Lelövöm a poént: 2023-ban elektromos autóval eljutni Finnországba és vissza nem akkora kihívás. Viszont kalandnak első osztályú. Útitársam, Biró Csongor – aki egyébként amatőr hokijátékos és hatalmas hokirajongó – évekkel ezelőtt lenyomott egy hasonló programot: 2017-ben egy elektromos Golffal több mint ötezer kilométert tett meg 12 európai országon keresztül. Akkor még siralmas volt a töltőhelyzet. Nagyítóval kellett a töltőket keresni, 100 kW feletti teljesítményről nem is álmodtak, csak a teslások, ha pedig megérkeztek egy töltőponthoz, ott legalább ketten-hárman tanyáztak előttük.

Nem csoda, hogy Csongi felfokozott idegállapotban várta a túrát. Nekem nincs hasonló előéletem: hétköznapjaimat Teslában töltöm, de hosszabb útra mindig valami mással megyek. Szóval Finnországba eljutni elektromos autóval nekem kihívásnak tűnt. Teljesíthető, de izgalmas kihívásnak.

A harmadik útitárs, a Škoda Enyaq iV 80

A Škoda Enyaqot már ismertem, tudtam, hogy kényelmes autó, amit szívesen vezetek akár hosszú órákon át. Nettó 77 kilowattórás akkuval elméletileg 510 km a hatótávja, de ha nagyon nyomjuk neki, akkor is elmegy 320-at. Az nagy igazság, hogy 100 százalékra tölteni tök felesleges. 2-3 óránként úgyis meg kell állni (én ennyit bírtam két vécészünet között), és 20 perc alatt bőven megy annyi az akkuba, hogy a következő töltőpontig eljussunk. Hivatalosan 135 kW a maximális teljesítményfelvétele, de volt olyan is, igaz, csak néhány percre, hogy 160 kW-ot írt a töltőoszlop.

Egy baj van az Enyaqkal, hogy túl jó vezetni. Nagyobb feszültség nem alakult ki az utastérben, de azon mindig vita volt, hogy ki vezessen. Ha Csongi óvatlanul a két ülés közé tette a kulcsot, azonnal zsebre tettem, hogy a következő töltés után már én ülhessek a kormány mögé. A kormányzás, futómű, teljesítmény szentháromság nagyon rendben van. A forgalom ritmusával, vagy picit fölötte autóztunk folyamatosan. A lengyel autópályák egy részén legálisan lehet menni 140-nel, ez sima ügy az Enyaqnak, de a 160-as végsebesség sem csak elméleti cél maradt.

Nincsenek autópályák, csak országutak, széles leállósávval, amire folyton le kell húzódni, ha ész nélkül előznek szemből. De közben kerülgetni kell a teherautókat, buszokat, a folyamatos gyorsítás-lassítás teljes koncentrációt igényel. De még így is remek a kocsi fogyasztása: 19,8 kWh/100 km volt a teljes túra átlaga.

Tervezés, tervezés, újratervezés

Úgy osztottuk be a távot, hogy naponta 8-900 kilométernél ne kelljen többet autózni. A szállásokat előre lefoglaltuk, és minden este megterveztük a másnapi töltéseket, lehetőleg 140 kW-os töltőnél. Használtuk a villanyautósok hisztérikusan istenített A Better Route Planner appját, de értelmetlen tervezésével ment a kukába. Jóval több töltéssel tervezett, ráadásul mindenféle hálózathoz elvitt volna. Mi inkább Google Maps-szel mentünk, de minden töltőpontot ellenőriztünk a saját alkalmazásában.

Így is volt meglepetés, amikor az egyik töltő nem indult el, vagy éppen baleset miatt kellett extra kitérőt tenni. De úgy kalkuláltunk, hogy a tervezett töltéshez képest mindig legyen 50 kilométer tartalék, ami elég is volt mindenre. Ebben is remek partner az Enyaq, mert a hatótáv becslésére bátran támaszkodhattunk. Azért nagy szó ez, mert például a Teslának sosem hiszem el a kiírt hatótávot.

Autóval soha többet?

Az út első fele, ahol autópályán autóztunk töltéstől töltésig, rettenetesen unalmas volt. Már ki se kellett rendelni a hotdogot a büfében, csak felidéztük az ízét, és jóllaktunk vele. Ugyanaz a töltő, ugyanaz a kút fogadott mindenütt, azt se tudtuk, melyik országban vagyunk éppen. De aztán a balti államokban autózva egyre jobban élveztük a tájat, a látnivalókat, és még a krumplipürével dúsított kolbászos savanyú leves is sokkal jobban esett. Szívesen tettünk kitérőt, hogy felfedezzük az erdőket, vagy hogy közelebb jussunk a tengerhez.

Ki lehet jutni olcsóbban és gyorsabban is Finnországba repülővel, de akkor egy csomó izgalmas látnivalótól fosztja meg magát az ember.

Mutatjuk is, mi mindent láttunk az út során.

Varsó, Lengyelország

Vilnius, Litvánia

Riga, Lettország

Tallinn, Észtország

Nekem Észtország volt a balti államok közül a favoritom, pedig csak néhány óránk volt este a belvárosban.

Érezni, hogy Finnország közelsége nyugatiasabb hangulatot kölcsönöz az országnak. Amikor reggel 6-kor felhajtottunk a 9 emeletes kompra, nemcsak hozzánk hasonló turistákkal találkoztunk, hanem jó pár észttel is, akik minden nap átjárnak dolgozni a szomszédos finnekhez.

Helsinkitől alig kétórányi útra van Tampere, és ha nincs hokivébé, sose tudok a létezéséről.

Pedig ez a tavak és erdők közé ékelődött kisváros igazi kincs. Bár drága a sör, a benzin és a töltés, a hangulat teljesen beszippantott. Május közepén este 8-kor még nappali világosság tartja életben a zsizsegést a városban, ahol a rozsdanegyedből kinőtt lakótelep szervesen kapcsolódik a belvároshoz.

Biztos emelte a jókedvemet, hogy a magyar szurkolók végig tartották a lelket a csapatban minden meccsen,

nem lehetett érezni, hogy tök esélytelenül állunk ki a finnek vagy a svédek ellen. Csoda nem történt, a magyar csapat reálisan szerepelt a finnországi hokivébén, de begyűjtött egy győzelmet a franciák ellen, ami komoly fegyvertény.

Én meg úgy tértem haza Finnországból, hogy a Škoda Enyaq, a balti államok és Tampere nagy barátja lettem.

Ez is érdekelhet: