Red Hot Chili Pipers: We Will Rock You

Nem, nem a Peppers. Pipers. Ők bizony inkább skótdudával nyomulnak, de hasonlóan őrültek, mint Anthony Kiedisék. A We Will Rock You-nak pedig kifejezetten jót tesz egy kis skót íz, az embernek már-már kedve lenne egy scotch-hoz.

Nine Inch Nails: Get Down Make Love

Trent Reznorból nem nagyon néznénk ki, hogy valaha is Queen-feldolgozást készített, de megtette, a Get Down Make Love-ról ugyan az anyja sem mondaná meg, hogy nem eredeti NIN-szerzemény, de hát ez a feldolgozások lényege, nem?

Russell Watson & Shaun Ryder – Barcelona

Nos, a Freddie Mercury és Montserrat Caballé által összehozott, nagyívű Barcelona-t előadni nem kis vállalás, valószínűleg pontosan tudta ezt Russell Watson és a Happy Mondays énekese, Shaun Ryder is, de rossz előérzetüket inkább bevágták a fiókba, és felvették a saját verziójukat. Bizonyos kultúrkörökben az ilyen megmozdulásokat a „felesleges” és az „irritáló” szavakkal szokták együtt emlegetni.

Electric Six – Radio Ga Ga

A banda sosem volt teljesen százas, a Radio Ga Ga feldolgozásában pedig az a legmeghökkentőbb, hogy a zenekar énekese, Dick Valentine mennyire pofátlanul hozza Freddie-t, a zseni szelleme viszont sokakat megbotránkoztatott, és nem is véletlenül. Mi inkább jópofának találjuk, mint felháborítónak.

Marc Martel – Crazy Little Thing Called Love

Ebben a feldolgozásban az a legmeglepőbb, hogy Marc kifejezetten hasonlít Mercuryra, a hangja pedig egyszerűen félelmetes egyezéseket mutat. A srác bármelyik Queen-átiratát betehettük volna, hiszen mindig tökéletesen hozza Freddie-t. Az úriember a Queen Extravaganza banda egyik tagja, amelyet maga Roger Taylor gründolt, hogy még napjainkban is igazán minőségi verzióban hallhassuk élőben Freddie dalait.

Blümchen – Bicycle Race

A németek kis virágja (akit csak azért voltunk hajlandóak elviselni, mert nem volt éppen ronda teremtés) emberiség elleni bűnt követett el csaknem összes kortársával együtt, amikor összehozták a Queen Dance Traxx lemezt. Olyan nagyságok szerepeltek rajta, mint az E-Rotic vagy DJ Bobo. A rave-esített Bicycle Race folyt a csapból is, ennyi idő elteltével pedig talán már enyhültek a sérelmeink, és képesek leszünk jót röhögni rajta, még akkor is, ha nem poénból készült.

Bruce Dickinson & M. Caballé – Bohemian Rhapsody

Az Iron Maiden feje a Barcelona egykori előadójával együtt énekli a Bohemian Rhapsody-t? Hát mi ez, ha nem zenetörténelmi mérföldkő? Ízlés dolga, mennyire élvezhető, de az tény, hogy két gigantikus hangot szabadítottak egymásra.

Dune – Who Wants To Live Forever

Nagy téteket nem tettünk volna rá anno, hogy a happy rave-et játszó, tündibündi csillámpóni hangú énekesnővel megáldott Dune szimfonikus lemezt készít majd, és jó is lesz. A Forever album hideg, téli napokon bármikor elővehető volt, hatalmas slágerek szóltak rajta, a London Session Orchestra és a német révhuszárok lassítottak a tempón, csak a nagyzenekar és az irreális orgánumú Verena hangja dominált. Az énekesnő kiszállása után jött a Forever & Ever, de a már nem gyermeki hangú új énekesnővel valahogy nem működött a buli. Kár érte.

Eiskalte Gäste – Wir sind die Herren

Uraim, egy kis indusztriál? Van valami bizarr abban, ha egy ipari lelkületű német csapat az anyanyelvén énekli a We Are The Champions-t, az egész olyan fenyegető lesz, mintha a teljes Laibach zenekar szeretne izomból megbüntetni minket egy csúnya nézésünkért. Freddie biztosan felhúzná a szemöldökét egy ilyen művelet hallatán.

Vanilla Ice – Ice Ice Baby

Meghökkentő, megbocsáthatatlan, pofátlan. Vanilla Ice ugyanis elfelejtette megemlíteni, hogy kölcsönvette a hangmintákat, majd irdatlan ügyetlenül ráreppelt az eredeti dal extra dobmintákkal felturbózott verziójára. De ezt már említettük korábbi, ellopott dalokról szóló anyagunkban is, szóval ne is fecséreljük a szót erre a számra, amiért már Vanilla Ice is bocsánatot kért.

Kíváncsi vagy, mit hallgatnak a legnagyobb kedvencek? Akkor hallgass bele Kiss Ádám, Snoop Dogg, Dave Gahan és David Lynch playlistjébe! A Bicycle Race születésének körülményeiről pedig olvass a Recorderen!