Milyen az, amikor egy iPhone-ból, egy Kalasnyikovból vagy éppen egy egyszerű bicikliből csak az azokat alkotó nyersanyagokat látjuk?
Bár a londoni Design Museum Waste Age című kiállítása már bezárt, néhány tanulsága azonban velünk marad. Annyiban mindenképpen rendhagyó kiállítás volt, hogy szembenézett azzal a ténnyel, hogy a dizájn milyen nagy mértékben járult hozzá a hulladék elterjedéséhez; ezen kívül boncolgatta a hulladékválságot is, ugyanakkor foglalkozott az újrahasznosítással, a körforgásossággal, a természetes anyagok (újra)használatba vételével, és a fenntartható(bb) jövő felé vezető lehetséges új utakkal.
A figyelmünket főként a holland Studio Drift installációja keltette fel:
ismert tárgyakat bontottak fel az összetevőikre a VW Bogártól az iPhone-on át a Kalasnyikovig, és úgy állították ki azokat.
„A materializmus zsigeri szinten szembesíti a nézőt a tárgyakkal, amelyekkel körülvesszük magunkat, és az azokat alkotó anyagokkal” – írja a Studio Drift, amely szerint a kiállított hasábok elgondolkodtatnak, hogy miként bánunk a rendelkezésükre álló nyersanyagokkal. A fent említett tárgyakat téglalap alakú tömbökben megjelenített konkrét nyersanyagok pontos mennyiségére redukálták. A Drift dekonstruálta az általunk jól ismert dolgokat, mintegy visszafelé ment a gyártási folyamatban, hogy friss szemmel nézhessünk a tárgyakra, amiből hajlamosak vagyunk csak a funkciót figyelembe venni.
Így néz ki egy szétszedett AK-47-es és egy bicikli:
Íme egy hagyományos villanykörte és egy LED fényforrás:
Példaként a nyitóképen látható VW Bogár esetét emelték ki: a járművet a legkisebb csavarig szétszedték, anyagok szerint csoportosították, majd megmérték az egyes csoportok tömegét. Összesen 41 tiszta „anyagtérfogatot” kaptak, amelyekből érdekes következtetéseket lehetett leszűrni.
Az 1980-ban gyártott autó meglepő mennyiségű lószőrt, pamutot és parafát tartalmazott, ahogy más szokatlan anyagokat is.
„Ezek mesélnek a hozzáférhetőségről, a hagyományokról, a technikai és anyagismereti felkészültségünk négy évtizeddel ezelőtti állapotáról” – írja a stúdió. A Drift szerint minden, amit megveszünk és elfogyasztunk komplex rendszerekre gyakorol hatást: a nyersanyag-kitermelésre, a munkára, a gyártásra és az ellátási láncra.
A pőre anyagi formájukra visszaalakított tárgyak szembesítenek „a Föld ajándékainak” túlzott használatával, „a pótolhatatlan anyagokkal, amelyeket folyamatosan elszakítunk tőle, elhasználjuk, majd rövid hezitálás után a szemétbe dobunk. Ebbe belegondolva
az emberek kollektíven úgy viselkednek, mint egy deviáns gyerek, aki az anyjától lop.”
Külön kiemelték a kutatásaik egyik legmegdöbbentőbb felfedezését, azt, hogy milyen jelentős mennyiségű műanyagot és rezet használnak fel egy totálisan hétköznapi termékhez, egyetlen méter elektromos kábelhez. A Drift szerint, ha a világon található kábelkötegeket jelenítenék meg úgy, mint a hétköznapi tárgyainkat, a réz és a műanyag hasáb a felhők fölé érne. Azt gondolják, a társadalmi fejlődésben és a tudatosság kialakításában új szintet jelentene, ha mindannyian látnánk a kapcsolatot az anyagok, a fogyasztás és a Föld kizsigerelése közt, ezáltal pedig „a jövő jobb gazdáivá válnánk.”
A kiállításon a történelmi áttekintés mellett foglalkoztak az építőipar, a termékdizájn és a divatipar által termelt hulladékokkal, a hulladékkal, mint potenciális nyersanyagforrással, illetve bemutattak néhány olyan újrahasznosítási módszert is, amilyenekről mi is rendszeresen beszámolunk, mint például a kidobott műanyagban rejlő lehetőségeket.
Ez is érdekelhet: