Az úgy volt, hogy idén a helyszínről néztük végig a Belga Nagydíjat. És ha már ott voltunk, meggyőztem a családot, hogy egészítsük ki a háromnapos hétvégét még néhány nappal, és nevezzük az egészet belgiumi nyaralásnak.
Spa-Francorchamps-ba egyszer az életben el kell jutni, ha Forma–1-rajongó az ember. Egy héttel a mogyoródi futam után még a számban éreztem a megmikrózott sültkrumpli ízét, amit a fáradt gyrostálon szolgáltak fel ötezerért. Spában sem olcsóbb semmi, de a belgák bevetik azt a fesztiválcselt, hogy a büfékben nem euróban fizetsz, hanem koinban. 60 koin 100 euró, a sültkrumpli meg 4,5 koin. Egy idő után feladod a számolgatást, nagyjából 5-6 ezer forintért kapsz jó minőségű kaját.
És ami szintén borítékolható, az az eső.
Ha a tévében nézed, örülsz az izgalmas versenynek, az eső miatt változó erőviszonyoknak (leszámítva Verstappen fix első helyét), de ha kint vagy Spában, nagyon erősen kell szeretned a Forma–1-et, hogy ne a vizes alsógatyádon járjon az eszed. A három nap alatt – meg az alatt a kettő alatt, amit nem a pályán töltöttünk – változó intenzitásban, de végig esett, ha meg nem, akkor a pára miatt csordogált a lábunk között a víz.
Az jól látszik, hogy a spa-i élet együtt fejlődött az autózással, az összes futamon, edzésen reggeltől estig izzott a hangulat. Mi az Eau Rouge-hoz vettünk jegyet, de a sétálós belépővel bejárható a teljes pálya, mindenhol jó lenni. A hét kilométeres aszfaltot bő egy óra alatt körbe lehet járni, de készülj fel, az emelkedők sokkal komolyabbak, mint a tévében.
Ha Spa megvolt, és nincs sok időnk Belgiumban, akkor azt ne Brüsszelre pazaroljuk.
Egy nagyobb gázzal eljutunk az ország egyik feléből a másikba, még többel meg Hollandiába vagy Franciaországba. Egy belga ismerősöm azt javasolta, amikor a tengerparti tippeket kértem tőle, hogy inkább a franciákhoz vagy hollandokhoz menjek, mert a belgáknak nincs normális tengerpartjuk.
És ugyanezt kaptam az arcomba, amikor minden jó tanács ellenére Bruges-ben leugrottunk a parthoz, és szóba elegyedtünk egy 28 éve kint dolgozó magyar szakáccsal.
„Ti miért jöttetek ide? És miért most?”
Később kicsit jobban kifejtette, hogy szerinte Bruges tengerpartja még jó időben is inkább csak a szörfösök terepe, fürdeni nem igen lehet, nincs nagy élet a parton, és néha tíz percet is sétálni kell, hogy a hosszú homokos parton keresztül elérjük a vizet. Arról nem is beszélve, hogy folyton hideg van, és majdnem mindig esik. Ennek ellenére szeret kint dolgozni, és jól is főzi a friss tengeri herkentyűket. A találó Sea and Sand néven kell keresni az éttermüket.
Bruges belvárosa, ami a kikötőtől tízpercnyi autózással elérhető, baromi szép, hangulatos.
Nekem az Erőszakik óta bakancslistás hely, kockaköves utcácskáival, színes épületeivel azonnal levett a lábamról. Érdemes a motorcsónakos túrával kezdeni a város megismerését, egész Bruges-t bejárhatjuk a folyón keresztül. Szintén kötelező program a helyi sültkrumpli (sárga krumpliból frissen készítik) és a gofri felfedezése. Meg persze a 2be sörbár 16 sörcsapjából valamelyik helyi főzetet is vétek lenne kihagyni. Vagy még jobban jársz, ha a kóstolócsomagok közül húzol be egyet, és kortyonként elemzed a teraszon. A belga sörök tuti nem okoznak csalódást.
És milyen Bruges, amikor épp nem esik az eső? Ilyen:
A másik kedvenc belgiumi kisvárosom Gent, aminek szintén két arca van.
Az ipartelepen hatalmas cégek vetették meg a lábukat már a 70-es években, többek között a Volvónak is van itt üzeme, ahol néhány éve már jártam. A város másik felét az egyetemi élet tölti fel vibrálással. Nyáron kicsit nyugisabbak, csendesebbek az esték. A régi várfalak, kanyargó vizek mentén relaxációs sétálással üthetjük el az időt.
Mivel a belga nyaralásunk középpontjában Spa állt, valahol a környéken kerestünk szállást. A távolságok kicsik, a belga árak meg marha magasak az F1 alatt, ezért Maastrichtban foglaltunk szállást, ahonnan egyórás út a pálya, de ha éppen nem a versenyen vagyunk, akkor is van mit csinálni.
Maastricht közvetlenül a belga határ mellett fekszik, nem is nagyon látni országjelzést, mikor lépünk át egyikből a másikba.
Persze Maastrichtban is éjjel-nappal esett, a csapadék nem volt tekintettel az országhatárra. A hollandok persze rövidgatya-papucs szerkóban flangáltak az időjárásra fittyet hányva. Maastricht is egyetemi város, a főtér kellemes, az óvárosban is el lehet lődörögni, de valahogy kevésbé rántott magával a hangulat. Viszont könnyen lehet bicajhoz jutni, a várost körülölelő erdős területek vagy a folyópart könnyen bejárható cangával.
Ez is érdekelhet: