2015-ben több mint 200 ezer tatárantilop, más néven szaiga esett össze hirtelen, majd pusztult el Kazahsztánban. Halálukat baktériumfertőzés számlájára írták akkor, azonban új kutatási adatok arra utalnak, hogy más tényezőknek is szerepe volt a tömeges pusztulásban.
Richard Kock, a londoni Royal Veterinary College állatorvosa tagja volt a 2015-ös mentőcsapatnak. Elmondta, hogy amit tapasztaltak, meghaladta egy szokásos baktériumfertőzés okozta járvány méreteit – mint később kiderült, olyan baktérium okozta a halálos vérmérgezést, ami egyébként megtalálható az antilopok szervezetében. A több tudományág képviselőiből álló kutatócsoport statisztikai módszerekkel elemezte a pusztulás idejének környezeti viszonyait:
arra a következtetésre jutottak, hogy a szokatlan meleg és nedvesség vezetett a vadpusztuláshoz.
Ugyanilyen tömeges állatvész volt egyébként Közép-Ázsiában 1981-ben és 1988-ban is. A kutatók úgy vélik, a környezeti tényezők változása idézi elő és gyorsítja fel a kórokozók terjedését, bár az még további kutatásokat igényel, hogy pontosan milyen mechanizmus útján váltotta ki a szokatlan pára és meleg a járványt.
Kock azt is hozzátette: korábban is sejtették, hogy a klímaváltozásnak köze volt az antilopvészhez, ám a friss kutatás nyújtotta az első konkrét bizonyítékot az összefüggésre. Aggasztó ugyanakkor, hogy valószínűnek tartják az állatvész megismétlődését, mivel a térség klímája az előrejelzések szerint változóban van. A tanulmány szerzői arra is rámutattak, hogy sürgősen csökkenteni kell a tatárantilopra leselkedő más veszélyeket, mint az orvvadászatot vagy az állatgazdaságokban jelentkező kórok terjedését.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja számon a tatárantilopot, melyre az orvvadászok is lesnek, mivel tülke a hagyományos kínai gyógyászat alapanyaga, de az élőhelyük zsugorodása és a bozóttüzek is fenyegetik őket.
És ha már a klímaváltozás veszélyeinél tartunk:
(forrás: BBC, The Guardian, MTI)