Nooormális? Már tavasztól kapható a japán boltokban a Haagen-Dazs zöldséges termékcsaládja. Van egy tippem, hogyan jöhetett ez össze, mert hogy nem direkt, az hótziher.
Egy bajos munkanap a Haagen-Dazs fejlesztőüzemében: Főnök! Kur… akarom mondani, igen nagy baj van. Emlékszik még a cserkójégkrémre, amit a héten kezdtünk volna csomagolni? Na. Hát az van, hogy beleömlött egy kis pizzaszósz. Mondjuk úgy nyolcvan hektoliternyi. Mit milyen pizzaszósz? Ami a céges buliból megmaradt. Mi legyen? Csak mert nem azt mondom, hogy fos lett, de azért a rettenetesen szarnál mégis egy fokkal jobb. Na jó, akkor másképp fogalmazok. Nem azt mondom, hogy ehetetlen, de ha felolvad, viszonylag feltűnés nélkül ellopakodna egy Hawaii pizza szószaként a sonka alatt. Már fagyasztottuk. Hívjuk a marketingosztályt?
A marketingosztály megkóstolta, vakarta a fejét, majd miután kiosztott néhány grátisz pofont a szakembereknek prémium gyanánt, rájött, hogy túl sok választás nincs. Nagy lenne a cserkóveszteség, a pizzaszósz meg legalább eltűnt az alagsorból, úgysem kellett senkinek, szóval dobják piacra a terméket, majd azt mondják, hogy a zöldségimádókat célozták meg ezzel, és mivel ott árválkodott az asztalon egy Hohes C reggeli ital is, benne répával meg naranccsal, hát lefagyasztották azt is, hogy legyen már valamiféle termékskálának nevezhető halmaz, amiből a kedves vendég bármikor pórul járhat.
Én, a kedves vendég megláttam, és annyira rossz ötletnek tűnt ez az egész hóbelevanc, hogy gondoltam, akár jó is lehet. Nos, amennyire a kissé cseresznye ízű, fagyos paradicsomlevet jónak lehet nevezni, annyiban áldásomat adom rá, sőt, akkor is, ha a Haagen-Dazsnak az volt ezzel a célja, hogy egy ültő helyedben megehetetlen jégkrémet dobjon a piacra, mert ebben az értelemben telitalálat. Az érett paradicsom íze flottul keveredik benne valamilyen megmagyarázhatatlan, bizarrul édes utóízzel, amit bizonyos kultúrákban cseresznyének hívnak.
Az a legszebb az egészben, hogy sokkal kevesebb zsírt és több gyümölcslevet tartalmaznak a Spoon Vege-termékek, annyi baj van velük csupán, vagy legalábbis a paradicsomos-cseresznyés verzióval, mert a másikat már eszem ágában sem volt megkóstolni (valószínűleg egyébként jobb), hogy öt-hat kanál után visszateszed a mélyhűtőbe, és vársz arra, hogy a jégkrémmanó ellopja valamikor éjszaka. Ha ki akarnék tolni a kajalopó kollégával, akkor ezt tenném a céges hűtőbe. A zöld teás Haagen-Dazs viszont annyira jó, hogy már önmagában megérné miatta eljönni. Na az a paradicsom maga. De a csupa nagybetűs.