Ma harminc éves a rocktörténelem talán legforróbb anyaga, a több, mint 30 milló példányban elkelt Appetite for Destruction, a Guns első albuma. Ennek örömére előtúrtunk pár érdekes dolgot a bandával kapcsolatban.

A történelem és személyes életem egyik legnagyobb zenekarának gyakorlatilag ma van a születésnapja, mégpedig amiatt, mert ez volt az első és talán az egyetlen olyan albumuk, ami még úgy és azért készült el, ahogy azt a srácok szerették volna. Őszintén, nyersen, szívből. Hogy miért?

Érdemes az igazságért elolvasni Duff McKagan - It’s So Easy…és más hazugságok című kitűnő önéletrajzi könyvét, hogy megtudhassuk, hogy is volt pontosan ez a Guns-sztori, és nekem ez most így pont egybe esett a 2017-es bécsi koncerttel is. Izgalmas volt megélni ezt az évfordulót ennyi “friss élmény és emlék mellett”.

Már tavaly meg akartam venni a könyvet, de valahogy pont úgy alakult mindig, hogy nem volt készleten, amikor lobogtattam volna az ezreseket érte, és most újra eszembe jutott a bécsi koncert után, hogy el kéne olvasni. Be is állítottam a Spotifyon mellé a Guns albumokat, és haladtam kronológiában az albumokkal a sztori mentén, közben a Youtube-on korai koncertfelvételeket vadásztam az ominózus történetekhez. Ha elolvassátok a könyvet, javaslom ezt a komplex élményt, mert még sokkal jobban átjön az amúgy elég érzékletesen megírt könyvből. Szinte hihetetlen, hogy azok után, amin keresztülmentek a srácok, 2017-ben láthatjuk őket koncertezni.

Tomi kollégának nagyon tetszett a bécsi koncert, nekem inkább a második fele, pláne annak fényében, amilyen lehetett ez a zenekar akkor, amikor még igazán őszinte lendületben voltak. Szóval mindenesetre harminc éves a legfaszább rock-album, ennek örömére előtúrtunk pár érdekességet a tagokról, a zenekarról, leginkább Duff könyvének köszönhetően.

DUFF - Homer Simpson kedvenc söre

Axl a koncertek alkalmával már az elejétől fogva - utalva masszív kapacitására - Duff, the king of beer-ként konferálta fel a csapat basszerosát, Duff McKagant. Az egyik ilyen esetet követően felhívták Duffot telefonon, hogy indul majd valami felnőtteknek szóló animációs sorozat, és elneveznék a sorozatban szereplő sört róla, Duffnak, mehet-e a dolog? Ez lett a Simpson család, és ezért iszik Homer Simpson Duff sört a sorozatban.

Mr. Brownstone = heroin

Az Appetite albumon található Mr. Brownstone című számot Slash és Izzy kezdte el összepakolni azokon a napokon, amikor Izzy barátnőjének lakásán szenvedtek a herointól. A Mr. Brownstone a heroin megfelelője a szlengben. Később a zenekarban nagyon masszív heroin-problémák léptek fel, és Axl az egyik koncerten a színpadon kelt ki magából, hogy ha ez így megy tovább, és az érintettek (Slash, Steven, Izzy) nem szedik össze magukat, akkor lehet, hogy az ominózus fellépésük az utolsó Guns koncert. Aztán nem az lett, de később szétesett a zenekar. Szerencsére azóta újra összeálltak!

AXL a Guns-jogok tulajdonosa

Amikor a zenekarnak nagyon ment a szekér gazdaságilag, az nem jelentette azt, hogy a csapat egyben lett volna, sem szakmailag, sem emberileg. Egyre nagyobb feszültségek lettek úrrá a zenekaron belül a kilencvenes évek közepe felé haladva, melynek legfőbb okozói az alkohol és kábítószer problémák eszkalálódása illetve Axl megbízhatatlan, domináns és egoista viselkedése volt. A managerek Axl-t tekintették az aranytojást tojó GN'R legfontosabb pillérének és beálltak mögé, amikor a gyakorlatilag évek óta folyamatosan részeg tagokkal az egyik koncert előtt vállalhatatlan állapotuk kellős közepén aláíratta azokat a papírokat, melyben hozzájárulnak (=lemondanak a jogokról) ahhoz, hogy ha kilépnek/megszűnik a tagságuk a zenekarban, Axl viheti tovább GN’R néven a bizniszt. Így lett tehát, miután Slash és Duff is kiléptek a kilencvenes évek második felére. A 2008-as Chinese Democracy c. albumon egyedül őt találjuk a korábbi tagok közül.

Autóban alvás hónapokon keresztül

Duff McKagan, (aki egyébként Michael McKagan, csak az utcában, Seattle-ben, ahol felnőtt, túl sok Michael volt, ezért az egyikük faterja elnevezte Duffnak) los angelesi éveinek elején, amikor pár száz dolcsival és egy szakadt verdával lelépett Seattle-ből, hogy megvalósítsa az álmait, (=egy kikúrt menő punkrock bandát vigyen el a világhírnév felé), eleinte (vagyis inkább egy-két évig) a vendéglátásban dolgozott, mosogató fiúként. Épp csak az életbenmaradáshoz elég pénzt szedett össze, amiből eleinte a lakhatást sem tudta megoldani, így az autójában aludt, hónapokon kereszül. Néha feljárt a tesójához zuhanyozni. Mindezt kombináljuk össze azzal, hogy sosem használt óvszert, és kb az összes pénzét alkoholra költötte. Rakenról!

 

Nighttrain

A Nighttrain című szám egy masszív tisztelgés egy nem túl nívós kaliforniai bor irányába. Azokban az években, amikor kábé az utca és a próbaterem között csöveztek a srácok, igen népszerű folyadék volt számukra. Ez volt a legolcsóbb pia, amit megengedhettek maguknak azokban az időkben, amikor még 12 ember járt a koncertkeikre. Az egyik ilyen koncert után, amikor a kutya sem volt rájuk kíváncsi, végül nem fizették ki őket a Gorilla Gardenben. Duff ezért úgy gondolta, hogy fel kéne gyújtani a helyet. Nem sikerült, elaludt a láng. Lehet, ha sikerül, nem így folytatódik a sztori vége…

…de szerencsére nem sikerült, ezért leborulhatunk a lábaik előtt, hogy letették még a Use I, II albumokat is, meg persze a többit is. Isten éltesse az Appetite-ot! Hallgassuk is meg gyorsan!

És ezt olvastad már?
A Mátrix: Feltámadások második trailere rátenyerel a nosztalgia gombra
A whisky, ami bebalzsamozza a lelked! Ismerd meg a Makers Mark különleges világát!