Eddmeg lufi

A három Michelin csillagos chicagói étterem, az Alinea szakácsai minden bizonnyal annyira unták már a csokitortát, a creme bruleét, és a többi szokványos édességet, hogy kiadták a jelszót: csináljunk ehető lufit! Némi tojáshab, cukor, és hélium segítségével el is készítették a művet, majd felszolgálták Giró-Szász András hasonmásának.  Ugyan nem szerepel az étlapon, de talán elkészítik, ha kérjük.

Konyhai szintetizátor

Stephen J. Anderson zeneszerző, főleg filmekhez, reklámokhoz készít aláfestő muzsikát, és ráérő idejében feltalálóként is dolgozhat, ugyanis más értelmes magyarázat nincs arra, hogy miért alakította át a konyháját szintetizátorrá. Egyes kommentek szerint az egész videó hamisítvány, de egyrészt ezt a felvételből képtelenség eldönteni, másrészt mi mindenkiről jót feltételezünk.

La Tomatina

A paradicsom nem arra való, hogy ipari mennyiségben felebarátainkhoz vágjuk, ebben ugye egyetértünk? A spanyolországi Buñolban az év egy konkrét napján megfeledkeznek erről az alapszabályról, és össznépi paradicsomhajigálásban vezetik le energiáikat, közben pirosra festik a várost. Kíváncsiak vagyunk, hogy az év további 364 napján vajon mi fut át a résztvevők fején, amikor a tányérjukon megpillantanak egy paradicsomot? Csak nem az, hogy „annyira hozzávágnám ezt most valakihez, hogy nem igaz”?

Kaja, mint rekordhajhászás

A világ leghosszabb szendvicsét Dubajban készítették el 2010-ben és több mint két és fél kilométer hosszú volt. A világrekorder szendó 11.000 egységből épült fel és mintegy 900 kg uborkát, paradicsomot, olajbogyót és sajtot használtak fel hozzá. A rekord hitelesítése után környékbeli építkezéséken osztották szét, így legalább nem ment pocsékba az a rengeteg élelmiszer. A mutatványt egy helyi szupermarket és egy amerikai élelmiszeripari mamut szervezte, főleg azért, hogy saját magukat reklámozzák, de mi csakazértsem írjuk le a nevüket. A fenti videóban mexikói versenyzők próbálkoznak hasonlóval, de ez a kísérlet nem került bele a Guinness rekordok könyvébe.

Ehető gardrób

Kalácsblúz, gofrinadrág (kell!), tésztaing és banánmini. Ted Sabarese fotós 2009-ben készítette el azt a sorozatát, melyben minden modell élelmiszerekből készített ruhákat viselt. Minden egyes ruhadarabot órákig szereltek fel a fiúkra, lányokra, az articsókás dressz például hat órás művelet volt. Hogy megérte-e? Mindenki döntse el maga. Állítólag a teljes sorozat megtalálható Sabarese honlapján, mi nem jöttünk rá, hova dugta, talán nem kerestük elég lelkesen.