A hype csúnya dolog, de csak akkor, ha végül az ember koppanni kényszerül. A film világában ez sajnos igen gyakori jelenség, hiszen a stúdiók a premiert megelőző reklámkampány során hajlamosak csúnyán elszállni az ígéretekkel. Összeszedtünk tíz olyan alkotást az idei évből, melyektől sokat vártunk, így igazán fájdalmas volt, amikor kiderült, mennyire félrementek a dolgok.

10. Pinokkió

Egyszerűen agyrém, miért nem képesek már leállni a filmesek ennek az unalomig ismert történetnek a filmadaptációival! – mondanánk, ha nem futott volna be így az év végére Guillermo del Toro saját verziója a Netflixre, ami nemcsak szemkápráztatóan gyönyörű lett, de képes volt egészen frappánsan felmondani a mesét. Ez sem képes azonban feledtetni a Disney idei alkotását, ami az 1940-es animációs klasszikus remake-jeként megmutatta, miért és hogyan nem szabadna rajzfilmekből élőszereplős feldolgozásokat készíteni. A főszereplő Tom Hanks és a rendező Robert Zemeckis miatt azt hittük, az ezerszer elmesélt sztori ellenére is kaphatunk valami szívhez szólót, de a végeredmény annyira steril, unalmas és felesleges lett, hogy szinte fájt nézni.

9. Szöszi

A Netflix Marilyn Monroe-filmjét túlzás lenne pocséknak titulálni, de azért Andrew Dominic rendező nagyon csúnyán elszállt, amikor a premier előtt saját moziját az Aranypolgár és a Dühöngő bika közös gyermekeként aposztrofálta. Bár mindkét említett korszakos alkotásban megjelenik a szenvedés motívuma, a Szöszi ilyen téren túlment minden határon, így ezzel a filmmel kapcsolatban enyhe kifejezés, hogy a megtekintése próbára teszi a nézőjét. Dominic mozija nyöszörögve dagonyázik a mocsokban, és még akkor is rátesz egy lapáttal, amikor már mindenki érti és tudja, mit akar megmutatni. Inkább művészieskedő, mint művészi – írtunk kritikánkban, melyben fullasztónak és dagályosnak neveztük ezt a kíváncsian várt, végül csalódást keltő filmet.

8. Jurassic World: Világuralom

A Jurassic Park-franchise idei darabját nyugodtan nevezhetjük egy korszakot lezáró alkotásnak. Ezzel ugyanis a sorozatot felügyelő producerek már kénytelenek belátni, hogy ebben a szellemben teljességgel felesleges folytatni az életre keltett dinók történetét. Míg Spielberg filmtörténelmi jelentőségű mozija annak idején büszkén viselte a sci-fi jegyeit, a Jurassic World címen rebootolt epizódok buta látványfilmekké silányították a forradalmi ötletet. Már a Bukott birodalom sem volt az a színvonal, mely után a rajongók csillogó szemekkel távoztak a moziból, a Világuralom pedig tényleg túlment minden határon és alaposan visszaélt a nézők türelmével. Ha ezt így folytatják, azon sem fogunk csodálkozni, ha a következő epizódban felbukkan néhány alakváltó dinó-robot a Transformers-ből. Tényleg idáig süllyedtünk!

7. Morbius

Tisztázzunk valamit: egy percig sem gondoltuk, hogy a Morbius kiváló lesz, hiszen a Pókember-franchise filmes jogaiba foggal-körömmel kapaszkodó Sony soha nem arról volt híres, hogy a Sam Raimi által dirigált Pókember 2. óta bármi jót is kezdett volna ezzel a mondakörrel. A Jared Leto nevével fémjelzett spinoff ettől persze még lehetett volna mérsékelten szórakoztató, de végül úgy alakult, hogy az alkotás a legalacsonyabb elvárásainkat is sikeresen alulmúlta. A film annyira rossz lett, hogy még a mémkultúra is felfedezte magának, Leto pedig nevetség tárgya lett, miután kiderült, hogy a forgatást végig karakterben maradva nyomta le. Simán az év egyik legsilányabb mozija.

6. Nincs baj, drágám

Őszinte kíváncsisággal vártuk Olivia Wilde sci-fi-thrillerjét, már csak azért is, mert a színész-rendezőnő Éretlenségi című filmje egészen kellemes meglepetést szállított három éve. Aztán a bemutató előtti hónapokban a film körüli hírverés mindenről szólt, csak a filmről nem. Kiderült, hogy Wilde a forgatáson jött össze Harry Stylesszal, ami gyanúsan közel volt ahhoz, hogy szakított gyermekei apjával, Jason Sudeikisszel. Aztán felreppentek ennél még kellemetlenebb pletykák is, mint például az, hogy a forgatáson rendkívül kellemetlen volt a légkör, mely miatt a film egyik sztárja, Florence Pugh és Wilde össze is rúgták a port. Később a rendezőnőnek egy bírósági kézbesítő egy a filmről szóló előadása közben adta át a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos iratokat, ami szintén nagy publicitást kapott, így a premier idejére kis túlzással az embereket már jobban érdekelték a film körüli pletykák, mint maga az alkotás. Ami végül annyira középszerű lett, hogy ha nincs az említett hírverés, valószínűleg különösebb figyelem nélkül tűnt volna el a süllyesztőben. A Nincs baj, drágám nagyjából annyira izgalmas vagy érdekes, mint egy kevésbé erős Black Mirror-epizód.

5. Emancipáció

2022 nem volt Will Smith éve. A színész ugyan megkapta az Oscar-díjat a Richard király című filmben nyújtott alakításáért, de ugyanazzal a kanyarral le is írta magát Hollywoodban, amikor a gálán felment a színpadra és lekent egy pofont a feleségén viccelődő Chris Rocknak. Ezután egy rakás projektjét törölték, ő maga vissza is vonult a nyilvánosságtól, hogy néhány hónappal később bűnbánó arccal nyilatkozzon arról, mennyire megbánta a dolgot és mennyire keményen dolgozik azon, hogy jobb ember legyen belőle. Az Apple TV+-ra készülő Emancipáció lett volna a nagy visszatérés, mellyel kapcsolatban sokan már a premier előtt újabb Oscar-díjról duruzsoltak. Mi próbáltuk lehűteni a kedélyeket, emlékeztetve arra, hogy a rendezői székben nem valami korszakos zseni, hanem az utóbbi években szinte kizárólag csalódást keltő művekkel jelentkező Antoine Fuqua csücsül, és végül sajnos igazunk is lett. Az Emancipáció orrvérzésig erőlködik, hogy súlyosnak látsszon, de véres nyomorpornóba csomagolt hatásvadászatnál egyszerűen nem futotta neki többre.

4. A szürke ember

A Netflix megszerezte Ryan Goslingot, Chris Evanst, a Russo tesókat, aztán hozzájuk vágott 200 millió dollárt, hogy robbantsák fel a világot. Ez eddig úgy hangzik, mint az év akciófilmje, igaz? Nos, A szürke ember ehhez képest borzalmasan szürke lett. Azok, akik egy agykikapcsolós tűzijátékra váltottak jegyet, végső soron elégedettek lehettek, akiknek viszont a szórakozáshoz ennél több eredetiségre, izgalomra vagy legalább egy épkézláb sztorira lett volna szükségük, mostanra valószínűleg már azt is elfelejtették, hogy látták ezt a tökéletesen íztelen és szagtalan mozit. Közben kiderült, hogy a streamingszolgáltató franchise-t épít a filmből. Reméljük, ennél kicsit okosabban fogják elkölteni az ebbe beletolt pénzt!

