Ilyen az élet a világ legészakibb városában, ahol tilos meghalni és ahol nem születik senki

Négy hónapon keresztül sötét van, és négy hónapon keresztül világos, és a városon kívül mindig legyen nálad fegyver!

Longyearbyen a Norvégiához tartozó Spitzbergák (Svalbard) legnagyobb települése és egyben fővárosa. 2075 lakosának többsége norvég és orosz. A nevét „John Munroe Longyear“ amerikai üzletemberről kapta, a norvég „byen” szó várost jelent.

A települést 1906-ban alapította John Munroe Longyear, egy szenet bányászó társaság (Arctic Coal Company of Boston) legfőbb tulajdonosa. 1943-ban a németek lerombolták a várost, majd a második világháború után újraépítették.

Az 1990-es évek elejéig a szénbányászat adta a legtöbb munkahelyet Longyearbyenben, és a hétköznapi életben is minden a bányászatban rejlő üzlet köré csoportosult.

Manapság már számos tevékenység és lehetőség közül választhatnak a közösség lakói: többek között egy úszócsarnok, egy mászófal, egy nagy sportcsarnok, egy élelmiszerbolt, három pubszerű klub, három hotel, egy kemping, egy templom egy mozi (vasárnaponként) és egy éjszakai diszkó is a rendelkezésükre áll, nem beszélve a turistákat megcélzó számos ajándékboltról.

A legtöbb látogató tavasszal és nyáron érkezik. Nagyon népszerű a tavasz a Spitzbergákon, hiszen ez azon kevés helyek egyike, ahol nem szükséges külön engedély ahhoz, hogy motoros szánt vezessünk.

A szigorú környezetvédelmi törvények miatt azonban nem mindenhová szabad a belépés a szigeten. Februártól novemberig megannyi túravezető kínál sokféle irányított kirándulást - például bálnákat is lehet szpottolni.

Ez a hely a világ legészakibb települése, amely könnyen megközelíthető, hiszen a város szélén még repülőteret is találunk (Svalbard Airport). 2004-ben 9000 utas vette igénybe a repülőtér szolgáltatásait. Rendszeres járatok indulnak a norvég Tromsøbe és Oslóba.

A holttestek a permafroszt miatt nem bomlanak el, ezért a helyi temetőt az 1950-es évek óta nem használják, a holttesteket Norvégia más városaiba szállítják át temetésre. A problémás esetek elkerülése érdekében a súlyos betegeknek és az időseknek is el kell hagyniuk a szigetet.

Halálozás mellett születés sincs a szigeten, ugyanis a terhesség utolsó stádiumában lévő nőknek el kell hagyniuk a várost, és a gyermeküket Norvégiában kell megszülniük.

Négy hónapon keresztül sötét van, és négy hónapon keresztül világos, vagyis ilyen hely kevés akad a világon. Továbbá rendelet kötelez mindenkit, hogy fegyvert hordjon magánál, ha elhagyja a város határát – hátha összetalálkoznak egy jegesmedvével.

Bár a jegesmedve támadások nem gyakoriak, sajnos nem egy előfordult a közelmúltban, volt, amelyik halálesettel ért véget (és nem a medvére gondolunk.)

2014-ben 120 thai élet Longyearbyenben, így ők a második legnagyobb népcsoport a szigeten. Ennek köszönhetően a szigeten van thai étterem, thai szupermarket, és egy thai fesztivál is. Hogy hogyan is került oda ennyi thai, és hogy bírák ezt a Thaifölditől merőben eltérő klímát, azt homály fedi.

Meglepetésre ebben az apró városkában van általános iskola és gimnázium, illetve egy egyetem is, ahol 300 hallgató tanul, főként sarkkutatással kapcsolatos tantárgyakat.

Szabadidőben jéghokizni is lehet – egy meglehetősen vad pályán.

Napozni is szabad, ha épp olyan az idő (a fotón két környezetvédő aktivista látható.)

És nem mellékesen Longyearbyen remek hely, ha megnéznénk, mit tud a sarki fény!

(Forrás: Business Insider, fotók: Thero repo, Getty Images, Chris Jackson, John McConico)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon