Holtszezonban a Balaton szürreális, álomszerű élmény: minden ismerős, mégis minden nagyon más, mint nyáron. Kertben pihenő vízibicikli, egészen más arcát mutató növényzet, és főleg a nyugalom, ami láttatni enged olyan apró részleteket, amik mellett a nyári pezsgésben többnyire elszaladunk. Bartha Dorottya történész, újságíró Insta-oldala, a Balaton offseason ezt az oldalát mutatja meg a tónak.

Eleinte csak a saját szórakoztatására fotózott, illetve „némi nosztalgiától fűtve” kereste a saját és szülei gyerekkorának a helyszíneit, majd lassan, több évnyi holtszezonos balatoni hétvége után kristályosodott ki, mennyire lenyűgözi valójában mindez. Az első fotósorozata, amit már meg akart mutatni, 2014 őszén készült; akkor még csak a Facebook-albumig jutott,

„a kezdő löketet az akkor fotózott villák, a ködös tópart, a sárguló fasorok és partra vont hajók adták, hogy aztán 2020 februárjában, épp a pandémia előtt elkezdjem az Insta-oldalt.”

A covid idejére Balatonszemesre költözött, ami sokáig egy ideális fix kiindulópont volt a számára, mert szinte épp a déli part közepén van. Mostanában viszont már egyre tudatosabban tervez, például az északi part bejárásánál már muszáj lesz szállást foglalnia, és onnan bringázni, mert a szezonon kívüli hajóközlekedés nagyon komplikálttá teszi az átjutást.

De legyenek bármilyen lenyűgözőek is a képek, a Balaton offseason-nek kifejezetten jót tesz, hogy számos rendkívül informatív – vagy éppen lírai – szöveg kerül a fotók mellé, így rengeteg mindent megtudhatunk épületekről, helyszínekről, a múltról. Dorka történészként vonzódik az örökségvédelemhez, így a jelenlegi bontások-építések-átalakítások csak még izgalmasabbá teszik számára ezeket a túrákat – és erre vevők a követői is, akik lelkesen megosztják a maguk tudását sok mindenről.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a képek és a leírások együtt időnként dokumentum értékűek. De az sem feltétlenül baj, amikor nem, amikor „csak” kirántanak a hétköznapokból.

Dorka idővel egyre „mohóbb”, ahogy ásta magát bele egy-egy történetbe; gyaloglásról bringára váltott, tervezni kezdett. Még mindig nem gondolja ki előre, tudatosan az útvonalat, mert

„a tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb kincsekre teljesen véletlenül lehet rábukkanni.

De nagyjábóli célom van, néha pár fix pont is, hogy mit akarok mindenképp felkeresni. Főleg, ha csodás ajánlásokat is kapok Instán. Aztán néha ebből lesz az, hogy kinézem: elmegyek vonattal Fonyódra, onnan hajóval Badacsonyba, hogy elbringázzak Keszthelyig, és ott újra vonatra szállva hazajussak, de az állomáson nem figyelek, rossz vonatra szállok, és Zamárdiban kötök ki. Úgyhogy komppal átmegyek Tihanyba, és Füredről hajózok vissza Siófokra.”

Sokan osztanak meg személyes emlékeket, élményeket az oldalán, épülettörténetet is. Az utóbbi nagyon sok felhasználót foglalkoztat, ahogy a nyaralók, villák sokszor furcsa, talányos neveinek eredete is. Talán motiválja is ez Dorkát, ahogy a kíváncsiság is, hogy a Balaton környékének minden arcát megismerje.

Felvetettük egy Palkó György Budapest-albumához hasonló könyv lehetőségét, amivel kicsit megleptük. „Ó, az egy gyönyörű, és nagyon fontos könyv, ilyen nagyot még nem mertem álmodni – reagált Dorka. – De tervek vannak, ha egyszer valaha lesz időm az iszonyú sok kutatómunkára, már el is ígértem magam egy kedves barátomnak, akinek könyvkiadója van.”

No és fotózna-e más térséget is, vagy marad szigorúan a Balaton partján? „A déli parton bringázva a somogyi dombok is sokszor vonzanak, de a Balaton-felvidék is izgalmas terep lenne, vagy Zalába bevetni magam.

Nem ragaszkodom a tóparthoz, hiszen a Balaton-feeling messze kiterjed a partvonalon túlra is.”

(Fotók: Bartha Dorottya)

Ez is érdekelhet: