1991. december 26-án valami olyasmi történt, ami addig elképzelhetetlennek tűnt: a térképekről, a történelemkönyvekből és a világpolitika sakktáblájáról egyik napról a másikra eltűnt a világ legnagyobb területű állama. Nem volt világvége-méretű robbanás, nem dördültek el a nukleáris rakéták – a birodalom egyszerűen, egy tollvonással és egy zászlólevonással szűnt meg létezni.
Miközben a világ szerencsésebb felén épp a karácsonyi vacsora hatását próbálták kiheverni, addig Moszkvában a Kreml felett 19 óra 32 perckor leengedték a sarló-kalapácsos vörös lobogót, a helyére az orosz trikolór került. Egy nappal korábban, december 25-én Mihail Gorbacsov – az ember, aki megpróbálta megreformálni a lehetetlent – televíziós beszédben jelentette be lemondását. A Szovjetunió, mint államalakulat, és mint nemzetközi jogi alany, ekkor szűnt meg létezni.
Mi vezetett a monstrum bukásához?
Egy ekkora birodalom nem egyik pillanatról a másikra omlik össze, a repedések már évtizedek óta ott voltak. Beláthatjuk, hogy az a rendszer, ami a hatékonyság helyett a bürokráciára, a fejlődés helyett a fegyverkezésre épít, hosszú távon fenntarthatatlan. A Szovjetunió egyszerűen gazdasági csődbe jutott, a tervutasításos rendszer nem tudta tartani a lépést a nyugattal. Míg az Egyesült Államokban épp a személyi számítógépek forradalma zajlott, a Szovjetunióban sorban álltak a közért előtt.
Ott volt még Csernobil árnyéka, az 1986-os katasztrófa ugyanis nemcsak környezeti csapás volt, de morális is, megmutatta a rendszer teljes alkalmatlanságát. Nem segített az sem, hogy kudarcot vallottak Afganisztánban, ami felemésztette a hadsereg tekintélyét, és a költségvetését is. Gorbacsov ugyan próbált lazítani a gyeplőn, ez volt a glasznoszty (nyitottság) és a peresztrojka (reformok), de kiderült, hogy a szabadságot nem lehet kis adagokban bevezetni. Amint kinyitják az ajtót, a nép be fogja rúgni.
Az augusztusi puccs
Mielőtt a függöny végleg lehullott volna, 1991 augusztusában még lejátszódott egy olyan akciófilmbe illő jelenetsor, ami felgyorsította a birodalom bukását. A keményvonalas kommunista vezetők, látva, hogy a hatalmuk kicsúszik a kezükből, megpróbálták a lehetetlent: puccsal átvenni az irányítást. Miközben Gorbacsovot a Krím-félszigeten házi őrizetbe zárták, Moszkva utcáira kigördültek a tankok, a televízióban pedig végtelenítve sugározták A hattyúk tava balettelőadást.
A puccsisták azonban elszámolták magukat: a nép már nem félt. Borisz Jelcin, a későbbi orosz elnök is felpattant egy tank tetejére, és a szabadság nevében ellenállásra szólított fel. A katonák megtagadták a tűzparancsot, a puccs három nap alatt összeomlott, de a bizalom végleg elszállt – ez volt az a kegyelemdöfés, ami után már nem volt visszaút a Szovjetunió számára.
A birodalom hagyatéka
A Szovjetunió szétesése nemcsak a politikai erőviszonyokat változtatta meg. Itt egy 11 időzónán átívelő, 22,4 millió négyzetkilométernyi terület alakult át a bizonytalan jövővé. A világ ekkor tanulta meg a vadkelet kifejezést is, megjelentek a maffiózók és a hirtelen meggazdagodott oligarchák, a feketepiacon árult atomtöltetekről szóló rémtörténetek és a Mercedesek a moszkvai kátyúk közt. A hidegháború véget ért, de a küzdelem a túlélésért ekkor kezdődött el igazán.
Bár a politikai rendszer megbukott, a Szovjetunió hagyatéka velünk maradt. Ott van a mai napig a panelrengetegekben, a világ legnépszerűbb videojátékában, a Tetrisben, ami egy szovjet programozó ötlete volt, vagy a brutalista építészeti remekművekben, amik ma már Instagram-fotók kedvelt témái. 1991. december 26-án lezárult egy korszak, amiről sokunknak már csak gyerekkori emlékei vannak, a fiatalabbaknak pedig már csak a szüleik, nagyszüleik mesélik.
Hihetetlen azonban, hogy több mint harminc évvel később is érezni a Szovjetunió megszűnésének hatását, elég csak belenézned ma egy híradóba. „A Szovjetunió felbomlása a huszadik század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt” – mondta később Vlagyimir Putyin, aki a mai napig a régi időkre emlékeztető módon tartja kezében Oroszországot. A világ többi része számára viszont ez volt a nap, amikor a vasfüggöny végleg rozsdává vált.
(Fotók: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Van egy európai ország, ami nem is létezik. És igazi időutazás a Szovjetunióba
Egy fekete lyuk Európában, ahol mindent a maffiaállam irányít.
A Hét Nővér – Moszkva sztálini felhőkarcolóinak története
Azzal a céllal születtek, hogy demonstrálják a szovjet hatalmat.
Zseniális képeken a széthullás előtti Szovjetunió hétköznapjai
Amennyire emlékszünk a rendszerváltás előtti Magyarországra, itt talán jobb volt a hangulat.
