A két dimenzióban tenyerünknél is jobban ismert nevezetességek előtt a valóságban mindannyian kísértésbe esünk, hogy elkészítsük azt a bizonyos fotót. Úgyhogy tértolás és csíííz!
-
10 / 10
Csípjük meg a tornyot!
Hát ez valóban tényleg olyan, mintha az ujjaink között lenne az Eiffel torony! Klasszisokkal eredetibb, mintha csak unalmasan az ember háta mögött lenne, egy igazi fotóművészeti performansz. Még a nadrágot előrehúzó, tornyot fallikusan kikandikáltató, és a két lábunk közé Gustave remekművét bepasszoló fotók is versenyeznek a legegyedibb eiffeles képekért, de az összecsípős fotó az igazi. Ami azért is érdekes, mert a torony körül árusok miriádja csilingel a nézelődők arcába, ujjanként húsz darab tornyos kulcstartóval, melyek a legváltozatosabb színekben pompáznak: ha egy ilyet lelógatunk az ujjunkon, már le is kicsinyítettük a tornyot, és nem kellene húsz percig karzsibbasztóan álldogálni ránk fagyott vigyorral.
-
9 / 10
Mélyüljünk Tádzs Mahallal!
Ha meditálni kell, akkor meditálni kell. Valószínűleg a Tádzs Mahalt övező, egy kilométeres hatósugarú körben a talaj bizonyos mágnesességgel lekényszerít minden odalátogatót törökülésbe. A paloták koronájaként emlegetett indiai látványosság valójában egy mauzóleum: Sáh Dzsahán mogul sah feleségének, Mumtáz Mahalnak emeltette a gyönyörű épületet, aki gyermekágyban elhunyt. Így a Tádzs Mahal előtti meditáció kicsit visszás: ugyanezzel a lendülettel a Kerepesi úti temetőben is átgondolhatnánk az életünket (egy árnyalatnyit kevésbé impozáns nyomás alatt).
-
8 / 10
Megváltó Krisztusom!
Évente közel 1,8 millió turista keresi fel a Rio de Janeiro fölött tornyosuló, ezertonnás Jézus szobrot – nem szeretnénk ezt az osztás-szorzást kiszámolni, hogy akkor hány ilyen kép is készülhetett még pontosan, de lehetséges, hogy nem csak ez az egy. Bizonyára egyszerűbb és magasztosabb érzés a kereszt alakban kezét kitartó megváltó pózát felvenni, mint mondjuk egy Kronosz-szobros szökőkutat utánozni, ahol az isten épp öt gyermekét falja be, és mindegyik közben vizet köp – de eredetinek épp nem neveznénk a kitárt karos pózt.
-
7 / 10
Szabadság, összenyomva
Újabb bámulatos perspektíva: a turista két, távoli nevezetességek összefogására szakosodott ujjaival mintha szó szerint most zsugorította volna le a Szabadság szobrot. A fáklyás zöld hölgyet már sok katasztrófafilmben is láttuk víz alatt, lebombázva és mutánsokkal a tetején – New York franciáktól kapott ikonikus monumentumával se néző, se filmes, se turista nem tud betelni. Ugyanitt szintén jellemző a fáklyát feltartó pózt is leutánozni: ezzel együtt már két eredeti képünk is készülhet Bartholdi rézművéről.
-
6 / 10
Nézd, megmozdult!
Szegény Buckingham palota őrei már nagyobb látványosságnak számítanak, mint maga az épület: legalábbis a turistafotó-garmadák ezt bizonyítják. A fekete medvebunda-kucsmás, piros mentében szikáran izzadó, tekintetüket a komoly messzeségbe fúró, rezzenéstelen arcú őrségről köztudott, hogy sosem mozdulnak meg. Ezért a kötelező, pózolj-az-őrrel fotók előtt és után a jó turista előszedi a legjobb viccét, hátha elvigyorodik a szerencsétlen, és akkor készülhet egy igazán eredeti kép is a Royal Guarddal.
-
5 / 10
Vertikális köpés
Nehéz megérteni, miért olyan népszerűek a sugárban felfele gargalizálós képek, de valamiért tömegeket ihletnek meg a kicsit messzebb csobogó kutak. Csak Párizsban minden kétszáz méteren lehet egy hasonló képet lőni – változó sugárszélességgel és hosszal –, de ha valaki körbeutazza Európát, garantáltan összekattinthat egy lakóépületnyi fotót kútköpéses vigyorból.
-
4 / 10
Ujjal Hafrén
Vagy Hufun vagy Menkaurén: a gízai piramisok tetejének megérintése egy olyan perspektíva, amit kevesen hagynak ki, ha Egyiptomba látogatnak. Pontosan mit szimbolizál ez a póz, vagy egyszerűen, hogy miért vicces, nehéz megmondani: például az oldalazva, kezüket merev szögben tartó, sírkamrák falára festett, hieroglifákat utánzó fényképeknél érthető az egyiptomi referálás. De az ujjal gúlára mutató beállítással ugyanúgy nehéz mit kezdeni, mint amikor a piramis aljához tesszük a tenyerünket, mintha Gíza a kezünkben lenne. Rejtély, de mégis rengetegen csinálják.
-
3 / 10
Velence galambjai, egyesüljetek!
Tilos őket etetni már hosszú évek óta, de a harcedzett, kövér, turbékoló veteránok a kaján kívül mindenre fittyet hányva ott lépegetnek a Szent Márk tér összes ősi kövén. Habár a világ bármely más táján senkit semmilyen izgalommal nem tölt pár szürke kéregető galamb látványa, a vízzel karistolt város főterén jelentőségük mégis a köbére emelkedik, és a legtöbb, fényképezővel arra járó vagy evező turista rebellis módon előkap pár morzsát, és tenyerét kitartva meglöveti magának is az "A rengeteg olasz galamb a tenyeremből eszik" fotót.
-
2 / 10
Feel the Beat!
A Beatles egyik leghíresebb albuma, sőt, leghíresebbé vált albumborítója, az Abbey Road, a legtöbb arra járó négyesfogatot fényképkészítésre ihleti. Hasonlóan érdekes, mint a Tádzs Mahal esetében, hogy az albumborító egy gyászmenetet ábrázol: elöl megy John mint prédikátor, utána Ringo mint sírásó, őt követi Paul, a megboldogult, és végül George, a gyászoló. Így a mulatságos póz tulajdonképpen annyira vicces, mint egy székely tréfa.
-
1 / 10
Csillaghullás
A Walk of Fame-en a lefelé szegeződött arcokon kívül sztárcsillagokat térdük közé fogó turistákat is látni: ők már megtalálták azt a nevet, akit kerestek. Valószínűleg mindenki jobban örülne, ha a hús-vér személlyel készíthetne egy ugyanilyen combközti képet, de végül is a tudat, hogy itt biztosan megfordult már az illető, elég egy harminckét foggal vigyorgós fotóhoz, amihez hasonló, valljuk be, nem egy készült már a történelem során.