Az eredeti terv szerint minden érdekes szaloncukrot megkóstoltunk volna. Kiderült, hogy ez nem fog menni, akkor sem, ha lúdtollat teszünk a kóstolóasztalra.
Aki még a szoci végnapjaiban (vég-évtizedeiben) gyerekeskedett, karácsonykor alig néhány fajta szaloncukrot lophatott ki óvatosan a papírjából. Ahogy emlékszem, volt a finom zselés és a (nekem) száraz, szörnyű állagú, mindenre, csak csokira nem emlékeztető klasszikus modellek (de persze azokra is ráraboltam, ha a zselés már elfogyott). Ezek szemmel megkülönböztethetetlenül egyforma, pontosabban egyformán mindenféle fényes-színes papírba voltak csomagolva, de szerencsére tapintással, enyhe nyomással könnyen meg lehetett állapítani, melyik a zselés. Aztán jött a szabad piac és jöttek a finom szaloncukrok, valódi csokiból, izgalmas töltelékekkel.
Ma már ott tartunk, hogy teljességgel lehetetlen egy menetben végigkóstolni az összes fajtát. Sőt: néhány gyártó mintha azt próbálná elérni, hogy minden egyes szaloncukor más ízű lehessen a fán.
Megvettük például a teszthez a Stühmer tiritarka díszdobozos kollekcióját, amiről azt hittem, csak a szaloncukrok papírja másmilyen, de mint kiderült, tényleg minden egyes példány más ízű a tizenöt különféle színű csokifalatka közül.
Most már azt se mondhatom, hogy az én kedvencem a Vadász, mert abból is keletkezett millió féle. Sőt: még a talán csak jópofa marketinggagnek indult, de valójában nagyon finomra sikeredett Erős Pistás szaloncukorból is van kétféle: a standard Erős és a kapszaicin-toleránsabbaknak szóló, tényleg durva Haragos Pista.
Szaloncukorvaktesztünkön tehát nem is vállalkozhattunk arra, hogy a teljes piacot végigkóstolva pontozásos győzelemmel állapítsuk meg, melyik a legjobb, legfinomabb. Nagyon érdekes tapasztalat volt ellenben, mennyire nehezen tudtuk megállapítani a kibontott, pucér barna pasztillákról, melyik gyártó melyik termékét is esszük éppen.
A kóstolás legfőbb tanulsága: tessék bátran kísérletezni a szaloncukrokkal! Rendkívül sok nagyon finom és/vagy nagyon különleges van köztük, érdemes leszakadni a jól bejáratott márkákról (nyilván elsősorban a Milkára gondolok), és megpróbálkozni az újdonságokkal is.
A mi kóstolásunk annyira izgalmasan alakult, hogy jó szívvel ajánlunk egy új programot is a karácsonyi családi találkozókra: szervezzetek szaloncukorvaktesztet!
Ki az, aki a hatalmasra bővült kínálatból egy tucat pucér szaloncukrot végigkóstolva képes a csokikat beazonosítani gyártó és ízesítés szerint? Nekünk ez nem nagyon ment. Ettől függetlenül a tesztet nagyon élveztük, bár aznap az ebéd sokunknak kimaradt.
(Fotók: Csordás Gábor)