A Player első kézből jelenti, milyen most ősszel Athén a turista szemével, statisztikai adatok nélkül, érzékszervi tapasztalatokra hagyatkozva.

Görögjünk!

Jelenleg Budapestről Athénba nincsen fapados járat. Ez máris kedvét szegheti az egyszeri turistának, pedig a görög légitársaság, az Aegean Airlines egyáltalán nem kínálja az utat rossz áron. Én hetvenezer forintért megfordultam (időben foglalva olcsóbban is lehet) mindenféle probléma nélkül, és bőséges csomagsúly-korláttal, habár a lábtér és a szendvics-joghurt egy körülbelül kétórás úton annyira fontos az embernek, mint a chilei államadósság az üzbég birkapásztornak.

Athén repteréről a központba jutás a metróval nyolc euró, ami nem kevés ugyan, de a majd háromnegyed órás utat legalább kényelmesen és tiszta, modern kocsiban ejthetjük meg, utóbbi jelzőket úgysem fogjuk sokat használni, amikor megérkezünk a központba. Egyből feltűnő, hogy mindenki milyen kedves és segítőkész, az ellenőr például simán képes megbüntetni 84 euróra az embert, ha véletlenül elveszti a jegyét, de amint levágja a mellette álldogáló fiatal rendőr srác, hogy csak pár napot maradunk, odasúgja, hogy a befizetést felejtsük el.

A városnak három metróvonala van, amelyek a világ egyik legmodernebb hálózatát alkotják. Gyors, tiszta, kényelmes, minden ki van írva latin betűkkel és be van mondva angolul is, így elveszni biztosan nem fogunk. A tömegközlekedésre 1,4 euró a jegy, amely időkódos rendszerű, 90 percig lehet utazni a (budapesti rendszerrel megegyező) érvényesítéstől számítva. A buszok is hasonlóak a BKV-s járművekhez, de a mediterrán sajátosság, a megálló nélküliség itt is jellemző, a busz sokszor az út közepén kénytelen megállni. A forgalomban inkább középkategóriás autókat látni, a luxusautók nem jellemzőek, nem úgy a motorok és robogók – a leglepukkantabb húszéves Vespától a modern japán motorokig mindent megtalálunk (90%-ban bukósisak nélküli tulajjal).

Bejárom

Az ősszel is kiváló, huszonöt fok körüli hőmérséklettel csalogató várostól ne várjunk Rómát meghazudtoló mennyiségű műemléket és múzeumot, sőt meglepő, hogy a központban alig van néhány látnivaló, de az a kevés viszont felejthetetlen élményt képes nyújtani. A legfőbb tájékozódási pont a Monasztiraki tér, amelytől a híres bolhapiac utcája indul, a Plaka városrész hangulatos éttermeivel pedig a turisták kedvence, de kellemes célpont gyalog a Szindagma tér is, amely a – magyar szemnek büntetően jellegtelen – parlament épülete előtt terül el.

A közelmúltban felújított Régészeti sétány öleli körbe az Akropoliszt, amely kihagyhatatlan állomása egy athéni túrának, és a viszonylag drága, tizenkét eurós ár fejében hatalmas élményt kapunk, ami azért úgy teljes, ha egy idegenvezető elmeséli az egészen szórakoztató mitológiai történeteket.

A mai formájában ismert épületegyüttes nagyjából az ie. VI. században épült, és a világ leghíresebb ókori építményét, a Parthenont is magába foglalja. Ott néhány órát simán el lehet tölteni, nézelődni, fotózni, de mégsem onnan a leglenyűgözőbb a kilátás, hanem a Parthenontól északnyugatra található Areioszpagosz dombjáról, amelyet az ókori görögök Árész hadistennek szenteltek, de az Ókori Agorát is csak ajánlani tudom, négy euró fejében juthatunk be a helyszínre.

Az egész stadion B-közép

Athénban a kosárlabda a legnépszerűbb sport a foci mellett, a Panathinaikosz–Olimpiakosz örökrangadó felejthetetlen élményt okozott. A csarnok tizenötezer embert képes befogadni, az októberi meccsen ugyan csak tizenkétezren voltak, de így is hátborzongató volt a hangulat. Húsz euró ezért szinte semmi. A két csapat egymás elleni mérkőzéseire egyébként nem engedik be az épp idegenben játszó együttes szurkolóit, ugyanis a múltban többször lezúzták a stadiont.

Aki még közelebb akar kerülni az ókori görög kultúrához, ellátogathat a Nemzeti Régészeti Múzeumba, amely hét euró fejében a világ egyik leggazdagabb ókori görög művészeti gyűjteményét kínálja a látogatóknak. Ha ez nem volna elég, akkor a húszperces sétával elérhető Benaki és a Bizánci Múzeum szinte biztos, hogy kielégíti a műkincsek iránti kíváncsiságot, (hat, illetve négy euróért cserébe). Aki shoppingolna, annak a zöld metró végállomásánál lévő kikötőt (Pireusz) ajánljuk, ott rengeteg üzletet találni.

Eszem-iszom

A szuvlaki (sertéshúsos gyros) megkóstolása nélkül hazatérni a görög fővárosból lehetetlen küldetés, akár pitában, akár tányéron kérjük, többnyire tökéletes ízű, méretes adagot kapunk öt–tizenöt euróért, ezen el lehet élni hetekig. A fantasztikus desszertet a görög joghurttal szolgáló cukrászdák biztosítják, de a kávé a magyar ízlésnek kissé vízízű. A görögök nagyrészt frappé formájában fogyasztják, ami még egy adag vizet, kis tejet, jeget és turmixolást jelent – felébredni nem fogunk tőle. Ja, és a görög sör finom.

