Meghívást kaptunk a Kempinskiben lévő Blue Fox Bárba, hogy kóstoljuk meg a Ron Zacapa szuper-prémium párlatait a márka nemzetközi nagykövetével, Rebecca Quiñonezzel, erre az invitálásra pedig csak egy idült antialkoholista mondana nemet. Nem kell szégyenkezned, ha most hallasz először a Zacapa rumjairól, hiszen ez nem az az ital, amit csak úgy leemelhetsz a Tesco polcairól és bevághatod a kosárba a liszt meg a csirkefarhát mellé.

A Zwack márkaboltjaiba kell elbattyognod, ha be akarsz szerezni egy palackkal ebből a nedűből. Ha már itt tartunk, tudjuk is le a dolog fájdalmasabb részét; az olcsóbb Zacapa Centenario 23-ért 16 ezer forintot, a drágább XO-ért pedig 27 ezer forintot kell kifizetned. Várj egy kicsit! Ha megtudod, hogyan készül ez az ital, nem fogod érteni, hogy lehet ilyen olcsó.

Van egy általános tévhit, mely szerint a rum egy igazi suttyó ital, ami onnan ered, hogy anno ezt nyakalta az összes foltos gatyás tengerész. Tény, hogy rumot úgy is lehet csinálni, hogy az ember nem bonyolítja túl a dolgokat. Cukornádból készül, de az itthon kapható rumokkal ellentétben a Zacapa nem a melaszt, hanem a cukornádból elsőként préselt szűz cukornádmézet használja. Hogy ezt elhelyezzük egy magyar fejjel is tisztán érthető kontextusba; a melasz olyan, mint az a gyümölcs, ami már nem volt jó a lekvárba, ezért Jani bá’ belecsűrte a cefrés hordóba, a szűz cukornádméz pedig az a gyümölcs, amit Manyi néni féltő gondoskodással szedett le a fáról, hogy eltegye kompótnak. Capisce?

A lepárlás után a Zacapa a tételeket 2300 méteres tengerszint feletti magasságra szállítja, ahol a rum hordókba kerül. A hűvös, párás hegyi környezetben rendkívül alacsony az elpárolgási mennyiség – a művelt italozó ezt úgy mondja, hogy kevés az angyalok jussa -, így a rendkívül hosszú ideig tartó érlelés során az ital gazdag aromákkal, ízvilággal és színnel gazdagodik. Az érlelés ráadásul nem csak annyiból áll, hogy a hordókra lakatot vernek, aztán évekre a fiók aljára rejtik a kulcsot. A Zacapa az igen egzotikus nevű „Solera” érlelési rendszert használja, ami egy tradicionális spanyol módszer, és amelyben négy különböző hordótípust alkalmaznak.

Most a hivatalos sajtóanyagot idézem, mert ennél okosabban nem tudom összefoglalni: "Vaníliás, erőteljes Bourbon-, gyümölcsös, ízgazdag sherrys, finom Pedro Ximenez boros-, valamint francia vörösboros hordók biztosítják a kiemelkedő párlat tökéletességét, amelyben a fűszeres, fás, aszaltgyümölcsös, vagy éppen gazdag, mézes jegyek dominálnak."

Ezt a brutál píárdumát simán kilökné a gyomrom, ha nem kóstoltam volna a végeredményt, ami egy teljesen más dimenzió, mint az a kishajós barna rum, amitől kölyökként egy homályba vesző gimibulin sikerült tompára innom magam. A 23 éves Centenario (igen, ez az olcsóbbik, te kis anyagias!) annyira finom, hogy a kólával felöntését a Btk.-ba kellene ütköztetni. Na jó, jellegénél fogva persze tökéletes koktél-alapanyag, de annyira finom, harmonikus ízvilággal kényeztet, hogy szívesebben képzelem el egy whiskys pohárban, jéggel, mint talpaspohárban, kis napernyővel és lime-mal a tetején.

Ha mindenképp Cuba Librét innál, így csináld! - Old Cuba Libre

Kell hozzá:
- 60ml ZACAPA Centenario 23 rum
- 10ml Coca- Cola Reduction (a kólát beforraljuk kis lángon, amíg a térfogata az 1/6-ára nem csökken)
- 3 csepp Lemon Bitter
pohár: old-fashioned
díszítés: lime szelet
készítés: keverőpohárban jéggel alaposan összekeverjük

A Zacapa Centenario 23 ízében életkortól és ízlelőbimbó-fejlettségtől függően felfedezhetőek csokoládés, füstös, likőrös, aszaltszilvás aromák. (Én nem vagyok túl nagy spíler, de a csokit és a füstös ízt éreztem és bizony nagyon bejött.)

A Zacapa XO már egy fokkal komolyabb párlat. Ezt ugyanúgy szűz cukornádmézből csinálják és ugyanúgy „Solera” szisztémában érlelik, de 6-25 éves rumokat házasítanak össze és az érlelés utolsó szakaszában olyan tölgyfahordókba töltik, melyekben előzőleg prémium minőségű francia konyak nemesedett.

Rebecca vezényletével sikerült egy pohárka XO-t is magamhoz szólítanom és bizony mondom néktek, nem mindennapi kulináris élmény elkortyolgatni egy ujjnyit ebből a varázslatból. Szinte elszégyelltem magam, amiért egy bárszéken ülök, nem fotelben, egy kandalló mellett, kubai szivart szipákolva.

Rebeccán egyébként tisztán látszik, hogy meggyőződéses nagykövet. Szinte spirituális hevületben beszél a Zacapa küldetéséről, mely nem más, mint feltenni a rumot a prémium italok térképére. Szó se róla, ezt a két palackot minden ellenérzés nélkül el tudom képzelni egy nagymenő bárszekrényében. Minden ízében kifinomult, határozott, mégis selymes ital, ami a hölgyek kezében sem áll rosszul.

Ha van rá lehetőséged, hozzám hasonlóan töröld az emlékeid közül azt a gimibulis rumos behomorítást és tégy egy kirándulást a Zacapa szuper-prémium rumjainak világába! Át fogsz értékelni magadban néhány dolgot, az már biztos.