tényleg így gondolja, az életérzést már a szurkolói hozzáálláson keresztül jelezte, de ezt a csapatra is rá akarja húzni  a fradizmus létezik, csak néhány éve elzárták egy elfelejtett íróasztal fiókjának mélyébe. A holland most talán megtalálta a bele illő kulcsot, és leporolta az ars poetica-aktát.

A KTE elleni meccs után

Nagyon rosszul kezdtünk, pedig 100%-ot kértem, mert a 99% nem elég, ahhoz nem vagyunk jók.

Ennek egyik pillére az, hogy a saját nevelésű fiatalokra kell(ene) támaszkodni, és ugye Moniz utánpótlásban szerzett tapasztalata óriási, nyugodtan lehet rá támaszkodni. Egyelőre ebben még nem áll jól a mai Fradi, ám nem Monizon múlik: ő lehetőséget adott Svábnak, vagy épp a Szegedből érkező, de korábban az FTC-ben pallérozódó Orosz Márknak, ám ők egyelőre nem tudják kiszorítani a légiósokat. Egyedül Jova Levente kapus stabil kezdőjátékos. De Moniz ott van az utánpótlás-meccseken, és az NB II-ben játszó második csapaton is rajta tartja vigyázó tekintetét  a tehetséges Holmant most fel is vitte a nagyokhoz, és meghosszabbították a szerződését.

A Fradi-eszme fontos eleme volt az is anno, hogy nem igazodik az ellenfélhez, hanem mindig, minden körülmények között dominanciára törekszik, pressziót gyakorol az ellenfélre, megalkuvást nem tűrően támad, és természetesen győzelemre játszik. A mester most hétről hétre kezdi visszacsempészni a tradicionális, Fradi-stílusnak nevezhető felfogást.

Mielőtt megérkezett, meglehetősen esetlegesek voltak a zöldek támadásai, ami részben persze magyarázható a játékosállománnyal is, ám ne hallgassuk el, Détári tulajdonképpen azt igazolt a nyáron, akit akart. Eredménye kevés volt. A Videoton, a Győr, az MTK (a vereség ellenére) és a Debrecen ellen látott Fradi lényegesen kreatívabb, ötletesebb focit játszott (Ionescu, Jenner és Böde fizikailag kezdi közelíteni az optimálist, akárcsak Csukics, akit pedig kicsit feljebb tolt), mezőny-, labdabirtoklási és kapura lövési fölényt ért el.

Az a célom, hogy a játékosaim élvezzék a focit, élvezzék, amit csinálnak, hiszen ezt megérzi a közönség is. A lelátón is azt szeretnék látni, hogy folyamatos nyomás alatt tartjuk az ellenfelet és támadunk.”

Szenvedély

Mivel mással zárhatnánk portrénkat, mint egy csodálatos Moniz-gondolattal, amit érdemes lenne minden fociban dolgozónak kinyomtatni vagy egy post-itre gyöngybetűkkel felírni, és kiragasztani az edzői iroda vagy az öltöző falára: „A sportban nincs fontosabb, mint a szenvedély! Nem a pénz határozza meg, nyersz-e, hanem a szív és a fej. Amikor a pálya szélén állok – például a különleges atmoszférájú Üllői úti stadionban – rendszeresen arra gondolok, hogy ez a Föld legcsodálatosabb munkája.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A Sport rovat többi cikkéhez
A fakezű mázlisták – Az NBA legbénább bajnokai

(Forrás: ulloi129, origo, pepsifoci, wikipedia; fotó: ujszo.com, salzburglive.com)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon