Az ELTE kutakodott Romániában.
Száz éve elfeledett dinoszaurusz-lelőhelyeket fedezett fel újra a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport Erdélyben, a Hátszegi-medence területén
közölte a Magyar Természettudományi Múzeum.
A gazdag dinoszaurusz-leletanyag világszinten is egyedülállónak tekinthető, mivel a csontmaradványok a dinoszauruszok kréta időszak végi eltűnését megelőző rövid időszakba engednek betekintést. A múzeum közleményben felidézik, hogy az első világháborút megelőző néhány évben Kadic Ottokár geológiai térképezést végzett a Hátszegi-medence nyugati részén, ahonnan egy páratlanul gazdag, dinoszauruszok és más hüllők maradványait tartalmazó leletanyagot gyűjtött be. Ez a kréta időszak végét reprezentáló gyűjtemény tartalmazza azokat a maradványokat, melyek alapján a hazánk nevét viselő első dinoszauruszt, a Magyarosaurus dacust is leírták.
A viharos történelmi események miatt a lelőhelyek pontos helyzetére vonatkozó információk nagy része elveszett, emiatt az ásatások ellehetetlenültek.
Az egykor feltárt több ezer fosszíliát tartalmazó gyűjteményi anyag egyik legértékesebb része, a Kadic Ottokár által felfedezett leletek a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozhatók. Mint írják, a Magyarországon elhelyezett gerinces anyag régóta foglalkoztatja a nemzetközi paleontológus társadalmat, mert számos olyan értékes leletet tartalmaz, melyek csak itt vizsgálhatók.
Ilyenek a Magyarosaurus dacus törpe növésű Sauropodához, az Allodaposuchus őskrokodilhoz vagy a Kallokibotion teknőshöz tartozó maradványok, melyek első említése ehhez a leletanyaghoz köthető.
A Budapesten tárolt Hátszegi-leletanyag kiemelkedő őslénytani jelentősége régóta nemzetközi érdeklődésre tartott számot, azonban mindig problémát jelentett, hogy ezek pontos lelőhelyei és így az egykori környezet, melyben ezek az élőlények egykoron élhettek, nem volt ismert.
A lelőhelyeket nyilvántartó térkép a száz évvel ezelőtti viszonyokat türközte, ezért a lelőhelyek beazonosításába bevonták Albert Gáspárt, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet munkatársát is, aki modern térinformatikai eszközök segítségével lokalizálta a régi térképen jelölt lelőhelyek mai helyzetét.
Tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméter nagyságúak, melyekre Magyar János bukkant rá a leletek preparálása során. Ezek a kisméretű maradványok ugyanis az emlősökhöz tartoznak és így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak
mondta Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem munkatársa.
Ezt követően a csont- és fogmaradványokat geokémiai elemzéseknek vetették alá, hogy bebizonyítsák, az új gerinces maradványok biztosan ugyanazokról a lelőhelyekről származnak, mint a gyűjteményben található csontok.
Az elért eredményeknek köszönhetően tisztáztuk azokat a rétegtani, ökológiai és evolúciós kérdéseket, melyek hosszú ideje fennálltak ezzel a páratlanul gazdag és őslénytani szempontból nagyon értékes leletanyaggal kapcsolatban, lehetővé téve a modern őslénytani kutatások folytatását és az újabb leletek felkutatását a területen
foglalta össze Botfalvai Gábor a kutatás főbb eredményeit, melyek a Cretaceous Research szakfolyóiratban jelentek meg.
Ez is érdekelhet: