Kezdők is nyugodtan nekivághatnak a Velencei-tó megkerülésének: mindösszesen harminc kilométer, és leszámítva két emelkedőt, teljesen sík terep. A harminc kilométer pontosan azt jelenti, hogy 10 km/h sebességgel három óra alatt abszolválható lenne az egész, de ha már elutaztunk odáig, akkor miért siessünk? Érdemesebb egy egész napot rászánni, többször megállni, nézelődni, esetleg strandolni egyet.

Út a tóhoz

A Velencei-tóhoz eljutni a legegyszerűbb dolog, mellette halad el ugyanis az M7-es (amelynek története is egy kalandregény), az autósok a velencei lehajtónál letérve már ott is vannak. A vonattal érkezőknek sem nagy trüváj az odajutás, tekintve, hogy országunkban a vasúti közlekedés (is) fővároscentrikus, a többségnek Budapest felől a legegyszerűbb a megközelítés. A Déliből óránként indulnak vonatok Velence felé, az egyórás, közel ötven kilométeres útra a felnőtt jegy 930 forintba kerül, ehhez pedig venni kell még egy kerékpárjegyet is, az plusz 235 forintot kóstál.

Aki úgy érzi, a harminc kilométeres tekerés kevés neki, annak javasoljuk, hogy egészen Székesfehérvárig utazzon, és onnan kezdje meg a bringázást Pákozdra, majd jöhet a tókerülés – ez tíz kilométerrel lesz több, ha pedig Fehérvárra is érkezünk vissza, akkor értelemszerűen húsz kilométer a többlet.

Nyeregbe

A Velencére érkezést követően választhatunk, melyik irányban induljunk: mi Sukoró felé javasoljuk a nekilódulást, mert így a kevésbé gyakorlottak még erejük teljében tudnak nekivágni majd az egyetlen komolyabbnak tűnő emelkedőnek. Arra nagyon érdemes figyelni, hogy bár végig van bringaút, ennek kitáblázása és egyértelműsége hagy maga után némi kívánnivalót, de ha mindig figyelünk, hogy a tó egész úton ugyanazon az oldalunkon legyen, valamint ha bizonytalanok vagyunk (mondjuk Velence központjában), akkor mindig keressük a tóhoz legközelebb eső utcát, tuti, hogy előbb-utóbb a bringaútra is rátalálunk.

Velencétől Sukoróig már az elején több lehetőség lesz pihenni, meg-megállni egy kicsit, kimenni a közvetlen partszakaszokra, amit érdemes is megtenni, hiszen egyrészt ugye nem lóverseny, másrészt meg a tó partján ücsörögni sem utolsó dolog. A bringaúton haladva szép új táblák jelzik a nemrégiben megépített pihenőket, ahová megérkezve pedig európai értelemben vett, kulturált, fedett építményeket találunk információs táblával az egész bringaútról és az adott hely jellegzetességeiről.

Emlékmű és csárda

A már említett egyetlen komolyabb emelkedő Velence felől a Pákozd–Sukoró Emlékmű előtt lesz. Érdemes megnézni a '48-as pákozdi csata emlékhelyét, ahol találhatunk látogatóközpontot, kiállítást, felmászhatunk egy tankra, láthatunk gipszhuszárt, van kávézó és Tourinform iroda is. Aki pedig megéhezett,  guruljon le a Szúnyog-szigetre, és az ottani halászcsárdában biztosan talál magának valami jó kis harapnivalót.

Gyorsulás és megfigyelés

A következő állomás Pákozd (ott is van egy emelkedő, de onnantól végig sík terep jön), illetve számos kocsmát és boltot találhatunk, sőt az utcai kutaknál még a palackjainkat is megtölthetjük. A települést elhagyva lesz egy bringás kereszteződés, ott balra kell fordulni Gárdony felé, különben nagyon könnyen Székesfehérváron találhatjuk magunkat. Hosszú egyenes szakasz következik a csatorna mellett – aki akar, beleléphet a pedálba, ha úgy tartja kedve, csak vigyázzon, mert egy ponton van egy nagyon éles kikerülős kanyar, ott nagyot lehet esni!

Amikor véget ér hosszú egyenes, jobbra kell majd fordulnunk, de előtte érdemes egy kicsit balra is tekerni, és lekanyarodni a madárrezervátum szélén található madármegfigyelő toronyhoz, amelyre felmászva körbetekinthetünk a tájon is, megfigyelhetjük a Velencei-tó igen gazdag madárvilágát is, a táblák segítségével pedig azonosíthatjuk is őket.

Pancsolás és lángosozás

A tekerést folytatva aztán kiérünk a 7-es útra, ahol eldönthetjük, a régi, kissé gazos, gyökerektől felpúpozódott, ám azért biciklizhető úton haladunk tovább, vagy Dinnyés felé vesszük az irányt, és majd csak Agárdon zúzunk le a partra újra. Ott jönnek majd a nyaralók és strandok egymás hegyén-hátán, szóval elő a fürdőgatyával, a bikinivel, és irány akár a fizetős strandok egyike, akár a szabad strand. Ott meg aztán fürdés, heverészés és szokás szerint jöhet a lángos, a hekk, a hambi, meg a többi jóság.

Ha pedig kipancsoltuk magunkat, nincs más hátra, mint eltekerni a velencei vasútállomásig, hogy teljes legyen a kör, és elmondhassuk, megcsináltuk a kört a Velencei-tó körül.

Ha kevés az egy nap

Azoknak, akik esetleg szeretnének több napot is eltölteni a Velencei-tónál, számos lehetőségük van. Az olcsó kempingtől a luxus termálig mindenféle igényeknek és pénztárcának megfelelően találhatunk szállásokat Velencén, Agárdon, Gárdonyban vagyPákozdon. Aki pedig marad az egynaposnál, annak már nincs más dolga, mint megvenni újra a vonatjegyet és felpattanni rá, vagy odagurulni a kocsijához és hazavezetni.

Még több nagyszerű belföldi célpont Hazai pálya sorozatunkban!

(A szerző fotói.)