Pár hónapja Papp Szabi a vele készült interjúnkban azt mondta rólatok, hogy sohasem találkozott még ilyen mértékű rock’n’rollal, mint amit ti műveltek. Mi az, ami előtt még ő is leborul?

Jappán: Szabi azért elég rock’n’roll, úgyhogy nem értem, miért mondhatott ilyet. Maximum arra gondolhatott, amit együtt művelünk, de abban neki is igen nagy szerepe van.

Geri: Valószínűleg arra gondolt, hogy amikor együtt laktunk a Jappánnal, és csináltuk az Ua-mua című lemezünket, ott volt egy ilyen két és fél, három éves házibuli.

Három év? Kihagyások nélkül?

Geri: De, voltak kihagyások, viszont abból az időszakból a bulikon kívül nem nagyon tudok felidézni semmit.

Jappán: Gyakorlatilag három évet arra szántunk, hogy kitaláljunk egy stílust, ami nekünk megfelelő. Csak bulik keretében tudtuk letesztelni, hogy mi az, ami működik, hogy mi az, ami beindítja az embereket. Ennek érdekében kísérleteket végeztünk.

Mit értetek kísérlet alatt?

Geri: Bulik közben készítettük a dalokat, és úgy alakítottuk, hogy a házibulizó embereknek bejöjjön. Amikor kész lett a lemez, akkor már minden track le volt tesztelve. Volt két év, amikor olyan dalokat írtunk, nagyjából 20-30 darabot, amiket egyszerűen kib***tunk, mert nem tetszettek.

Igaz, hogy nem tudtok úgy dalt írni, hogy ha nem vagytok berúgva?

Geri: Nem nagyon szoktunk, ez igaz. De ez sem teljesen igaz, mert nem az alkoholizálás a fő mérvadója a szórakozásnak. Nem hinném, hogy állandóan be vagyunk b***va. Szeretünk piálni, persze, de nem ez a mérce.

Jappán: Egy csomó Soerii bulit nyomtunk le józanon, mert vezetnünk kellett. Külön kell választani azt a részt, amikor az ötletek születnek egy háromnapos házibuli után reggel nyolckor, attól a résztől, amikor a kőkemény stúdiómunkálatok zajlanak. Akkor koncentrálnunk kell, mint az állat, pont azért, hogy meg tudjuk valósítani azokat a dolgokat, amiken három évig dolgoztunk. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ezeket a számokat nem lehetne úgy megcsinálni, ha nincsen benne a parti, de kemény munka és koncentráció kell ahhoz, hogy fel is tudjuk venni őket.

Mostanában mintha puhultatok volna. Semmi parti-hangulat, jött helyette többek között egy szerelmes dal Szikora Robival… Mi történt?

Geri: Pont most beszélgettünk arról, amikor forgattuk a Brutális nyár rendes videoklipjét, hogy legyen elég most már ebből a kicsit poposabb vonalból, amin elindultunk, és térjünk vissza a parasztabb cuccokhoz.

Miért mentetek egyáltalán ilyen irányba? Kinek jó ez?

Geri: Ilyenhez volt kedvünk, mert elegünk volt abból, hogy akik Magyarországon popzenét készítenek, azok az elmúlt 10 évben mindannyian kereskedelmi tévéknek voltak valamiféle termékei, ami k**va idegesítő, mert nem így kellene működnie. Kipróbáltuk, hogy tudunk-e vajon olyan zenét írni, ami popszerű, és az országban megállja a helyét. Nem jött be. Annyira nem tudunk lemenni, hogy a rádióknak kelljünk. Annyira rossznak kell lennie valaminek itthon ahhoz, hogy popzenének nevezzék! Mindenféle undorító külföldi példákat másolnak, k**va szarul.

Jappán: Ez egy kísérlet volt. Szeretünk popzenét is csinálni. De annyira azért nem tragikus a helyzet, mert a poposabb dalok is ellátták a funkciójukat. Eljuttatták a Soerii & Poolek brandet egy olyan közönséghez, aki nem feltétlenül találkozna velünk, ha csak f*sz-f*sz-p**a-p**a vonalon mozgó számaink lennének, de az tény, hogy magunkat nem akarjuk megtagadni, nem vagyunk olyan csávók, akik playbackeket akarnak nyomni mindenféle diszkókban. Nem másoljuk le Justin Bieber lemezét, és hozzuk ki a saját nevünk alatt.

