Dubájozás másként

Természetesen nem lehet minden helyi szokást ismerni, de éppen ezért ajánlott indulás előtt kicsit tájékozódni, így nem járhatunk úgy, mint az a brit pár, akik egy dubai étteremben – nyilvános helyen – mertek csókolózni! A pornográf viselkedésnek letartóztatás lett a vége. A helyi viszonyok már csak ilyen furcsák: köztudott, hogy a zártkörű férfiklubok könnyű pénzre vágyó, finom kifejezéssel élve: testüket áruba bocsátó lányok ezreinek adnak munkát - a tehetős helyi férfipopuláció legnagyobb örömére -, de egy csókért feljelentenek. (A "mi ebből a tanulság?" kérdést túl cinikus lenne feltenni.) Tulajdonképpen olcsón megúszták – egy hónap börtön –, az Egyesült Arab Emirátusokban ugyanis házasságon kívüli szexért minimum 6 éves börtönbüntetés jár. Ez nem az az infó, ami szerepelni szokott az utazási prospektusokban.

Burokban mozogni

Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, tartja a közmondás, mi annyival egészítenénk ki, hogy ha Rómában jársz, akkor egyél is úgy, mint a helyiek. Gyorséttermi látogatást csak vészhelyzetben tudunk elfogadni, egyébként pedig ki kell próbálni a helyi ízeket, vad vidékeken járva pedig a fenti képen is látható utcai „vérhas-büféket”. Aki nagyvárosban jár, kerülje a turistanegyedek gagyi és drága „tourist” menüjeit kínáló intézményeit, ahová helyiek be sem teszik a lábukat, és szánjanak energiát az autentikus helyi vendéglők, büfék felkutatására. Egy kis forrásmunkával nem lehetetlen a dolog.

Szem a bőröndön

Ha reptéren hagyjuk őrizetlenül a poggyászunkat, akkor könnyen elveszíthetjük, ugyanis a 2001. szeptemberi tragédia óta ezeket a biztonsági személyzet tagjai gyorsan begyűjtik és megsemmisítik. A reptéren kívül is érdemes szemmel tartani a cuccainkat, itt nem a biztonsági személyzet, hanem tolvajok jelentik a legnagyobb veszélyt. Természetesen az sem jelent garanciát, ha tapasztaltak vagyunk, könnyen járhatunk úgy, mint a világot többször körbeutazó, zseniális útifilmeket készítő Michael Palin, aki 15 évig megúszta, hogy ellopják valamijét, de 2007-ben összejött neki, méghozzá éppen Budapesten. Szerencsére Michael úriember volt, és csak a honlapján emlékezett meg a kellemetlen incidensről.

Súlyproblémák

Repülővel történő utazások alkalmával még a tapasztalt utazók is könnyen eshetnek ebbe a hibába. Mindannyian tudjuk, hogy egy két napos útra a hölgyek rendszerint annyi ruhát visznek, ami két hétre is simán elég lenne (minek négy pár cipő?!), és ha a visszaútra szuvenírekkel is megpakoljuk a bőröndöt, akkor könnyen lehet, hogy a csekkolásnál a megengedett 20 kg helyett többet fog mutatni a digitális mérleg, és ez esetenként súlyos összegekbe kerülhet. Megkérhetjük kedvesünket, hogy mosolyogjon szépen a légitársaság alkalmazottjára, de néha ez sem segít.

Rossz ütemezés

Ha el akarod kerülni, hogy az egész utat végigparázd, azon aggódva, hogy eléred-e az átszállást, akkor inkább menj biztosra, válts olyan jegyet, hogy legyen nagyobb intervallum az érkezés és indulás között, és várj a tranzitban egy órával vagy kettővel többet. A gépek néha 20-30- percet is dekkolhatnak a kifutón – látszólag minden ok nélkül, lehet hosszú sor a vámnál vagy a becsekkolásnál –, és ezekkel egy tapasztalt utazó mindig számol. Egy nyolc órás várakozás egy reptéri váróban persze idegtépő is tud lenni, de még mindig jobb, mint lekésni az átszállást, ami intézkedéssel, idegeskedéssel és pluszköltségekkel is járhat.

A diktatúrák diszkrét bája

Wasfia Nazreent, egy bangladesi hölgyet 2007-ben azért toloncolták ki a Kína által megszállt Tibetből, mert a vámosok egy dalai láma könyvet találtak a táskájában. (Agyrém, de a Nobel-békedíjas tibeti vezető Kína-ellenes uszítóként van nyilvántartva Kínában.) Hogy Wasfia tisztában volt-e ennek a látszólag ártatlan tettnek a veszélyességével? Valószínűleg igen, mivel emberi jogi aktivista, ennek ellenére sok olyan egyszerű, jószándékú turista járhat pórul, aki nem ismeri behatóan a politikai és emberi jogi viszonyokat. Ismételten fel kell hívnunk a tájékozódás fontosságára a figyelmet: Kína ugyan nem tartozik a világ legveszélyesebb országai közé – legalábbis nyugatiak számára (de erről egy tibeti, vagy egy ujgur már más véleménnyel lenne) – de egy olyan kommunista diktatúrával, amely börtönben tart egy Nobel-békedíjas ügyvédet, nem árt vigyázni. Zárásképpen jegyezzük meg, hogy Wasfia Nazreen négyszer próbált kínai vízumhoz jutni, de kérelmét minden alkalommal elutasították, idén májusban mégis megjárta Tibetet, méghozzá Nepálból indulva. Egy hegymászó expedíció tagjaként jutott el a Himalája tibeti oldalára, és ha már ott volt, a dalai láma egy könyvét is magával vitte.

Kevés pénz, sok pénz

Egy halom készpénzzel utazni sokszor felesleges kockázatnak tűnik, hiszen csak az igazán elszigetelt vidékeken nem találunk ATM-eket. Ha viszont ilyen helyekre igyekszünk – Mongólia peremvidékei és hasonló helyek – akkor viszont érdemes egy nagyobb summát levenni a számlánkról, mert bizony vannak még helyek a 21. század elején, ahol nemhogy automaták, de még elektromos áram sincs. Ha tehetjük, pénzt ne reptereken váltsunk, ugyanis arcpirítóan magas kezelési költséget számolnak fel, bárhol máshol jobban fogunk járni.

Nem oltatod be magad

Indiai, dél-ázsiai, közel-keleti, afrikai utazások előtt mindenképpen érdemes védőoltásokat beszerezni. Itthon több ponton is lehet, ezek egyike az Országos Epidemiológiai Központ, honlapjukon tájékozódhatunk, hogy hol milyen veszélyek leselkednek ránk. Érdemes időben cselekedni, az utazás előtt két nappal már késő, ugyanis az oltóanyagoknak rendszerint egy hét kell, hogy kifejtsék hatásukat. A hasmenést, gyomorrontást sok helyen így sem lehet megúszni, erre sem árt előre felkészülni a megfelelő gyógyszerek bepakolásával.

Elkerülni a kliséket

A világ tele van olyan „döglött” turistacélpontokkal, amelyek egyszerűen nem érik meg a sorban állást, a befektetett pénzt és energiát. Utazási blogokon egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy felesleges órákat elszúrni egy turistákkal agyonzsúfolt, halálunalmas helyen, miközben sokkal izgalmasabb és ugyanolyan érdekes dolgokban is részt lehet venni. New York kapcsán például több honlap is említi, hogy felesleges felmenni az Empire State Building tetejére – minimum egy órás sorban állás, a jegy egy kisebb vagyon, a tömeg hatalmas – miközbenvannak más magas épületek is, amik kevésbé zsúfoltak. Ugyanez a helyzet a Szabadság-szoborral: amíg a Liberty Islandre tartó hajókon brutális a tömeg, egyéb hajójáratokkal úgy lehet megnézni Manhattant és a kultikus szobrot is, hogy az valóban szórakozásnak fog számítani. Vagy ott van a Pisai ferdetorony és a fenti videó. Sírjunk vagy nevessünk?

Kirándulás útikönyv szerint

Felkészülni egy-egy városból jó dolog, de ha az egész kirándulás másról sem szól, mint az előre kinézett látványosságok kipipálásáról, akkor lemaradunk a lényegről. Az útikönyv csak mankó legyen, ne pedig szentírás. Azért néha nem árt alaposan tanulmányozni az útikönyveket, különben úgy járunk, mint az egyszerű brit turista, aki a hoteljét keresve besétált az Alsace-i városházára (Hotel de Ville), hogy szobát vegyen ki. Hotel és hotel között is van különbség.

(Fotók: campoamor, bjazure, hopehubris, bura80, pierrenumerique, no5)