A színészek élete rengeteg kihívást tartogat, így egyáltalán nem ritka, hogy egy szerep kedvéért leadnak, vagy adott esetben felszednek harminc kilót, de ugyebár mindent a produkcióért. Időnként pedig nincs más út, mint bevetni egy CIA-ügynököt, aki átsegíti őket a hullámvölgyeken. Na persze nem egészen úgy, mint egy pszichológus.
Tizennégy év. Ennyi idő kellett, hogy Jim Carrey feltárja lelke titkos bugyrait, és beszéljen arról a szerinte kész lidércnyomásról, amit a 2000-ben bemutatott karácsonyi film forgatásán átélt. Nyilatkozásának helyszínül a The Graham Norton Show-t választotta, egészen addig elnyomta magában traumatikus élményeit.
Grincs jelmezét ugyanis nem volt könnyű magára ölteni, arról nem beszélve, mennyire kényelmetlen volt a többek között jakszőrből készült maskara. Pláne, ha belegondolunk, hogy az előkészületek sminkkel, mi egyébbel együtt nyolc órán át tartottak. Ami felér egy hivatali munkaidővel. Carrey elmondása szerint a dolog nagyjából úgy festett, mintha minden forgatási napon élve eltemették volna, pedig a forgatás akkor még el sem kezdődött.
Az első jelmezpróba után az öltözőkocsijába visszaérve kirúgta a falat, majd közölte a rendező Ron Howarddal, hogy verje ki a fejéből a filmet, mert ő bizony nem hajlandó ezt a tortúrát nap mint nap elviselni. A megoldással a producer és ügyeletes problémamegoldója, Brian Grazer jelentkezett, aki kitalálta, hogy alkalmazzanak egy fickót Carrey mellet, aki korábban CIA-ügynököket képzett ki különféle kínzómódszerek elviselésére.
Az ügynök ötletei azonban némileg mások voltak, mint amire az ember számítana: Carrey azt a tanácsot kapta, hogy amikor kezd tűréshatárának végére érni, figyelemelterelésképp
egyen, kapcsolja be a tévét, amikor pedig mindez kevés, hívja oda valamelyik ismerősét, kérjen tőle pofont, esetleg üsse combon saját magát, és a legfontosabb: dohányozzon, ameddig bírja szuflával. El lehet képzelni, milyen látványt nyújtott, miközben kétségbeesetten próbált cigit szívni, két combcsapkodás között.
A tipp mindenesetre bejött, az ügynök egyetlen hétvége alatt eleget tett kötelességének, legalábbis Grazer így emlékszik vissza a történtekre, ám Carrey és a stáb számára a valódi vigaszdíjat a 2001-es Oscar-díj jelentette a legjobb smink és maszk kategóriában. Másik furcsaság, ami Carrey számára elviselhetőbbé tette a forgatást, az a Bee Gees zenéje. Maga sem tudja miért, de boldogság töltötte el a zenekar dalaitól, ezért a produkció elkészülte alatt végig őket hallgatta.
Azért ne feledkezzünk el az érem másik oldaláról sem, hiszen Carrey viselkedésétől legalább egy tucat stábtag szenvedett, de főként közvetlen környezete. Maszkmestere a forgatás alatt az a Kazuhiro Tsuji volt, aki két jelölés után 2018-ban A legsötétebb órával elnyerte az Oscar-díjat.
Carrey mindenkivel borzalmasan viselkedett, ráadásul a forgatás elején alig haladtak miatta. Két hét alatt mindössze háromnapnyi munkát sikerült letudniuk, mert állandóan eltűnt, és amikor előbukkant, leszaggatta magáról jelmezét. – emlékszik vissza Tsuji, aki emiatt egy időre otthagyta a filmet.
Egy hét elteltével a rendező csábította vissza az ígérettel, miszerint Carrey-ből kezes bárányt faragtak, és nagyon várják vissza a sminkmestert. A történet végét pedig már ismerjük.
(Fotók: Fanpop, Wallpaperaccess)