Egy tavalyi közvélemény kutatás szerint a cseh férfiak legszívesebben Kerekes Vicával randevúznának, mi ezt maximálisan megértjük, a sportszerűség jegyében szorítunk is nekik. A Playernek mindenesetre sikerült, amiről ők csak álmodoznak, ugyanis randira hívtuk a közép-európai régió legdögösebb vörösét. Hát persze, hogy igent mondott.
Szexi, hullámos haj, apró szeplők, csillogó szemek, Fellini filmbe illő idomok, vagyis egy pillanat alatt érthetővé válik, hogy Vica miért kerül bele szinte minden olyan összeállításba, amely az elmúlt évek legszebb magyar színésznőiről szól.
– Pár napja jöttem meg Hong Kongból, ahol a Zejtra naporad című filmet forgattuk. A cím nagyjából azt jelenti, hogy holnap, ugyanott – kezdi kezében egy pohár rozéval. – A film útkereső harmincasokról szól, én pedig egy pszichológust játszom benne. Ez a téma mostanában nagyon megtalált.
Színésznők és kurvák
Az IMDb szerint 2004-ben tűnt fel először filmen, bár elmondása szerint már hét évesen eldőlt, hogy színésznő lesz belőle. Édesanyja tanítónő volt egy felvidéki iskolában Füleken, és Vicának az egyik megbetegedett diák helyett kellett beugrania egy darabba. – Azokban az években, még kislányként elég furcsa gondolataim voltak a színészetről. Például azt hittem, hogy a színésznők mind kurvák! – neveti el magát, majd egy pillanatra borospohara mögé bújik. – Azért hittem ezt, mert úgy gondoltam, hogy mindig utaznak, nincs családjuk, így a színészetről valahogy mindig a mocskosság jutott eszembe. A család nekem a legfontosabb dolog volt, és bár tetszett a színjátszás, de azért voltak bennem kérdőjelek.
(Köszönjük a Pastrami étterem és kávéház segítségét!)
Nos, ha voltak is kérdőjelek, már elmúltak, az elmúlt két-három évben ugyanis nagyon felpörögtek körülötte az események: évi két-három film itthon, Szlovákiában, vagy Csehországban, kilátásban van egy kanadai rendező projektje, aztán pedig ki tudja, mi még. Vica egy pofonegyszerű paradicsomos spagettit rendel, unszolásomra aperitifként megkóstoljuk a birsalmás Pastrami pálinkát is. Kiderül, hogy nem nagyon lőttem mellé: – Nagyapám a napot mindig egy kis kupica pálinkával kezdte. Ezt a szokást bevezettem nálunk is – mosolyodik el. – Egyébként szeretem, ha egy férfi feltalálja magát a konyhában és megfőzi a kedvencemet. Főleg ha el is mosogat utána!
Egy csipetnyi erotika
Rosalind Russel szerint a színészet nem más, mint meztelenül felegyenesedni és nagyon lassan a kamera felé fordulni, és Vicának is minden oka meglenne hasonlóképpen gondolkodni, hiszen – nem titok – a rendezők gyakran építenek telt idomaira és lefegyverző kisugárzására. Vica azonban nem pusztán egy test, és ez 2010-ben kézzelfoghatóan be is bizonyosodott, hiszen megkapta a 41. Magyar Filmszemle legjobb színésznőjének járó díját a Ki/Be Tawaret című filmben nyújtott alakításáért. Az egyik legnagyobb hazai netes portál szerkesztői minden bizonnyal szerelmesek belé, ugyanis szinte saját rovatot szenteltek neki, és tulajdonképpen hasznosabb munkát végeznek, mint egy profi pr ügynökség.
Haluska
Az étel, amin akár egy hétig is kihúzná.
Legutóbbi filmjét Csehországban egy millióan látták, ami olyan eredmény, ami hazai filmnek nem nagyon sikerült az utóbbi pár évben. A Férfiremény (Muzi v nadeji) távolról, az előzetes alapján klasszikus cseh vígjátéknak tűnik, méghozzá a jobbik fajtából, főszerepben egy pipogya férfival, akit nem vesz komolyan a felesége. Vica igazi femme fatale-t játszik benne, és nagy valószínűséggel átütő erejű alakításának (és természetesen káprázatos és teljesen természetes idomainak) köszönhető, hogy a cseh férfiak első számú kedvencévé lépett elő. – Csehországban – ellentétben Magyarországgal - nem címkéznek fel semmit. Nem művészfilmeket és közönségfilmeket forgatnak, ott az embereknek próbálnak filmeket készíteni. A hazai kritikákat egyébként el sem olvasom. Jó lenne nem csak a negatívumokat észrevenni, és megtanulni örülni mások sikerének.
Húsz perc strand
Szelektív memóriával rendelkezik, ugyanis több alkalommal nem jut eszébe filmjeinek címe. – Elég gyakori, hogy elfelejtem őket, meglehetősen égő! A szagokat, illatokat viszont sosem felejtem el, rengeteg mindent azok alapján azonosítok be. Tavaly ősszel Amerikában járt férjével, a kaland Hawaii-on indult. – Pár napot töltöttünk ott, de én húsz percet bírtam a strandon. Nagyon kínos, tudom, de én a hegyeket szeretem. New Yorkból leautóztak a floridai Key Westig, ahol nyakukba kapták életük legdurvább esőzését. – Imádok utazni, a legfrissítőbb dolog, ami megtörténhet az emberrel. Most Hong Kongban is nagyon jó volt, mert éppen a kínai újév zajlott, és elképesztő volt a város. Sokszor egészen más megvilágításban látja az ember a saját életét és ez nagyon hasznos szerintem.
Valami hegyvidéki táj, sok erdővel, és egy viskóval.
A hely, ahova szívesen vonulna száműzetésbe.
Útkeresés
Vica nagyon makacsnak tartja magát, ha megpróbálják olyasmire rávenni, amit nem akar, abból semmi jó nem sülhet ki. Legutóbbi filmje útkereső harmincasokról szól, így a randi vége felé adott a kérdés, hogy ő megtalálta-e már a saját útját. Az utóbbi néhány évben férje révén a fotózáshoz is kedvet kapott, ráadásul hiába a siker, a színészethez sem ragaszkodik feltétlenül. – Tudom, hogy mit akarok az élettől, de abban nem vagyok biztos, hogy megmaradok-e a szakmánál. Az a fontos, hogy megtaláld, mi tesz igazán boldoggá.
Mi a magunk részéről szorítunk Vicának, és közben azért csendesen reménykedünk benne, hogy filmekben is látni fogjuk majd. A többit pedig a rendezőkre bízzuk.