Az asszirológia születése és a Biblia

"Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott" – mondta Isten Jónásnak, de Jónás engedetlen volt, ezért az Úr egy hal gyomrába vetette őt, ahol három napot és három éjjelt töltött, majd a hal partra hányta őt. Ekkor Jónás mégis elment a bűnös városba, ahol ítéletet hirdetett a város felett: "Még negyven nap és Ninive felfordíttatik!”, de a niniveiek negyvennapos böjtbe kezdtek, így az ítélet elmaradt. Ez áll Jónás könyvében, és még az, hogy "Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta", ami nyilván erős túlzás, mivel alapterülete a feltárások szerint hét négyzetkilométer, de Ninive így is a kor egyik legnagyobb városának számított.

A XIX. századi eleji Európában a klasszikus ókor előtti időkről való tudás még mindig nagyrészt a Bibliából származott. Ha a világ bármely részén olyan épület, kultúra vagy művészeti alkotás került elő, amit addigi tudása alapján nem tudott értelmezni a művelt nagyközönség, rögtön a Bibliához nyúltak, az onnan vett idézetekkel próbálták magyarázni a maja kultúrát éppúgy, mint Nagy-Zimbabwét. A Bibliában szereplő városok azonosítása nemzeti sport lett Angliában, Franciaországban és Németországban.

A nagy verseny

Ninive esetében Franciaország és Anglia vetélkedett az elsőségért. Claudius James Rich, a Brit Kelet-Indiai Társaság bagdadi megbízottja 1820-ban megvizsgálta a Moszul határában emelkedő dombokat, Qújundzsíkot és Nebí-Júnuszt, mivel a helyiek szerint ezek rejtették Ninivét. Rich bár bizonyítani nem tudta, 1836-ban posztumusz megjelent kétkötetes leírásában (Narrative of a residence in Koordistan, and on the site of ancient Nineveh: with journal of a voyage down the Tigris to Bagdad and an account of a visit to Shirauz and Persepolis) következetesen Ninivével azonosítja a két dombot.

Rich könyvét a francia Ázsia Társaság német származású titkára, Jules Mohl is olvasta, aki meg volt győződve arról, hogy Qújundzsik és Nebí-Júnusz alatt valóban Ninive városa található. Mohl kiharcolta, hogy a jövőbeni régészeti kutatások segítése érdekében a francia kormány egy alkonzuli állást hozzon létre Moszulban.

1842 elején érkezett Moszulba a francia alkonzul, az olasz származású orvos Paul-Émile Botta (1802–1870), aki 1826–1829 között a Heros kutatóhajó fedélzetén körbeutazta a világot, majd a harmincas években alexandriai konzulként szolgált. Moszulba érkezése előtt Mohl részletes tanácsokkal látta el arról, hogy mit hol keressen, de Ninive esetében nem járt sikerrel – megtalálta viszont a szomszédos Horszábád település alatt Dúr-Sarrukínt, II. Sarrukín (i.e. 721–705) asszír király (a bibliai Szargon) fővárosát. Sokáig a horszábádi rommezőt hitte Ninivének.

Monsieur Botta Ninivéje: Horszábád

Botta 1842 decemberében kezdte az ásatást a Nebí-Júnuszon, de hamarosan áttért a Qújundzsik dombra, ahol többhavi munka után sem talált semmi rendkívülit. Pedig Ninive ott feküdt a lábai alatt, csak éppen tíz méterrel mélyebben. 1843 márciusában híreket kapott egy gazdag lelőhelyről, a 15 kilométerre északnyugatra fekvő dombról, Horszábádról. A próbaásatásokon asszír domborművek kerültek elő: egy addig teljesen ismeretlen anyagi kultúra tárgyai váltak ismerté. Botta nagyméretű ásatásba kezdett a helyszínen, onnantól Horszábádot vélte Ninivének, pedig, mint később kiderült, Dúr-Sarrukínnal volt dolga.

