Lehet vitatni a Family Guy és a Ted alkotójának épelméjűségét. Néha érdemes is. Valamilyen szintű betegség mindenképpen kell ahhoz, hogy valaki ilyen kíméletlen szabadsággal fesse le a társadalom és a popkultúra kétes mindennapjait, egyetlen dologgal viszont nem lehet vitatkozni: MacFarlane zseni, és olyan férfi, amilyenek nagyon sokan szeretnének lenni. Jól néz ki, van stílusa, tehetsége, pénze és még énekhangja is, szóval még saját maga is a jól megszokott, széles bájvigyorral nyomná húsába a füstölgő „minőségi amerikai áru” feliratú billogot.

MacFarlane úgy lett maga az amerikai álom, hogy közben folyamatosan kifigurázta azt, de mindezt ésszel tette. Nincs túl sok olyan pont a világban, ami számára szent és sérthetetlen lenne, ő a háborgás az erőben, már igen korán botrányt kavart az egyház körében is, amikor szülővárosa egyik helyi lapjában vezetett saját képregényében 11 éves korában (!) az áldozás közben ábrázolt ember szájába az ostya mellé a „nem kaphatnék hozzá sült krumplit?” mondatot is odabiggyesztette. A helyi pap finoman szólva sem örült a műveletnek. Seth szerint jó poén volt.

MacFarlane már kétévesen képes volt tökéletesen lerajzolni Frédi Flintstone-t, anyuci és apuci pedig boldogan bólogatott, hiszen tudták, hogy gyerekükből talán nem recepciós lesz. Arra viszont még ők sem igazán gondoltak, hogy egyszer majd felépít egy kétmilliárd dollárt érő birodalmat. MacFarlane istenáldotta tehetség, aki gyakorlatilag mindent a vizsgafilmjének, a ’95-ben elkészült The Life of Larry-nek köszönhet. A tízperces szösszenet bőven elég volt arra, hogy a Hanna–Barbera stúdió szélesre tárja az ajtóit előtte, és örömmel fogadja be őt népes csapatába. Élt a lehetőséggel, majd íróként belevetette magát olyan sorozatokba, mint a Dexter laboratóriuma, a Boci és Pipi, az Én vagyok Menyus, illetve személyes kedvence, a Johnny Bravo.

A Cartoon Network sorozatokkal tökéletesen lekötötte minden energiáját, imádta mindet, de a szőke, felnyalt hajú macsó volt mégis a legnagyobb favoritja. Ha jól belegondolunk, nem véletlen, hiszen a Johnny Bravo-ban már nyomokban ott volt az az idióta humor, ami később a Family Guy-ból is áradt, de a többi kultrajzfilm sem tekinthető éppen elhibázott projektnek. Ha végignézzük az előbb említett sorozatokat, akkor már láthatjuk, hogy Seth nagyon jól értett a gyerekszériának álcázott felnőtt rajzfilm-ámokfutásokhoz, sem a Dexter laboratóriumá-n, sem a Boci és Pipi-n nem nyerítenek visítva úgy a gyerekek, mint mi, felnőttek. Elmebeteg munkák ezek, amiket most is bármikor képesek vagyunk megnézni, és nem kapcsoljuk el a tévét, ha történetesen felcsendül Genndy Tartakovsky Dexterjének főcímzenéje.

MacFarlane izsgafilmje, és annak folytatása, a Larry & Steve tehet egyébként a Family Guy-ról is: formátuma nagyban emlékeztet későbbi sorozatára, a főszereplő, Larry ruhája egy az egyben Peter Griffiné, akinek hangja szinte teljes egészében megegyezik a kövér családfőjével. És akkor még nem is említettük, hogy Larry feleségét Loisnak hívják, Steve egy hiperintelligens kutya, a főhős fia pedig nagyjából kiköpött Chris. Szóval ha van otthon a fiókban egy közepesen rohadt jónak tűnő rajzfilmötletünk, mindenképpen hozzuk tető alá a projektet, mert sosem lehet tudni, később nem keressük-e magunkat hülyére vele, és nem veszünk-e egy akciósra árazott szigetet valahol az isten háta mögött. Vagy mindjárt kettőt.

MacFarlane egyébként bármennyire is tűnik nagyon laza, nagyon bohém zseninek, roppant tudatos és kitartó is egyben, annyira akarta például a Family Guy-t, hogy képes volt kisebb csodát is tenni az ügy érdekében: a Foxot érdekelte a sorozat, de nem akart nagyot bukni rajta, ezért az akkoriban szokásos egymillió ropogós zöldhasú helyett mindösszesen ötvenezer dollárt bocsátott Seth rendelkezésére egy pilot elkészítéséhez. Ez nagyjából a semmire sem elég kategória, de MacFarlane nem esett kétségbe, saját bevallása szerint fél éven keresztül nem volt élete, egymaga megalkotta a pilotot, amiből a későbbi, jelenleg a tizedik évadát taposó sorozat készült. A többit már tudjuk: siker, pénz, csillogás, 13 Emmy-jelölésből négy trófea a polcon, és olyan sorozatok kialakulása jött, mint az Amerikai fater és a Family Guy spin-offja, a The Cleveland Show, valamint legújabb terméke, a Ted mozifilm.

Seth birodalma gigantikus méretűre nőtt. Bármi, amire ráírják a Family Guy nevét, azonnal arannyá válik, és ha nem is tökéletes minőségű a rajzfilmsorozat képével készült termék, akkor is sikeres lesz üzletileg. Bögre, póló, figurák, könyvek, karácsonyi lemez, számítógépes játékok, minden, ami csak elképzelhető, sőt, több is: a Family Guy már ingyenes MMORPG formájában is elérhető, bármelyikünk lehet quahogi karakter, róhatjuk az utcákat naphosszat, és mindehhez csak egy számítógépre és egy böngészőre van szükségünk. Peter Griffin még egy Subway szendvics reklámjában is előkerült, ahol egy igen masszív hústartalmú terméket kellett reklámoznia. Még egy vegetáriánus Family Guy-rajongó is elgondolkodott volna az ajánlaton.

A sokak által csak szimpla idiótának titulált MacFarlane azóta már bizonyított énekesként is, swingdalokat dudorászik, meglepően jól, első lemeze, a Music Is Better Than Words elég jól sikerült, amolyan „énekeljünk jazz standardeket, mert az nekünk jó” vállalkozás, de a jobbik fajtából. Még Grammyre is jelölték. Bemutatkozását sem nagyon bízta a véletlenre, Frank Sinatra és Barbra Streisand énektanáraihoz járt, istenien zongorázik, a Family Guy és a Ted zenéit is ő szerezte. Hangja és zenéi egyébként már védjegyévé váltak, jazzes témáitól még első mozifilmjében sem volt hajlandó megválni, ami nem is feltétlenül baj.

A Ted remekül sikerült, és bár néhány kritikus lehúzta annak alpárisága miatt, mi valamiért mégis szerettük, talán pont azért, mert nem vártunk mást tőle. Nem is lenne MacFarlane-termék, ha nem hozott volna rengeteg zsetont a konyhára, a kb. ötvenmilliós előállítási költségét két hónap alatt megnégyszerezte, és akkor ebben még nincs benne a későbbi DVD- és Blu-ray-kiadás bevétele, plusz a merchandise-cuccok.

MacFarlane várhatóan a jövőben sem lesz szegény, ügyesen építgeti tovább az életművet: már aláírta a Family Guy mozifilm szerződését, és valamikor folytatja/újrakezdi a Flintstone család történetét. Továbbra sem tervezi, hogy könnyű nyári vígjátékokat gyárt majd, még mindig polgárt akar pukkasztani, de okosan, ahogy ő mondja, egy társadalmi réteget cikizni csak úgy lehet, ha a többivel is megteszed. Már jelezte, hogy legszívesebben befejezné a Family Guy-t, de mégis vállalt egy újabb évadot, valamint az említett mozifilmet is, de ha mindennek vége, hatalmas geekként szeretné rebootolni a Star Trek sorozatot. Csak aztán nehogy trágárság legyen a vége!

Nem tudod, érdemes-e megnézni a Tedet? Nem játszottál még a Family Guy Online-nal? Akkor olvasd el nálunk, érdemes-e megnézned a filmet, illetve hogy ki kell-e próbálnod az online szerepjátékot!