Az RTL Klub új műsora, A gyanú árnyékában olyan történeteket dolgoz fel, amelyek tényleg megütik a durvaság faktort: fekete angyalként dolgozó feleség, születéskor elcserélt gyerekek, elsózott lecsó… Mindezt hosszú castingokkal kiválogatott amatőr színészekkel előadva, 40 perces epizódokban kapjuk az arcunkba minden nap, 14 epizódon keresztül. A részek olyan családok történeteit dolgozzák fel, akik azt hiszik, az életük nem is lehetne mintaszerűbb, aztán üstökösként csapódik mindennapjaikba a felismerés, miszerint a család egyik tagja sunyibb egy külvárosi autószerelőnél, illetve hogy az életük során akaratukon kívül belekeveredtek valami komoly történetbe, mely nem okoz éppen borvirágos jókedvet a díszes famílián belül.

A sorozat úgy szeretne népszerűvé válni, hogy mindent életszagúvá tesz. Amatőr szereplők, amatőr színjátszás, amatőr dialógusok. Hiszen ki nem mondja ki nap mint nap azokat a mondatokat, hogy „mégis, mikor fogod elárulni, hogy miért kellett érted mennem a sittre”, illetve hogy „félrementél egy pár percér’, hogy jól érezzed magadat”? A tökéletes életszerűség már az első epizódból is lejön, melyben a megtörtént sztori szerint egy apuka rájön, legkisebb lánya nem az övé, ami mondjuk gyanús lehetett volna, ha a gyerkőc inkább hasonlít Jay-Z-re, mint rá. Emberünk egyébként a mama elmondása szerint nagyon jó édesapa, nagyon jó férj, sosem hitte volna, hogy egyszer még lángszóróval akarja elporlasztani a gyerekorvost, mert az azt merte mondani, foltos az ingujja.

Na jó, itt kicsit más a helyzet, fatterrel ugyanis közlik, a kislány vércsoportja szerint felesége „félrement egy pár percér”, ebből pedig gyerek lett, miközben ő továbbra is gyanútlanul élte a felszteroidozott Magyar „Nyuszómuszó” Attilák életét. Mama szerint mindig is áldott jó ember volt, ezzel viszont némileg ellentmond a tény, hogy apuka első ránézésre is beutalót kapna a Csillagba, és akkor még nem is beszéltünk az öccséről és az ő művészien tetovált alkarjáról. Dráma van itt kéremszépen, nem is kicsi!

A pilot töményen hozza a drámát, a veszekedő házastársak mellett megszólal minden érintett, az ügyvéd, a testvérek, a gyerekek, sőt, az orvos is, akinek rendelőjének falán valamiért ott virít egy teljes periódusos rendszer, biztos, ami biztos, hátha egy vérvétel során nem jutna eszébe a cink vegyjele. A gyanú árnyékában minden részének végén ott lesz a megoldás, a happy end, már amennyire lehet, itt és most meg is kapjuk a nekünk szánt boldogság adagunkat, a család békéje persze visszaáll, apuci rájön, hogy mégiscsak kultúrembernek kell lenni, mese nincs. A boldogság legfőbb kifejezőeszköze pedig az együtt játszás, illetve plüssállatok egymás fejéhez vágása, apuka egy óvatlan pillanatban fejbe is nyomja kislányát egy pusztulatosan ronda műanyag játékpóznával, mire egyetlen szeme fénye orvul megpróbálja őt hátulról fejen találni egy pöttyös labdával. Csak nem megtaláltuk személyében Dévényi Tibi bácsi méltó utódját? Na ki kapja el a pontos labdát?

A gyanú árnyékában tehát csak azoknak ajánlható, akik bírták a Mónika Show-ban elhangzó képtelen sztorikat, vagy rá vannak izgulva a Sat1 dramatizált délutáni történeteire, és nem igénylik a magas minőségű színészi játékot. Azt itt nem fognak kapni, de betölti majd a szobát az élet szaga. Kérdés, hogy mennyire akarjuk betölteni vele a nappalinkat.

Olvasd el a TV Player sorozat többi cikkét is!