A felfedezésről először persze Mohlnak számolt be. A leveleket 1845-ben közölte Mohl a Francia Akadémia folyóiratában (Lettres de Mr. Botta sur les découvertes à Khorsabad). Az európai tudományos közvélemény érdeklődése Mezopotámia, azon belül Ninive felé fordult. Nagy része volt ebben Eugène Flandinnek, akit Párizsból küldtek Botta mellé, hogy rajzolja le a leleteket. Művészi igényű rajzai az ásatásvezetővel közösen jegyzett sorozatban jelentek meg öt kötetben 1849-től tíz éven át.

A „Ninive emlékei” (Les Monuments de Ninive) egy addig nem ismert nép művészetét emelte be az egyetemes művészettörténetben. Már 1847 májusában megérkeztek az első nagyméretű leletek, domborművek és szárnyas bikák a Louvre-ba, de mivel a négyméteres kőoroszlánok túl nagyok voltak a biztonságos szállításhoz, Botta elfűrészeltette őket. A franciák előnye kevésen múlt.

Mister Layard Ninivéje: Nimrúd

1847 augusztusában a British Museumban is megjelentek az első monumentális asszír emlékek: tizenkét dombormű Nimrudból (az asszír Kalhu), ahol az angol felfedező-diplomata Austen Henry Layard (1817–1894) ásott 1845 novembere óta. A szárnyas oroszlánok csak később érkeztek a múzeumba, mivel a British Museum kurátorai – akik a feltárások költségeire a pénzt biztosították – megtiltották Layardnak, hogy szétfűrészelje a kapuőrző szobrokat, és arra utasították, hogy temesse őket vissza addig, amíg valami megoldást nem találnak. De Layard nem akart várni.

Több száz munkás segítségével tutajokra tett két majdnem tíztonnás kőoroszlánt, és sikeresen Londonba jutatta őket. Még ugyanabban az évben visszatért a Qújundzsikra, ahol tíz méterrel a felszín alatt megtalálta Szín-ahhé-eríba palotájának domborműveit és sok szobrot is, de nyárra elfogyott a pénze és visszatért Londonba, ahol mivel a múzeum kurátorai nem adtak pénzt a további munkákra, 1849-ben egy magánkiadónál megjelentetett könyve, a Ninive és emlékei (Nineveh and its Remains) bevételeiből fedezte az ásatás folytatását. A könyv ugyanis bestseller lett, az első ismeretterjesztő sikerkönyv. Layard munkáját nagyban segítették a mellette dolgozó rajzolók: Frederick C. Cooper és Salamon C. Malan.

Miután 1849-ben visszatért Moszulba Qújundzsikban 1851-ig 71 helyiséget és 27 ajtót ásott ki szárnyas oroszlánokkal és bikákkal. A vastag földréteg miatt alagutakat ásott a dombba a falakat borító domborművek sorát követve, így az ásatásokat lényegében a föld alatt végezte.

Ninive a modern korban

Mind Botta, mind Layard ásatásainak kevés köze volt a mai régészettudományhoz. Annak alapjait csak 1900 körül tették le a térségben dolgozó német régészek. A pontos tudományos megfigyelések helyett a minél több kiállítható művészeti emlék felszínre hozása volt a cél. A két ország közötti verseny nélkül ma bizonyosan kevesebbet tudnánk az asszír nép történelméről és művészetéről. Moszul környékén azóta nem csak Anglia és Franciaország között zajlik a tudományos verseny (és együttműködés), de Németország, az Egyesült Államok és más országok is beszálltak a kutatásba.

Az Iraki Régészeti Főfelügyelőség 1956 óta rekonstruálta Ninivét. Bár a fosztogatások és a két öbölháború jelentős károkat okozott – a kilencvenes években tíz fosztogatót végeztek ki egy lamasszu fejének lefűrészelése miatt –, a romváros ma is áll. Ott, ahol C.J. Rich és Jules Moles sejtette, ahol Botta és Layard – többször is – megtalálta, majd elveszíteni vélte.

Titokzatos szellemvárosok történetei a Playeren!