Egész napi menü

A napot a Plaka városrész egyik mellékutcájában található hangulatos Tristrato kávézóban kezdjük, ahol finom kávét és péksüteményt tehetünk magunkévá. Az ebédet a To Kouti étterem salátái, ízletes húsai és tengeri ételei közül válasszuk ki! A vacsorát pedig bízzuk a Pszirriben található, újszerű görög ételeket kínáló Zeidoron személyzetére, ahol választhatunk a mozgalmas utcafrontra néző asztalok, illetve a csendesebb környezetet kínáló hátsó udvar között. A vacsorához inkább Ouzót fogyasszunk, ugyanis a legtöbb helyen a borok minőségükhöz képest túlárazottak.

Dínom-dánom

A város lakói a Athén legfőbb erényének a pezsgő éjszakai életet tartják, ebbe is kötelező belekóstolni, ugyanis a csődközeliség itt érződik a legkevésbé. Az emberek egyig–kettőig zsúfolásig töltik az utcákat, a mediterrán életkedv átragad az emberre még ilyenkor ősszel is. Hétköznap is tele van a város (főleg elektronikus és popzenét nyomó) bulikkal, és a klubok ilyenkor még épp nem kellemetlenül zsúfoltak. A Pszirri és a Gazi kerületben egymást érik az utcára nyitott szórakozóhelyek, ahol a húsz–harminc éves korosztály ereszti ki a gőzt.

Buliznál?

Akkor mindenképp érdemes ellátogatnod Gaziba a Socialista bárba, amely szinte minden nap őrült bulival vár. Ha valami különleges hangulatra vágysz, akkor csak pár száz métert kell gyalogolnod a Socialistától a Nipiagojo klubig, amelynek neve görögül óvodát jelent, és valaha az is volt, így a beltér dekorácójához a gyermekjátékok adták az ihletet. Ha pedig Pszirriben múlatnád az időt, akkor a Soul koktélbárt ajánljuk, amely piros téglás falaival egyszerre hangulatos és bohém. A szórakozóhelyek általában drágák, egy kóla négy euró, egy vodka-Sprite nyolc, a koktélok pedig tíztől indulnak.

Felszínen a gondok

Görögország gondjaival tele vannak a híradások, az IMF/EU-hitelcsomagok lassan hétköznapivá válnak, átlagosan naponta három vállalkozás megy tönkre, így tényleg kíváncsi voltam, ebből mit is érezni a mindennapokban. Az első feltűnő dolog a kosz. Athén európai szemmel koszos, nem annyira, mint valami lepukkant dél-amerikai nagyváros, de az ember komfortérzetét a mindenütt látható graffiti sem nagyon növeli. A központban az utcákon nem egyszer találkozunk szeméthalmokkal, kukákat viszont még véletlenül sem látni.

Aztán ott van a rengeteg kóbor kutya, ami élesen kirajzolja, a város lakóinak mennyire nincs felelősségtudata. Megveszik a kiskutyákat, de amikor pár év múlva megnőnek és megunják őket, vagy nem marad pénzük az etetésre, akkor kiviszik őket a közeli Parnitha hegyre. A kutya viszont elég okos ahhoz, hogy visszacsámborogjon a városba, ahol nagyobb az esélye a túlélésre. Ez azt eredményezte, hogy minden utcában és téren fekszik vagy tíz szerencsétlen eb. Döbbenet.

Mindezek ellenére a mediterrán jókedv a pozitív irányba billenti a mérleget. Hajnalig képesek kint üldögélni az utcán a fiatalok és idősek, és megvan az esélye, hogy egy szimpla késői vacsora során egy spontán összeálló zenekar tradícionális görög muzsikával szórakoztassa az embert. Sőt még annak is, hogy egy hatvan év körüli hölgy táncperformanszba kezdjen a zenére. Közhelyszerűen hangzik, de tényleg mindenki kedves, és bár figyelmeztetett a középkorú úr, akivel a metrón beszélgetésbe elegyedtem, hogy vigyázzak a táskámra, mert a közbiztonság sokat romlott az utóbbi években, semmiféle kellemetlen élmény nem ért az út során.

Tüntetnek

Közelről láttam a parlament előtti békés (talán vallási) demonstrációt, ahol rengeteg rendőr ügyelt a biztonságra, így a sípoláson és a kiabáláson kívül más nem történt. A görög fővárosban a tüntetések évek óta megszokottak, most épp a megszorítások ellen tiltakoznak, mert úgy gondolják, azok nem tudják orvosolni az adósságválságot, inkább csak mély recesszióba taszítják az országot. Sokszor van tömegközlekedési sztrájk is, olyankor a metrók működnek, de a buszok nem, és az összes múzeumot bezárják.

Akkor menjek?

Igen, határozottan ajánlott a város megtekintése, de két–három nap bőven elég belőle, ennyi idő alatt meg lehet nézni mindent, ami fontos. Görögországban bűn lenne Athénban leragadni, ugyanis a természeti adottságok fantasztikusak, főleg az Attikai-félszigeten. A görög egyébként is különleges nép, hiszen lehet, hogy az utcákat megviselik az ország gondjai, de a déli vidámság letöréséhez ennyi biztosan nem elég.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A legszexibb magyar modellek legújabb fotósorozataihoz

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Tegyél egy futóedzőt a fa alá!

Retrokvíz: felismered, hol készültek ezek a fotók a 80-as években?

Kék és zöld tó is van ebben a kráterben az Azori-szigeteken

További cikkeink a témában