Az első lépések

Ennek viszont megvannak a maga veszélyei, és ezért a gyakran felkeresett tengerparti nyaralóhelyek többségén csak tanfolyamot végzett búvár merülhet, a bázisok csak nekik kölcsönöznek felszerelést, és csak őket engedik fel a búvárhajóra. Aki búvár, ma már számtalan utazási lehetőség közül választhat, és nem kell feltétlenül óriási pénzeket költenie. Egy teljesen átlagos görög, török, horvát vagy máltai nyaraláson be lehet fizetni egy–két merülésre, és ez még a felszerelés teljes bérletével sem annyira drága. Ehhez viszont az első lépés a tanfolyam.

A régi időkben a klubokban akár hónapokig is eltartott, amíg valakiből búvárt faragtak. Ma ez már nem működne, hiszen senki nem tud ennyi időt szánni rá, és ez az a piaci rés, ahova a hazai és nemzetközi rendszerek által kifejlesztett néhány napos alaptanfolyamok betörtek. A búvárkodás nem ördöngösség, tényleg szinte bárki belevághat, és egyike a legtöbb örömet adó kedvteléseknek, ezért kicsik és nagyok merülnek a világ minden részén.

Medencéből a tengerbe

A rövid, de alapos tanfolyamok a jelöltek széles körére tekintettel csak a legszükségesebbeket tartalmazzák, azt viszont igyekeznek tényleg megtanítani. Bár van, aki szerint elég csak egy kicsit úszni tudni, azért jobb, ha a búvárjelölt biztonsággal mozog a vízben. Sokan megkövetelik az előzetes orvosi vizsgálatot, és ezt a legjobb igazi búvárorvosnál megejteni, mert bizonyos krónikus betegségekkel a merülés nem javallott. Ám az emberek többsége a tinédzserkortól a nyugdíjasokig alkalmas a búvárrá válásra. (Sőt, korlátozásokkal már gyerekek is búvárkodhatnak.)

Az elhatározás után az első lépés a búvártanfolyam kiválasztása. Hirdetnek egy–két napos tanfolyamokat, ám aki valóban meg akar tanulni búvárkodni, fordítson rá időt: olyan iskolát válasszon, ahol alapos elméleti oktatásban részesül, lehetőséget kap többszöri uszodai gyakorlásra, majd rászánják az elvárt időt a nyílt vízi vizsgamerülésekre is. Ez sem hosszú idő, de legalább négy–öt napot igénybe vesz. Lehet itthon végezni a tanfolyamot, de ma már sokan kínálnak olyan lehetőséget, hogy az elmélet és az uszodai rész nálunk zajlik, a vizsgát viszont külföldön, Horvátországban vagy Egyiptomban teszik le a tanulók. Felmérések szerint ma már a többség így tanul. A teljes tanfolyamot is lehet külföldön végezni, de ehhez vagy magyar bázisra, magyar oktatóhoz mennek a búvárjelöltek (van belőlük bőven számos országban), vagy nagyon alapos idegennyelvtudással kell rendelkezniük.

A merülés ára

A fentiekből következik, hogy a búvártanfolyam teljes árát több tényező befolyásolja. Egy végig Magyarországon végzett tanfolyam ára 60–80 ezer forint lehet, plusz költség a nemzetközi búvárigazolvány díja – ez az a bizonyos kártya, amivel a világ bármely pontján merülni lehet. Manapság egyre több kuponos búvártanfolyam-akciót hirdetnek, és ezek a fél- vagy harmadárakkal vonzóak lehetnek. Néhány dologra oda kell viszont figyelni: egyrészt ne legyenek ilyen-olyan rejtett pluszköltségek, amelyek a filléres tanfolyam árát a többszörösére emelik.

Másrészt az alacsony ár nem mehet a biztonság rovására, tehát aki olcsón oktat, annak is alapos elméleti képzést kell adnia, nem szabad sajnálnia az időt az uszodázásra, és két napra elosztva legalább négy nyílt vízi merülést kell végrehajtatnia a búvártanulóival, természetesen oktatói felügyelettel. A búvárok jelentős része egyetlen tanfolyamot, az alapfokút végzi el, ez egy egyszeri kiadás, tehát nem feltétlenül ezen kell spórolni. Érdemes barátoktól érdeklődni, kinek vannak jó tapasztalatai egy komoly oktatóval – pár ezer forinton ne múljon az ember biztonsága.

A tanfolyam választásánál tisztában kell lenni azzal is, hogy az alapfokú, többé-kevésbé önálló búvár végzettséget nem ugyanúgy nevezik a rendszerek. A hazánkban legismertebb rendszerekben a PADI, SSI, UEF, NASE, PDIC, SDI, IANTD Open Water Diver, a NAUI Scuba Diver, a CMAS * (egycsillagos búvár) minősítése felel meg nagyjából ennek a szintnek. (A PADI Scuba Diver például rövidebb képzési idejű, korlátozottabban használható kártyát ad, tehát érdemes odafigyelni, melyik rendszer milyen tanfolyamáról van szó.)