3. Amszterdam

Fuquával szemben David O. Russellben általában lehet bízni, az Amszterdam pedig roskadásig volt pakolva világsztárokkal Christian Bale-től kezdve Taylor Swiften, Anya Taylor-Joy-on, Robert De Nirón keresztül Margot Robbie-ig, a végeredmény viszont távolról sem lett az a moziünnep, aminek mindannyian vártuk. Látványos, de bántóan üres ripacskodásra futotta az egyébként zseniális gárdától, melynek se füle, se farka, és melynek kétórás játékideje kínzóan hosszúnak tűnik. Csak azért nem került előrébb ezen a toplistán, mert akadt nála néhány látványosabb bukta is idén.

2. Thor: Szerelem és mennydörgés

Taika Waititi a Ragnarök alcímű harmadik Thor-mozival túlzás nélkül megreformálta a szuperhőst, aki ezzel a Marvel filmes univerzumának legviccesebb alakja lett. A karakterben rejlő humorfaktort a Russo tesók remekül használták a két legutóbbi Bosszúállók-filmben, így megalapozottan reménykedhettünk abban, hogy a visszatérő Waititi ismét egy remek akció-vígjátékkal járul hozzá a Viharisten történetéhez. Aztán a premier úgy fejbe kólintott minket, hogy nem hittünk a szemünknek. Az új-zélandi rendező egy gügyögő idiótát faragott a szuperhősből, aki már inkább kínos, mint vicces, miközben sem a sztori, sem az akció, sem Christian Bale jó előre beharangozott főgonosza nem nőttek fel az elvárásokhoz. A Szerelem és mennydörgés az első olyan Marvel-film, ami már egyértelmű jele annak, hogy a szuperhősös formula elkezdett látványosan kifáradni.

1. Black Adam

Az első helyen pedig nem is köszönthetnénk mást, mint Dwayne Johnson szerelemprojektjét, ami nemcsak a pénztáraknál és a kritikusoknál hozott csalódást keltő eredményt, de nagyítóval kellett keresni azokat a felnőtt rajongókat is, akik nem savanyú arccal hagyták el a vetítőtermet. A sztár azt ígérte, hogy Fekete Ádám személyében alaposan felforgatja a DC filmes univerzumának erőviszonyait. Az összes közösségimédia-felületén ezerrel tolta a produkció szekerét, ezzel az egekig tornázva az elvárásokat, miközben a háttérben elkezdte a kontrollja alá vonni a Warner döntéshozóit. Még az is sikerült neki, hogy az eredeti tervekkel szemben Henry Cavill egy rövid jelenet erejéig visszatérjen Supermanként, a bemutató utáni negatív kritikákat pedig azzal söpörte le, hogy neki csak a nézők véleménye számít, a nyitó hétvége számai pedig igazából őt igazolták. Aztán a bevételek bezuhantak és már ezzel sem tudott takarózni, a DC filmes univerzumának éléről pedig elzavarták a korábbi vezetőséget, így mostanra ki lehet jelenteni, hogy Johnson nemigen térhet vissza többé Black Adamként. Ha ezekből nem lett volna nyilvánvaló, leírjuk: a film egy unalmas pusztításmaraton, érdektelen karakterekkel és kőegyszerű sztorival. Esélyes, hogy néhány év múlva sajnos már a kutya sem fog emlékezni rá.

Ez is érdekelhet:

A Black Adam buktája jelzi, hogy az embereknek kezd elegük lenni a szuperhősökből

Már nem nézünk meg bármit, csak mert szuperemberek verik benne egymást bucira.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Harmincegy éve nő vezeti Budapest legnépszerűbb, sokat látott sztriptízbárját – A nagy Marilyn-sztori a Playeren

Stopperrel mérik ezentúl a Jünkang-barlangok női vécéinél azt, hogy ki mióta ül odabent

Tíz remek film a futballról, hogy a meccsek között se kelljen abbahagynod a szurkolást

További cikkeink a témában