Nagyvonalú tereivel, teraszos felépítésével és különleges építészeti megoldásaival szállodának gondoltuk volna ezt a skóciai erdő közepén fekvő épületet, de egészen más célra épült. Az eredeti rendeltetésére azonban nem vált be, és romos, elhagyatott állapotában elismertebb lett, mint új korában.
Skóciában, Glasgowtól nem messze, az erdő közepén áll egy hatalmas épületegyüttes, amely brutalista stílusával új korában rendkívül modernnek számított, de már a megnyitója után nem sokkal elavulttá vált, és rövid ideig tölthette be az eredeti funkcióját. Később sem tudták megtölteni élettel, ezért évtizedek óta romosan áll, és furcsa módon lepusztult állapotában sokkal nagyobb elismerést vált ki, mint annak idején, amikor épült.
Mintha már láttunk volna hasonlót. A nagyvonalú terek, a hatalmas hall a látványos lépcsősorral, az ívelt mennyezeti elemek és a teraszos kialakítás arra utal, mintha csak egy modern szállodát képzeltek volna a tervezők. Minket első pillantásra a Penthouse alapítója által építtetett jugoszláviai luxushotelre emlékeztetett, ahol néhány éve jártunk, de ez a skóciai komplexum minden, csak nem luxus, épp ellenkezőleg: papneveldének épült.
Brutalista papnevelde
A második világháború után a római katolikus papokat oktató Szent Péter Szemináriumban bekövetkezett tűzvész miatt az intézménynek új otthonra volt szüksége. Glasgow külvárosából ekkor átmenetileg a Cardross mellett lévő Kilmahew House-ba költöztek a teológushallgatók, ez az 1868-ban épült, viktoriánus stílusú kastély eredetileg a helyi birtokosoké volt, majd sok más hasonló épülethez hasonlóan a római katolikus egyház kapta meg a háború után.
A kastély melletti új központ építését már 1953-ban elkezdték tervezni, de az építkezés csak 1961-ben indult meg. A Gillespie, Kidd & Coia építésziroda kapta a feladatot, amely több modernista templomot tervezett már Skóciában, és a Kilmahew House köré is látványos, brutalista stílusú komplexumot képzeltek el. A kastélyt megtartották a professzorok lakóhelyének, míg a kolostor, a szentélyek, a tantermek és a hálótermek az új épületegyüttesbe kerültek.
1966-ban készült el az új Szent Péter Szeminárium, amely izgalmas megoldásokkal teli, masszív betonmonstrumként le sem tagadhatná brutalista stílusát. Az épületet a modernista építészet egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon Skóciában, és mint sok más hasonlót, ezt is a francia Le Corbusier építészete ihlette. A központi halljában tartották a miséket, ezen kívül számtalan fülkét, kisebb szentélyt alakítottak ki az elvonuláshoz.
Modern problémák
Hiába szánták a kor legmodernebb, előremutató épületének, a szeminárium már a kezdetektől fogva problémákkal küzdött. Az újszerű építészeti megoldások nem mindegyike vált be, ezért a mindig esős skóciai időjárásban állandóan beázott az épület, a hibákért pedig az építészek és a fenntartók egymást okolták. A hely történetét bemutató kötet szerint 1967-ben a heves esőzések után több mint ötven helyen ázott be az épület.
Nem csak ezért volt alkalmatlan eredeti céljára a Szent Péter Szeminárium. Az épületegyüttest azért az erdő közepén képzelték el, hogy a teológushallgatók a világtól elvonultan, nyugalomban foglalkozhassanak a vallással. Az 1965-ig tartó második vatikáni zsinaton azonban kimondták, hogy
a római katolikus papokat a hívek közösségéhez közel kell képezni, amivel máris idejétmúlt lett az erdei szeminárium koncepciója.
A brutalista monstrum egyszerűen túl nagy lett, költségesen fenntartható, rossz hangszigeteléssel, fűtési problémákkal. A megnyitóját követően ráadásul újra csökkenni kezdett az érdeklődés a római katolikus egyház iránt Skóciában, ezért a papnevelde sosem érte el a tervezett száz fős kapacitását. Nem sokáig láthatta el eredeti funkcióját, 1980-ban bezárták az épületet, a teológushallgatókat pedig ismét Glasgow külvárosába költöztették.
Szinte már művészet
A nyolcvanas évek elején rövid ideig drogproblémákkal küzdők rehabilitációs intézete működött benne, de mivel addigra az új épület gyakorlatilag használhatatlanná vált, a viktoriánus kastélyban helyezték el a pácienseket. 1987-ben ez az intézet is bezárt, és addigra már lemondtak az épületek karbantartásáról, az állapotukat a vandalizmus rombolta tovább. 1995-ben tűz ütött ki a kastélyban, és olyan súlyosan megrongálódott, hogy a lebontása mellett döntöttek.
A brutalista tömböt 1992-ben védettnek nyilvánították, és egészen a közelmúltig a római katolikus egyház birtokában volt, de anyagi forrás híján nem tudtak mit kezdeni vele. A korabeli képeken még látható fa és üveg mára eltűnt,
csak a csupasz betonváz maradt, amitől leginkább parkolóháznak, vagy félbemaradt építkezésnek tűnik,
az építészek mégis csodájára járnak. Sokszor szóba került, hogy újra használatba vennék a komplexumot, de ezeket a kísérleteket az egyedi kialakítása és mindentől távoli elhelyezkedése hátráltatja.
Miközben az újjászületésére vár, sajátos hangulatú művészeti központot és kiállítóteret alakítottak volna ki benne, amihez a központi részét megerősítették és kitakarították. 2016-ban látványos fény- és hangjátékot is szerveztek benne, ami teltházas volt, de a projekt nem tartott sokáig. Jelenleg egy alapítvány kezeli a területet, amelynek célja, hogy ismét eredeti állapotába hozzák a helyet, lehetőleg újra oktatási intézményként üzemeljen, de addig még igencsak hosszú út áll előttük.
(Képek: Getty Images, Wikimedia, St. Peter's Seminary)
Ez is érdekelhet: