Védhetetlen, Elhurcolva, vagy bármi a Jason Statham életmű legutóbbi fejezeteiből. Csak néhány példa arra, hogy itthon mérget vehetünk a középszerűséget alulról súroló, unalmas, klisé-gyűjtemény akció-thrillerek hazai mozikba kerülésére. Az igazság nyomában is egy ilyen példány.

A film szépen követi a thriller műfaj szabályait, mivel egy fiatal srácot ismerhetünk meg, aki nyaralni érkezik családjához Alicanteba, de pár órával később már kénytelen rá lövöldöző gazemberek golyói elől menekülni és pisztollyal a kezében rohangálni Madrid utcáin, hogy kiderítse, miért rabolták el a kedves famíliáját és hogy miként szerezze meg a titokzatos bőröndöt, amire persze az alvilágnak és a CIA-nek egyaránt szüksége van. Többek között ezért is sejthető, hogy nem Marsellus Wallace lelke van benne.

A rendkívül ”frappáns” és ”korábban sosem hallott” magyar címmel ellátott Az igazság nyomában azt a trendet követi, amiben néhány amerikai gyakorlatilag lerombol egy európai várost (lásd Párizsból szeretettel), esetünkben Spanyolország fővárosát. Amúgy a mozinak van tempója, nincsenek üresjáratok, az ötletes JCVD című darabot is jegyző tunéziai származású, francia Mabrouk El Mechri rendező pedig egész jól rakta össze alkotása néhány jelenetét, csak épp eredeti akciófilmet nem tud rendezni. Munkája ugyanis annyira közhelyes, hogy szinte azonnal törlődik a memóriából, és egy idő után csak a kiugróan buta jelenetek maradnak meg. Ilyen a nem is annyira bújtatott Coca-Cola reklám, amit Sas Tamás is megirigyelne, vagy a csihi-puhi a tetőn, amelyben fittyet hányva a fizika törvényeire olyan mutatványokat produkál a főhőst alakító Henry Cavill, amit csak jövőre bocsátanánk meg neki, amikor is ő veszi majd fel a Superman jelmezt. Azért ne legyünk ennyire szigorúak, van pár pillanat, ami talán meglepheti a nézőt, feltéve ha nem nézte meg a trailert, vagy nem olvasta el a tartalmat, mi mindenesetre hallgatunk, nehogy elvigyen a spoiler-kommandó.

Cavillt utoljára a Halhatatlanokban láthattuk, most is hasonlóan vicsorog a fájdalomtól, vagy a dühtől, mellette Bruce Willis-szel próbálják eladni a filmet, annak ellenére, hogy körülbelül tízpercnyi játékidőben tűnik fel az ”ezerarcú” sztár. Sebaj, legalább keresett egy kis zsebpénzt, míg Sigourney Weaver nem válogathat az utóbbi időben a jobbnál jobb felkérések közül, most épp keménykednie kell, meg a pórnépet halálba lövöldözni az utcán, ahogy a Paul végén is. Ott legalább megvolt a kikacsintás, míg itt inkább szemlesütés van.

Az igazság nyomában forgatókönyvét néhány tapasztalt és szorgos író pár nap alatt összedobná, a végeredmény pedig igazából egy direct-to-DVD darab, aminek valahogy megint sikerült felkúszni a nagyvászonra. Néhány buta megoldást leszámítva amúgy működik a játék, de kizárólag azoknak, akiket kimondottan szórakoztat a kiszámítható középszerűség.