A fesztiválok bemutatásánál nyilvánvalóan két lehetőség állt előttünk. 1. pontosan elmagyarázunk mindent, ami a videókon látható, 2. semmiféle kommentárt nem fűzünk a bejátszásokhoz, és hagyjuk, hadd találgasson mindenki kedvére, vajon miért óbégat pár nindzsaruhás japán egy ósdi hintó tetején, miközben harminc másik megpróbálja felborítani azt, harminc másik pedig dalokat énekel. Az értelem vereséget szenvedett, de nem baj, mert az igazán izgalmas dolgok ilyenkor kezdődnek! Íme a mezőny!
Boldogok a sajtkészítők!
Mi ez?
Sajtgurító fesztivál, Gloucestershire, Anglia
Történet: A szervezők szerint a Copper’s Hillen már kétszáz éve is rendeztek dombról lerohanó versenyeket, de annyi bizonyos, hogy igazán népszerűvé csak a hetvenes évektől vált. Igazából az sem lepne meg bennünket, ha valamelyik Monty Python tag agyszüleménye lenne a dolog, annyira abszurd és angol az egész jelenség. 1985-ben egy televíziós riport következményeként az angol közvélemény felfedezte és megszerette, olyannyira, hogy napjainkban az egykoron a közeli falvak magánügyének számító őrület ma már az egész országból, sőt, külföldről is vonz látogatókat. A videót elnézve erre nincs értelmes magyarázatunk. Ez maga a színtiszta anarchia!
Mikor?
2012. június 4-én
Mi történik?
Egy meredek lejtőn - amelyen néhány óvatosabb alpinista is csak biztosítókötéllel ereszkedne le -, legurítanak egy hatalmas, kör alakú sajtot, mire egy halom kevésbé óvatos, és kevésbé alpinista egyén megpróbálja utolérni. A sajt állítólag akár 112km/h sebességre is képes felgyorsulni, és a videókat elnézve úgy tűnik, hogy néhány lejtőn leguruló egyén is képes megközelíteni ezt a tempót. A győztes kap egy bazinagy sajtot, amit egy helybéli sajtkészítő gyártott – ez a verseny nem a milliós összdíjazásról szól. Több kategória is van, külön nőknek, férfiaknak, időseknek, fiataloknak, helybélieknek, idegeneknek. Mondanunk sem kell, hogy nem veszélytelen mutatvány, a lejtő alján elhelyezkedő mentőosztag ficamok, zúzódások tucatjait látja el minden évben.
Kollektív pogó
Mi ez?
A narancsok háborúja, Ivrea, Olaszország
Történet
Az eszement tombolás apropóját egy középkori legenda adja: a 12. században a város hűbérura az első éjszaka jogát kívánta gyakorolni egy fiatal pár menyegzőjén, ám terve rosszul sikerült el, mivel az ifjú ara nemes egyszerűséggel levágta a fejét. A harcos leányzó rokonsága a tetten felbuzdulva úgy döntött, hogy nem végeznek félmunkát, és a városi polgársággal karöltve a halott fejedelem palotáját porig égették. Ivrea lakossága azóta narancsdobálással emlékezik eme nagyszerű napra.
Mikor?
Februárban.
Dodzsem hintókkal
Mi ez?
Danjiri Matsuri, Kishiwada, Japán
Történet
Japán városokban az 1700-as évek óta rendeznek hintóhúzó fesztiválokat. A kordék díszes építmények, amelyek valójában szentélyeket jelképeznek. A fesztiválok előtti hónapokban csinosítják őket, egy sintoista pap felszenteli, majd a városban hatalmas csinadratta keretében végighúzzák őket. Mondanunk sem kell, hogy kocsihúzóként, zenészként részt venni az ünnepségen hatalmas megtiszteltetés, akik pedig a szekerek tetején állnak, nos, ők valóságos félistenek.
Mikor?
Ősszel, rendszerint szeptemberben és októberben.
Tűz van, babám!
Mi ez?
Yenshui fesztivál, Tajvan
Történet
A Yenshui fesztivál gyökerei az 1870-es évekig nyúlnak vissza, ezekben az években ugyanis durva kolera járvány pusztított a Tainan megyei Yenshuiban. A dögvész végül közel húsz éven keresztül szedte áldozatait, és majdnem kipusztította a várost. A helybéliek kétségbeesésükben Kuan Kung szelleméhez fordultak segítségért, aki a háború istene volt. Szobrát végighordták a városban, közben eldobáltak több tonnányi petárdát. A járvány csodák csodájára hamarosan megszűnt, és ez elegendő okot szolgáltatott a túlélőknek, hogy minden évfordulót orbitális petárdadobálással ünnepeljenek meg.
Mikor?
Januárban a kínai holdhónap alatt.
Bumm a fejbe!
Mi ez?
Adi fesztivál, Mettumahadanapuram, India
Történet:
Remek példa a kókuszdió nem rendeltetésszerű használatára ez a kedves indiai népszokás. Van, ahol kámfor segítségével lámpásként meggyújtják – például a Rath Yara ünnepség keretében -, vagy egyszerűen a földhöz vágják a kőkemény golyókat, de fanatikusok ennél kicsit továbbmentek. A szokás a dél-indiai Sri Mahalakshmiamman nevű templomhoz köthető és egészen bonyolult történet kapcsolódik hozzá, amelynek kifejtésébe helyhiány miatt nem mennénk bele. (Sajnos ez meglehetősen gyenge kifogás egy online magazin esetében, de most ezzel kell beérnetek.) A szertartást végző pap 22 éve ver szét kókuszt emberek fején, apja 56 évig szolgált ebben a tisztségben, a nagyapja 62 évig. India a tradíciók földje.
Mikor?
Augusztus első hetében.
Mi történik?
Srácok! Ezt ne próbáljátok ki otthon! Mélyen hívő férfiakat és asszonyokat fogadalomtételként keményen fejbevernek egy kókuszdióval. Tulajdonképpen ennyi. A fejsérülést szerző hívők a híradások szerint rendszerint tartózkodnak az orvosi ellátástól, inkább a pap segítőit kérik meg, hogy szórjanak vibhuthi-t, vagyis szent port a sebükre. Keményfejű népség, annyi szent.
Folytatása következik!