Pedig hát ott a Soerii & Poolek full playback show a rendelhető opciók között…

Geri: Valóban. A full playback show kitalálásakor az volt a lényeg, hogy olyan műsorral tudjunk útnak indulni, amiben minden, ami megszólal a színpadon, még az átkötő szövegek is, felvételről menjenek. Elmentünk például egy szombathelyi diszkóba, és a kutya sem vette észre, hogy playback. De akkor az emberek már be voltak b***va.

Jappán: Annyit szóltam a hangtechnikus faszinak, hogy tekerje jó hangosra a cuccot. Az emberek meg pont, amikor a playback átkötő szövegek jöttek volna, elmentek piáért, ránk sem néztek. Amint elindult valami szám, tökmindegy, hogy mi volt az, lehetett volna a Santa Maria is, azonnal elkezdtek őrjöngeni. Ezek után úgy döntöttünk, hogy inkább a DJ-actre fordítanánk több energiát, és persze az élő koncertekre.

Van egy olyan mondás a szakmában, ami tőletek ered: „csak a törpe harmincezer”. Megéri egyáltalán ekkora stábbal élőben koncertezni?

Geri: Nem járunk olcsón, de ezért cserébe mindenki minőséget kap. Valamit valamiért. Egyébként a törpével azóta már megállapodtunk, mert nem volt annyi pénzünk.

Oké, csak a zenekarok általában nem szoktak elmenni úgy fellépni, hogy visznek magukkal egy törpét, meg egy ember nagyságú f***t, mert az kell…

Geri: Ha még csak azt vinnénk!

Hogyan állt össze ez a zseniális színpadkép? Miért volt szükség ezekre a karakterekre?

Jappán: Én csak arra emlékszem, hogyan jött képbe a törpe. Még együtt laktunk a Gerivel, jöttem haza a munkából, ült a lakás stúdió részében, rám nézett, és közölte, hogy b**meg, kell egy törpe. Én meg mondtam, hogy jó.

Geri: Ez egy gyerekkori….

Jappán: Frusztráció…

Geri: Nem frusztráció. Egyébként az egész annyira, de annyira egyszerű! Úgy terveztük ezt a műsort, hogy az emberek szórakozzanak, és ne a szövegre vagy a zenére kelljen figyelniük, hanem a bulira. Elképzeltem magam, hogy állok egy koncerten, és mit akarok látni. Akarok valami olyan zenét, ami nem zavar, lehetőleg tempósat, akarok látni meztelen nőket, jó zenészeket, felfújható állatokkal akarok játszani, konfettiágyút akarok látni, esetleg egy törpe baromkodjon a színpadon. Gyakorlatilag k**vára logikus.

Jappán: Ha nagyon professzionálisan akarjuk megfogalmazni, akkor az van, hogy minden inputját le akarjuk fedni a közönségnek.

Korábban együtt laktatok a méltán világhírű Party Pajta nevezetű bulilakásban. Ennek miért lett vége?

Geri: A csótányok miatt. Akkor jöttem el, amikor felkapcsoltam a lámpát, és a matracom körül iszkoltak.

Jappán: Az a baj, hogy az egy tök jó lakás volt egy borzalmas helyen, egy borzalmas épületben.

Geri: Egyszer meg is késeltek valakit. Buliztunk, pont a Papp Szabival vettünk fel egy számot. Reggel megyek ki, vér van mindenhol. Mondták, hogy egy meztelen csávó rohangált itt, mert valamelyik szomszéd megkéselte. Be akart jönni hozzánk, csak nem hallottuk, mert pont stúdióztunk. Úgyhogy annyira nem volt jó hely.

Most már új helyen vagytok, és már megint a régi irányba haladtok. Mi lesz most? Ordenáré orrba-szájba?

Geri: Egy P*nám című számot tervezünk.

Kivel?

Geri: Még azt sem tudjuk. Nem akarunk most már ismert emberekkel együtt dolgozni, mert nem tudjuk, kivel lehetne. Mindenkivel írtunk dalt, akivel szerettünk volna. Egy előadóval nem, de ő nem vállalta. Akartunk egy olyan dalt, amiben a Ganxsta Zolee rappel, és a Vásáry André énekel.

De miért az André?

Geri: Mert egy zseni a csávó.

Jappán: Meg a Csillag születik idei nyertese, a Mészáros János Elek sem vállalta.

Geri: Mindig olyan dolgokat akartunk összehozni, ami nem átlagos, ami érdekes. Nem mi akarjuk feltalálni a spanyolviaszt, de nem állunk be az agymosó táborba sem, ami azt mondja az embereknek, hogy minden f***a.

Az összes együttműködőtök teljesen nyilvánvaló, egyet kivéve. Hogyan jött képbe Szikora Robi?

Geri: Azért, mert szerelmes dalt írtunk a Valentin-napra, és összeírtunk egy hármas listát, akik a legjobb magyar szerelmes dalokat énekelték. Az első volt a Gergely Róbert, aki mondta, hogy köszöni, de nem ér rá. A második volt a Szikora, és a harmadik volt a Miller Zoltán. Robi lelkes volt, mondta, hogy menjünk. Már másnap ott voltunk nála, és stúdióztunk.

De vele csak nem rúgtatok be…

Jappán: Hát, 16-17 éves pálinkákat húzott elő, amiket rajongóktól kapott.

Geri: Amikor jeleztem, hogy innék valamit, akkor átnyújtotta.

Jappán: Először előrántott a borhűtőjéből pár üveg hiper vörösbort, aztán meg mondta, hogy térjünk rá a konkrétumokra. Tényleg nagyon jó fej volt.

Geri: Meg ihattunk az eredeti Bambiból is, amit még a Fenyőtől kapott.

Jappán: Elég korrekt háza van egyébként. Amire azt hittük, hogy az maga a lakás, még csak az alagsor volt.

És ki a lány, akivel a Brutális nyarat vettétek fel?

Geri: Egy szupermodell csaj, elég durván néz ki, de nagyon kedves lány. Nem ilyen celeb, vagy ismert énekesnő. Mirának hívják. Az eddigi legjobb választásunk.

Miért forgattatok hozzá új videót? Miért nem akartátok használni azt a reklámfilmes verziót, ami korábban készült? Abban is megjelentetek, az is felfogható klipnek.

Jappán: Mert mi mindig olyan dolgokat képviselünk, ami valamilyen szinten provokatív. Ez a reklámvideó jogi ügyek miatt nem lehetett az. Mindenképpen a legkommerszebb, közönséget kiszolgáló verziónak kellett lennie, ami nem a mi stílusunk.

A Kautzky Armanddal felvett reklámvideótok viszont nagyon népszerű lett. Könnyű volt rávenni az úriembert a káromkodásra?

Geri: Igen, mert régóta ismerem. Dolgoztunk együtt. Onnan jött az ötlet, hogy amikor Armand elrontott valamit a felvételekkor, mindig káromkodott. Szerintem nagyon vicces volt. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve beszállni egy ilyen videóba, és azonnal igent mondott. Tényleg nem egy nagy sztori, aki ismeri Armandot, az tudja, hogy nála ez simán belefér.

És mi az, ami már nektek is túl sok, ami már nem fér bele?

Geri: Nem akarunk túl durva dolgokat csinálni, de bármikor ki tudnánk találni ilyeneket. Ez nem művészet.

Akkor mi az?

Geri: Úgy megcsinálni ezeket a dolgokat, hogy ne legyen sértő, ne legyen bántó, és valamilyen szinten pop legyen. Az, hogy megb***ok egy apácát egy döglött patkánnyal, miközben egy pap kameráz, azt bárki ki tudja találni. Ez nem művészet, ez csak ordenáréság. Mindig arra mentünk rá, hogy a kreativitás és a befektetett munka látszódjon. Sokat dolgoztunk azon, hogy mindezek ellenére úgy tűnjön, mintha az egész csak egy odak*rt akármi lenne. Aki jobban odafigyel, az látja, hogy ez profi cucc, és géniuszok találták ki.

Most nagyon úgy tűnik, hogy a Soerii & Poolek a fő projektetek, de elég rendesen el vagytok foglalva más melókkal is. Hogy tudjátok beintegrálni ezt a munkát a többi közé? Hogy tudtok egyáltalán időt találni mindenre?

Jappán: Egyszerűen. A Heaven Street Seven például olyan szintű lételemem, mint az, hogy ha el akarok jutni valahova, akkor felszállok a buszra. Nyilvánvalóan baromi nagy lelkesedéssel és szeretettel csinálom. Viszont a HS7 nem arról szól, hogy minden egyes pillanatban szétagyalom magam, ott én kvázi a zenekarnak vagyok a billentyűse. Az egyéb producerkedéseket pedig úgy fogom föl, hogy nekem az a munkám. Ugyanúgy, ahogy a Geri is dolgozik egy cégnél, én is dolgozom, csak szabadúszóként.

Jappán, te személy szerint mennyi időt fektettél mostanában a produceri munkádra? Ezt azért kérdezem, mert az utóbbi egy évben mindenki téged emleget az ország legjobb szakembereként.

Geri: Nekem köszönheti.

Jappán: Ez azért nem annyira egyértelmű, mert vannak olyan lemezek, amik másfél-két évig készültek. Hogy miért most kezdik el ezt mondani? Fogalmam sincs. Én úgy érzem, ugyanazt csinálom évek óta. Azzal tisztában vagyok, hogy mik a képességeim, és tudom, hogy valószínűleg miért tartják az én munkáimat a legvállalhatóbbnak.

De miért?

Jappán: Egyrészt azért, mert k**va nagy fülem van. Másrészt meg azért, mert…

Geri: K**va nagy f***a van.

Jappán: Valóban. De ezt nem lehet egyszerűen megfogalmazni, mert nagyon sok kollégám munkáit bírom, semmi kivetnivalót nem találok bennük. És nekik is nagyon nagy f***uk van. Ilyen 4-5 évente tűnnek fel srácok, mint például én, ez tart egy pár évig, aztán vagy lecseng, vagy nem. Én remélem, hogy nem cseng le.

Fotók: Tóth István

Geri, te mennyire vagy lefoglalva a Soerii-n kívül?

Geri: Eléggé.

Jappán: Egyébként neki is nagyon nagy f***a van.

Geri: Én a reklámbizniszben vagyok. Mellette dolgozom a Volkova Sistersszel, stúdiózunk, turnézgatunk, külföldön is. A Soerii meg nekem olyan egyébként, mint egy osztálykirándulás tanár nélkül.

Jappán: Illetve az a legdurvább, amikor mi vagyunk ketten a tanárok.

Geri: Olyan is van, főleg, amikor 18 fős busszal megyünk, és nekünk kell az embereket összeszedni. De nagyon élvezzük. Már csak azért is, mert próbáljuk mindig kitalálni, hogy mi az, amit ebben az országban még meg lehet csinálni, ami érdekli is az embereket, de felhúzzák a szemöldöküket, hogy mi a f*** ez. Már csak azért is, mert kevesen dolgoznak így, mindenki valamilyen igényt akar kiszolgálni, valamilyen minta alapján. Nekem az a szórakozás, ha pici időre ki tudom zökkenteni az embereket, vagy legalábbis megpróbálom. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Ennyi idő alatt csak kiderült már, hogy sikerül vagy sem…

Geri: Attól függ. A Szikorás dalunk például k**vára megbukott.

Jappán: De az is úgy bukott meg, hogy a funkcióját abszolúte ellátta. Összekötötte a Szikora hallgatóságát a Soerii & Poolekkel. De nem lett belőle nemzedékeket átívelő himnusz.

A Fluorral közös dalotok beváltotta azt, amit szerettetek volna?

Geri: Igen, de ott meg Fluor miatt elindult a negatív kommentelgetés a senkiháziak felől, amit sosem értettünk. Viszont ezt minden szinten lesz*rjuk. Ezek senkik. Ha nekem valami nem tetszik, akkor nem irogatom oda, hogy ez sz*r, hanem egész egyszerűen nem hallgatom meg. Onnantól kezdve, hogy valaki odaírja, hogy ez f*s egyetlen előadó miatt, ennyi erővel azt is odaírhatná magáról, hogy egy s***fej vagyok, egy rosszindulatú paraszt. Ezekkel minek foglalkozzunk? Eleve úgy találtuk ki a Soerii & Pooleket, hogy mi kb. ötmilliószor durvább arcok vagyunk bárkinél.

Az rendben van, hogy durva arcok vagytok, de még ennyi év elteltével is ugyanannyira keményen toljátok a partikat?

Geri: Már tudjuk, hol vannak a határok. Már meg tudjuk ítélni, hogy meddig érdemes ottmaradni egy buliban.

Öregek vagytok már…

Geri: Lehet, hogy öregek vagyunk. Nem mintha érezném, csak nem látom annak értelmét, hogy reggel 9 után ott maradjak valahol. Annyi ilyen buliban voltunk már, hogy nagyon kevés dolog okozhat meglepetést. Ehelyett inkább dolgozunk olyan cuccokon, aminek értelme is van.

Olvass további interjúkat is a Playeren!