Én már olyan öreg vagyok, hogy tulajdonképpen minden nagyobb régióban voltam nyaralni a horvát tengerparton, így az utóbbi években a legkomolyabb motivációs erő a célpontválasztáshoz, hogy tökmindegy, csak legyen jó közel. Ha ráteszek egy vonalzót a térképre, azt látom, hogy a Rijeka-Senj partszakasz van a legközelebb hozzánk, de Senj mégiscsak délebbre esik, mostanság tehát Senj térségébe megyünk tengerezni a leggyakrabban. Így volt ez idén is. Mivel azonban egyrészt néha esett az eső, másrészt meg ez az enyém egy olyan család, ami amúgy sem bír megmaradni a fenekén egy helyben akár csak pár napig sem, elkirándulgattunk még ide-oda a környéken. Így keveredtünk el ehhez a fura kőkockához:

Első pillantásra egyértelműnek tűnik, hogy a négy kőgolyóra helyezett, rejtélyes vésetekkel ellátott bálvány az emberiséget a földre klónozó szíriuszi időutazó gyíkemberek itt felejtett titkos szerkezete.

Ha viszont kicsit utánanézünk, mégis mi a fene ez, kiderül, hogy sajnos sokkal prózaibb dologról van szó. A Velebit hegységen átvágó 25-ös számú főút legmagasabb pontjánál, az Ura-hágón található kőkocka, vagyis kubus (innen az objektum teljes neve: Kubus, Ura, így szerepel a Google térképén is) egy teljesen emberi eredetű emlékmű.

A kontinentális oldalon található Gospić és Karlobag közti kanyargós hegyi út ugyan teljes hosszában csak 1851-ben készült el, az 1,25 méteres élhosszúságú kockát az építés vezetője, Josip Knežić már 1846-ban felállíttatta a négy hordozókőre az építkezés emlékére, és persze az akkori osztrák császár (és magyar király), a horvát területeket is kormányzó I. Ferdinánd dicsőségére.

Az úton kialakított széles, biztonságos parkolóból gyalogosan csak már a kockáig felkaptatva derül ki, hogy igazából nem is elsősorban az emlékmű miatt volt itt jó ötlet megállni. A kocka talapzatának magasságából nyílik ugyanis meg igazán a lélegzetelállító kettős panoráma. Innen kiválóan látszik, milyen komoly földrajzi-biológiai határt is jelent a Kvarner-öböl mellett húzódó hegyvonulat. A tenger illetve Pag sziget irányában látványosan kopárodik el a táj, kikopnak a gyepes tisztások és a fenyvesek, helyüket átveszik a forró sziklás lejtők a csupasz foltokkal és az itt-ott azért kitartóan próbálkozó cserjékkel.

A másik irányban pont ellenkezőleg, a teljes bezöldülés felé mennek a dolgok. A füves tisztások mögött a mélyzöld távolban már csak itt-ott látunk egy-egy fehér sziklafalat, ami túl meredek ahhoz, hogy benője a fenyves.

A kőkockától könnyen járható, de azért köves-sziklás, nem tűsarkúra tervezett ösvényen egy másik emléktábla, egy ellopott pénzbedobós távcső csupasz állványa és néhány jópofa kőrakás mellett még el lehet sétálgatni egy darabon, ha nem bírunk szabadulni a hely varázsa alól.

Közben lehet nézegetni a furcsa határvidék gazdag flóráját-faunáját, amiből a leglátványosabb, ahogy az egérméretű, sivatagi terepszínű sáskák üldögélnek

a kora augusztusban lelkesen virágzó lágyszárúak és a gyönyörű, de sajnos mérgező áttetsző-bordó bogyókat ontó vicces törpe magyalbokrocskák alatt. A kőrakásokhoz mi is hozzátehetjük a saját kavicsunkat, hadd nőjön a kőtoboz.

Aki szeret vezetni, nem csak az út tetőpontját, de magát az utat is imádni fogja. Széles, kiváló minőségű az aszfalt, kicsi a forgalom; Karlobag nem olyan nagy hely, a nyaralók inkább Senjnél vagy még inkább délebbre, Zadarnál szoktak lejönni a sztrádáról a tengerhez. A sajnos már Horvátországban is egyre többfelé tapasztalható össz-európai kórság, az idegbajig túlzó sebességhatár-mánia ide még nem ért el, stresszmentesen, legálisan is jó tempóban lehet gyűjtögetni a kanyarokat akár felfelé, akár lefelé. Szóval ha te is olyan vagy, hogy nem csak a cél, de az oda vezető út is fontos, egyszer igazítsd úgy a horvátországi autós nyaralást, hogy a Kubus mellett, az Ura-hágón át vezessen az az út. Jó lesz!

Ez is érdekelhet: