Az új Honda ZR-V menetpróbáján próbálgattam épp a finom kis japán hibrid SUV-ot a Barcelona feletti kanyargós utakon, amikor elsuhant a fejem felett valami sárgaság. Már fékeztem is, fordultam vissza, begurultam a szűk hídon a nagy parkolóba és pár perccel később ott lebegtem egymillió kínai turistával együtt a montserrati libegő sárga kabinjában, hogy aztán eltűnjek egy felhőben és kibukkanjak egy mesebeli hegytetőn a felhő másik oldalán.

A Montserrat Funicularral egy sima fel-le menet is csodás élmény, de ha van rá idő, odafent azért még lehet álmélkodni valót találni bőven! Mutatom előbb videón, hogy néz ki a fellibegőzés, aztán folytatom a részletekkel:

Az Aeri de Montserrat libegő projektjét százegy évvel ezelőtt indította el a katalán vasúti társaság. A cél az volt, hogy a tengerszint felett 1236 méterre épült Benedek-rendi kolostort könnyen, gyorsan el lehessen érni a Barcelona felől a Montserrat hegység alá vezető útról.

A kivitelezéssel a német Adolf Bleichert & Co. nevű céget bízták meg; ez a vállalat a lehető legkomolyabb referenciákkal rendelkezett e téren, tekintve, hogy a kábelen libegő, motorral húzott-hajtott kocsikkal való közlekedést tulajdonképpen Bleichert úr találta fel és az első ilyen libegőt is ő építette.

A montserrati libegő a sokféle kötélen himbálózó kabinos közlekedési eszköz közül egy klasszikus „cable car” vagy „aerial lift”, angol angol illetve amerikai angol terminológia szerint. Ezeken a kocsik egy-egy fix kábelen szaladgálnak fel-alá, jellemzően kettő darab egymással szemben, miközben egy végtelenített kötélhez rögzítve némi motoros rásegítéssel a lefelé tartó kabin súlya húzza fel a felfelé tartót. Magyarul ilyen szép tömör elnevezése ennek a szerkezetnek nincs; a libegőt csak azért használom, mert még ez a legjobb köznév, amit csak találtam a „szakaszos működésű, terephez kötött, terep felett közlekedő zárt járművel kialakított drótkötélpályás felvonó”-ra.

Az Aeri de Montserrat 1930-ban lépett szolgálatba. Nem sokáig járhatott azonban zavartalanul, mert az alsó állomást a spanyol polgárháború végén, 1939-ben felrobbantották. A libegő 1940-ben indult újra. 1950-ben komoly fejlesztés következett be: 2,5 m/s-ról 5 m/s-ra, 18 km/h-ra növelték a kabinok sebességét. Ma is ennyivel mennek a sárga dobozok, tehát azért látszik olyan gyorsan elsuhanni a szembejövő kabin, mert tényleg egész gyorsan, 36 km/h-val megy el mellettünk.

Odafent, a kopár sziklán, ahol lentről nézve azt várnád, hogy maximum csak jetik mászkálnak, egy komplett intermodális közlekedési csomópont fogad. A libegőről át lehet szállni siklóra (legközelebb azt próbálom ki), fogaskerekű vasútra (utána meg azt), de jóval hosszabb úton autók és buszok is feljöhetnek ide, a kolostorhoz.

Oda-vissza 10,8, egy irányba 7,5 euró a jegy. Ha arra jársz, ki ne hagyd!