Kezdjük a legelején: előzetes foglalás nélkül ne is reménykedjünk, hogy bárhol is fogadnak minket! Az esemény ugyanis olyannyira népszerű lett az évek során, hogy a jobb helyek már hetekkel előtte kirakhatják a virtuális „megtelt” táblát, az utolsó napokban pedig szinte teljesen kizárt üres asztalt találni. Megvannak persze erre is a kreatív módszerek, az igényeknek megfelelően növelni a helyiségbe maximálisan bezsúfolható asztalok és székek mennyiségét. A vendégek komfortérzete ugyan csökken, de legalább nem lázadoznak, hogy nem jutottak be. A tömegnyomor láttán inkább elvitelre kérni a vacsorát ilyenkor nem célravezető, mivel a kedvezmény csak helyben fogyasztásra érvényes.
Nem szabad akkor sem csodálkozni, ha megérkezéskor azzal szembesülünk, hogy bizony nem tivornyázhatunk záróráig, mivel az étkezésre időkeretet szabnak. A rendelkezésre álló két óra (népszerűbb helyeken 100 perc) alatt kell tehát az egész menüt végigenni, az előételtől a desszertig. Elvárnánk ilyenkor a kiszolgálás gyorsítását, azonban sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rengeteg vendég valamint a kifejezetten erre az alkalomra felvett – legtöbbször még a saját fogásaikat sem igazán ismerő – pincérek nem ezt a tendenciát erősítik. A sietségnek sokszor az ételek is áldozatai lesznek, mivel nyers/hideg/fagyott/félkész állapotban szolgálják fel őket, mert esetleg a megnövekedett igényekre tekintettel már jó előre elkészülnek vagy éppenséggel kifogynak egy-egy alapanyagból. Ez utóbbinak egy emlékezetes példája volt, amikor egyik sushi étteremben egyszerűen elfogyott a rizs, ami ugyebár a fő profilját alkotó fogás legfontosabb alapanyaga, a frissen főtt rizzsel pedig nem lehetett sushit készíteni, így a vendégek inkább éhesen odébbálltak a hosszas várakozás helyett.
Korábban megesett, hogy nem egész nap, hanem mondjuk csak este 6-ig biztosították a kedvezményt, sőt az első években a hivatalos szabályzat még azt is engedélyezte, hogy erre az alkalomra külön „Torkos menüt” állítsanak össze a résztvevők, de azt sem zárta ki, hogy ne a megszokott menüsort használják, így előfordulhatott, hogy olyan árképzésre került sor az egy napra szóló étlapon, amelynek nem volt nehéz a felét elengedni. Most már csak azok az éttermek jelentkezhetnek, ahol megtartják a Torkos Csütörtök hetén és az azt megelőző héten használt "à la carte" étlap és itallap választékát és árait. Gyakori kifogás még az adagok csökkentése is, viszont ha nem vagyunk rendszeres látogatói a helynek – márpedig ilyenkor a legtöbben olyan helyre mennek, ahová egyébként be nem tennék a lábunkat – akkor nem tűnik fel a méretbeli különbség.
Ugyan az eredeti néphagyomány valóban az volt, hogy a böjt előtt elfogyasszák a farsangi maradékokat, sajnos számos étterem még most is arra használja az eseményt, hogy a gyanútlan vendégekre rásózzák a felgyülemlett felesleget, ráadásul a jól ismert trükkök ilyenkor is elsüthetők. Így rejthet a borjúbécsi panírja szűzérmét, de a gesztenyepüré is felturbózható némi babbal, darált hús alapanyagú ételt rendelni pedig vakmerőség. 2008-ban például egy szegedi halászcsárda több tucat vendégét döntötte le a lábáról a szalmonella vírus egy torkos csütörtök után.
Hideg zuhany jöhet a számlázáskor is. Előfordult, hogy az étterem a teljes árat számolta fel és csak akkor korrigálták – hosszú bocsánatkérések közepette – amikor a vendég ezt szóvá tette. Csekély érdekérvényesítő képességgel megáldott barátaink ilyenkor rosszul járnak. A számlát mindenképp érdemes tüzetesen átbogarászni, hiszen megesett, hogy a kötelező 10%-os szervízdíjat a teljes összeg alapján számolták, majd csak a fogyasztás árát felezték, így a gyanútlan vendég 20%-os borravalót fizet, miközben lehet, hogy a kiszolgálás minőségét egyébként 10 forinttal sem méltatta volna.
Szerencsére azokat a helyeket, ahol korábban nem volt kifogástalan az akció lebonyolítása, kizárják a szervezők az eseményből, de ha panaszunk van, idén se fojtsuk magunkba! Akár az étteremnek írunk, akár a nyilvánosság elé tárjuk, sok esetben egy kedves bocsánatkérő levél mellett maga a hely biztosít lehetőséget egy ebéd vagy vacsora keretében a kárpótlásra – persze ez nem kötelességük.
Viszont ha a megleckéztetés és példamutatás szándékával akarjuk eltántorítani a vendéglőket a további visszaélésektől, beleírhatunk a Vásárlók Könyvébe, amit többnyire jól látható és könnyen hozzáférhető helyen találunk. A panaszt a cég harminc napon belül köteles kivizsgálni és erről értesíteni az érintettet, elutasítás esetén pedig tájékoztatni, hogy hová fordulhat a továbbiakban. Ha nem kapunk reagálást, jöhet a fogyasztóvédelem! A vállalkozás tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatával kapcsolatban eljárás kezdeményezhető a fogyasztóvédelmi hatóságnál, amely akár 500 ezer forintos bírságot is kiszabhat.
Persze senkinek ne menjen el a kedve a torkoskodástól, a fentiekben csak a kirívó anomáliákat emeltük ki, de jól tudjuk, milyen remek érzés jóllakottan és elégedetten távozni egy étteremből, melyet még a spórolás kellemes tudata is tetéz.