Életet menthet

Mivel a fizika minden emberre ugyanúgy hat, az elméleti tanfolyam alapozó része szinte alig tér el a különböző rendszereknél. Azután szóba kerül az alapvető felszerelések működése, majd azok a feladatok, amelyek végrehajtására minden búvárjelöltnek képesnek kell lennie. Meg kell ismerkedni a dekompresszióval és más fogalmakkal is, és tanulni kell a merülés veszélyeiről. Emellett a legtöbb tanfolyamon ma már a környezetvédelemről is szó esik. Egy nem túl bonyolult írásbeli vizsgán kell számot adni a tudásunkról – annak legalábbis biztos nem nehéz, aki figyelt. Ne vegyük félvállról az elméletet! A búvárrá válás (éppen úgy, mint a merülés maga) a felszínen kezdődik, itt tanuljuk meg azt, ami később a víz alatt az életünket mentheti meg.

Az uszodában próbálja ki a többség először élesben a sűrített levegős légzőkészüléket. Általában ez nem szokott gondot okozni, de van, aki bizonyos fóbiái miatt sokat küzd. Ez egy kedvtelés, nem kell mindenkinek búvárrá válnia: aki nem tud úrrá lenni félelmein, annak nem szabad erőltetnie. Ám csak a legvégső esetben adjuk fel, mert minden kezdő bizonytalanul teszi meg első uszonycsapásait, tehát bátran, odafigyelve kell addig ismételni mindent, amíg jól nem megy, egyetlen rossz élmény ne vegye el senki kedvét! Évekkel később pedig már csak mosolygunk, eleinte mennyi gondot okozott a tanfolyamon egy maszkürítés.

Jöhetnek a víz alatti feladatok

Mindig az egyszerűbb feladatokkal kezdődik a tanfolyam. Az első időszakban még magát a víz alatti mozgást is szokni kell, aztán jönnek a különböző valós helyzeteket szimuláló gyakorlatok: víz kifújása a maszkból, szájból kiesett légzőautomata keresése, társ mentése levegőelfogyás esetén és így tovább. Az alapos oktatók csak azokat engedik nyílt vízben merülni, akik a medencében már biztonsággal merülnek. Noha a búvártanfolyamokon minden felszerelést megkapnak a búvárok, sokan az uszodába már viszik az ún. ABC-szettet (maszk, légzőcső, uszony). Érdemes a tanfolyam elején az oktatótól segítséget kérni a választáshoz, mert ha valaki minőségi, neki megfelelő méretű alapfelszerelést vásárol, akár egy évtizedig használhatja.

A nyílt vízben nem kell sokkal több vagy más feladatot végrehajtani, mint amit medencében már begyakorolt a tanuló. Nagyobb a mélység, néhol rosszabb a látótávolság, merülés közben halak bukkannak fel, hidegebb lehet a víz – tehát a körülmények jelenthetnek némi nehezítést. Cserébe már találkozhatunk a víz alatti élővilággal, aminek a kedvéért belevágtunk a kalandba. Ez már igazi búvárkodás! Így aztán nagyon sokan ekkor kapnak rá igazán az ízére. Az előírt feladatok megfelelő bemutatása azt jelenti, hogy a jelölt sikeres vizsgát tett, a kártyadíj kifizetése után pedig egy nemzetközi búvárigazolvány büszke tulajdonosa lehet, és a képzés ezzel befejeződött. (A kártya a búvár tulajdona, aki a vizsgán megfelelt és kifizette, annak meg kell kapnia, nem tarthatja magánál az oktató "mert pár túrán még el kell vele menni gyakorolni".)

De ez még csak az első lépés, vagyis inkább az első uszonycsapás. Hamarosan az ember egyre több saját felszerelési tárgyat vásárol, majd utazik és merül. Érdemes eleinte az oktatóhoz vagy tapasztalt búvár ismerősökhöz csatlakozni, hiszen a tanfolyam csak a legszükségesebb alapokra taníthat meg. Húsz–huszonöt merülés kell általában ahhoz, hogy a búvár a felszínen és a víz alatt is biztonsággal mozogjon, de elbíznia akkor sem szabad magát: mindig nekünk kell alkalmazkodni a tengerhez, nem pedig fordítva. Aki ezt észben tartja, fantasztikus élményekkel gazdagodhat a víz alatt.

A búvárkodásról szóló cikkeinket a divecenter.hu-val közösen írtuk. Ha mélyebben is elmerülnél a merülés világában, csak kattintanod kell! Fotóink a Galathea Búvárközpont tanfolyamán készültek.