Matekane leszállópálya, Lesotho

Az afrikai kontinens egyik legveszélyesebb leszállási élményét a Matekane leszállópálya adja a pilótáknak, Lesothóban. A kifutót többnyire teherszállító gépek használják, ami nem is baj, mivel a beton csupán 400 méter hosszú, és egyik végén egy 2300 méter magas sziklafal magasodik. Éppen ezért innen a felszállást is a másik irányba kell végrehajtani. Ez a művelet sem egyszerű, ugyanis a pályát egy 600 méter magas sziklafennsíkra építették, így a gép a nekifutás után kicsit zuhan előbb, míg elegendő teljesítményt adnak le a motorok ahhoz, hogy megkezdje az emelkedést.

Paro, Bhután

Több repülési szaklap szerint is ez a világ legnehezebben megközelíthető repülőtere, ezért különleges előképzettséget igényel a pilótáktól. A nehézséget az okozza, hogy a kifutópálya egy szűk völgyben helyezkedik el, amelyet öt–hat ezer méter magas hegyek vesznek körül, ráadásul a megközelítés vége felé egy fákkal sűrűn borított dombos szakasz fölött kell elhúzniuk a pilótáknak, alig néhány méterrel a fák koronája fölött. A leszállás teljes ideje alatt vizuális megközelítést alkalmaznak a pilóták, azaz a robotpilótát teljesen kiiktatják. A repülőteret kizárólag a bhutáni nemzeti légitársaság, a Druk Air használja.

Gibraltári nemzetközi repülőtér, Gibraltár

Nem kell Ázsiáig menni, hogy lélegzetelállító élményben legyen része a repülők utasainak, hiszen például Gibraltár nemzetközi repülőtere is kifejezetten rémisztő. A reptér egyik oldalán az algecirasi öböl, másikon a Földközi-tenger helyezkedik el, a futópálya pedig csupán 1800 méter hosszú, ráadásul egy gyorsforgalmi út keresztezi, így tökéletes precizitást igényel a le- és felszállás. A földet érés pillanatában azonnal működésbe kell hozniuk a sugárfékeket a pilótáknak, könnyen az lehet a kísérlet vége, hogy a gép túlfut a betonon. A reptér speciális topográfiája miatt sokszor előfordul, hogy a légi irányítók nem is engedik landolni a gépeket, és Faróba vagy Malagába irányítják a járatokat.

JFK n. r., New York

New York legnagyobb és legforgalmasabb repülőtéren a környező légtér hatalmas forgalma miatt nehéz a leszállás. A légi irányításnak és a pilótáknak folyamatosan figyelniük kell a másik két közeli nagy reptér, a La Guardiáról és a Newarkról felszálló járatokat. Landoláskor a gépeknek előbb egy hatalmas kört kell leírniuk, mielőtt megközelítik a 13L kifutópályát, és közben nem szabad 500 méternél magasabban repülniük. Ráadásul a kifutó vége a Jamaika-öbölbe nyúlik.

Julianna hercegnő n. r., Szent-Martin

Sokan láthatták azt a legendás fotót, amikor egy, a KLM kötelékéhez tartozó Boeing 747-es csupán néhány méterre húz el a strandon sütkérező nyaralóvendégek és a part menti autóút felett. A kép Szent-Martin szigetén, a Julianna hercegnő nemzetközi repülőtér közelében készült. Az ide érkező gépek Maho Beach fölött szállnak le, közvetlenül a strandolók feje felett, és épphogy csak átviszik a repülőtér kerítését, máris a betonon vannak, hogy minél hosszabb legyen a féktáv. A 2200 méter hosszú futópálya ugyanis inkább kis- vagy közepes méretű repülőgépek számára ideális, de mivel ez az egész kelet-karibi szigetvilág második legforgalmasabb légikikötője, többnyire nagyobb repülőgépeket, Boeing 747-eseket, Airbus A340-eseket fogad.

Barra repülőtér, Skócia

A parányi repülőtér különlegessége, hogy a gépek tulajdonképpen a tengerparti homokra szállnak le. A landolás nehézségét természetesen az ár-apály helyzet határozza meg. Maga a homokföveny nem akadályozza a repülőgépek le- és felszállását, az ugyanis kifejezetten kemény.

Congonhas n. r., Brazília

Ez Dél-Amerika, de talán a világ egyik leghírhedtebb repülőtere, különösen a 35-ös bal futópálya borzolja fel a pilóták kedélyeit. Ott történt a kontinens egyik legsúlyosabb légikatasztrófája 2007 júliusában, amikor a brazil TAM légitársaság Airbus A320-as gépe a viharos időben túlfutott a betonon, és a reptér melletti autópálya fölött áthaladva a szomszédos benzinkútba csapódott. A balesetet senki sem élte túl. A katasztrófához a pilóták figyelmetlensége, a pályán összegyűlt esővíz és az egyik sugárfék hibája is hozzájárult, de a 35-ös bal pálya a balesetet megelőző időszakban hírhedten csúszós volt esős időben, ráadásul nem is túlságosan hosszú, mindössze 1940 méternyi beton áll a pilóták rendelkezésére a fékezéshez.

Az eset után a pályán kialakították a korábban kifelejtett bordákat, amelyek az esővíz elvezetését szolgálják, ettől függetlenül ma sem ez a pilóták kedvenc repülőtere.

Toncontín repülőtér, Honduras

A magas hegyekkel körülvett repülőtérre meglehetősen félelmetes, 45 fokos szögben érkeznek meg a gépek, s az utolsó pillanatban, egy éles balkanyar után kezdik meg a leszállást. A neheze azonban még csak ezután jön, hiszen a kifutó hossza a világon a legrövidebb a nemzetközi forgalmat bonyolító repülőterek közül: mindössze 1800 méter hosszú. A 960 méter magasan fekvő repülőtérre ezért Boeing 757-esnél nagyobb gépek nem szállhatnak le.

Ronald Reagan n.r., Washington

Az Egyesült Államok fővárosa, Washington felett sem leányálom egy utasszállítóval manőverezgetni, a Ronald Reagan repülőtér megközelítését ráadásul az is nehezíti, hogy kifejezetten problémás helyen van. A közelében ugyanis két tiltott zóna is található, amelyeket célszerű elkerülni, különben pillanatok alatt vadászgépek jelennek meg az utasszállító mellett. A pilótáknak ügyelniük kell arra, hogy mindig a megfelelő távolságra repüljenek a védett kormányzati épületektől, ezért a Potomac-folyó vonalát követve, vizuális megközelítést alkalmazva kell landolniuk. A felszállás hasonló szigorú előírások szerint zajlik, mégpedig azért, hogy a gépek ne közelítsék meg a Fehér Ház légterét.

Madeira repülőtér, Funchal

Az Atlanti-óceán és a környező hegyek közelsége miatt a leszállást az óramutató járásával megegyező irányú fordulóval kezdik az erre külön kiképzett pilóták. Annak ellenére, hogy a kifutópályát 2000-ben egy cölöpökön álló toldalékkal a kényelmes hosszúságúnak számító 2800 méteresre bővítették, a pilóták számára a landolás továbbra is kihívás, az utasoknak pedig rémisztő kaland. Leszálláskor először a hegyek irányába kell vinniük a gépet, majd az utolsó pillanatban egy hirtelen jobbra döntéssel irányba hozni.