Önvizsgálat következik. Budapest kipróbálásra érdemes kajáldáit bemutató sorozatunkban eddig akarva-akaratlanul orrhossznyi előnyt adtunk az olyan helyeknek, amelyek a fű alatti propagandának (és belvárosi elhelyezkedésüknek) hála hamar szem elé kerültek, motollaként pörög náluk a trending, becsekkolva meg jó eséllyel lehull egy-egy lájk a Foursquare-en a trendérzékeny haveroktól.

Nos, Nagyi belbudai kifőzdéje nem ilyen. Ő nem érez trendeket. Biztonsági burokban létezik. Sőt, bizonyos szempontból egy párhuzamos világban, párhuzamosan a Frankel Leó utcai villamossínekkel, stabilan, előretartott tenyérrel őrizve egy évszázados atmoszférát, amitől a magamfajta, aki már álmában is azt nyammogja, hogy chicken tikka, egy másodperc alatt lányos zavarba jöhet.

Jöttem is, bevallom töredelmesen, mert amikor átléptem a küszöbét az étteremnek, ami inkább ebédlő, sőt, sokkal inkább egy ódivatú nappali (az asztalok-székek helyett kanapéval-fotellel tökéletes lenne a káprázat), olyan érzések rohantak le, mint amikor megboldogult nagyapám bő huszonsok éve botjával kergetett meg, mert féltett rádióján eltekergettem a gombokat. A hengerrel felvitt, tapétaszerű minták a falon, a kiaggatott gobelinek, a kopottas türkizkék kredenc, a mindenhol visszaköszönő virágminták és úgy általában az utolsó centiméter is gyerekkori falusi nyaralásokat idéz, mintha csak az idő vasfoga elkerülte volna a helyszínt.

Az ételfelhozatalt egy rendelős ablak két oldalán lehet szemügyre venni –  ami elsőre nem könnyű, hiszen kézzel, filccel írnak fel mindent – , az árak kicsit már átugorják a kiskifőzdés szintet, készételek, frissensültek 1500-től mennek felfelé. Mi viszont egy napi menüt (990 forint) választottunk, amit nagyon hamar asztalhoz hoztak. Ebben benne foglaltatott egy olyan típusú húsleves, amely miatt tényleg tapsikolva vártuk mindig a déli tizenkettőt a nagymamánál, illetve egy lencsefőzelék, amely pontosan olyan eszményi volt, amilyet mindenki szeretne készíteni az újév első napján.

Az élvezkedős kanalazás közben nem tudtuk nem észrevenni, hogy más valamiben is erős az étteremnappali: nincsenek arcba tolt reklámok, és nagyon helyesen kereskedelmi rádió sem bömböl plafonhangszórókból, tessenek az étekre figyelni, meg egymásra, ha arrébb kell húzni egy széket, mert így kerek az élet.

A nagyis egyenlet lezárásaként nem távozhattunk helyi sütemény megkóstolása nélkül. Egy barackosra (430 forint) esett a választás, amit ugyan tíz perccel később kezdtünk el enni, miután kihozták, de még mindig langymeleg volt, a gyümölcs csak úgy lubickolt az omlós tésztakeretek között. Hazafelé a villamoson már egészen életidegennek hatott a sajtburgert majszoló egyetemista képe, és legszívesebben visszakéredzkedtünk volna még kicsit, hogy a további monitorhoz görnyedés előtt megint halljuk a nehézvas varrógépre helyezett pénztárgép csilingelését.

Nagyi Kifőzdéje
Budapest II. ker., Frankel Leó utca 36.

Még több remek étterem, büfé és vendéglő a Falni Budapest sorozatban!