A film helyenként baromi látványos lett, és ezzel a félmondattal le is tudtuk az alkotás egyetlen pozitívumát. Szinte fáj lerni, de A holnap háborúja minden másban pocsék.

Pratt egy exkatonát játszik, aki épp a 2022-es focivébé döntőjét nézi, amikor a pályán hirtelen megjelenik egy lila felhő, amiből katonák pottyannak a gyepre. A vezetőjük elmondja, hogy 2050-ből jöttek, amikor az emberiség vesztésre áll egy agresszív idegen faj ellen. Mivel ebben a jövőben a Föld népessége erősen megcsappant, ezért katonákat kérnek a múltból – a mi jelenünkből –, hogy azok a jövőben harcoljanak a túlerőben lévő rondaságok ellen. A harcolni küldött emberek egy hetet töltenek el 2050-ben, és ha 168 óra elteltével még életben vannak, hirtelen visszadobódnak 2022-be.

Mivel a jövőbe küldött katonákból nagyon hamar darálthús válik, ezért hamarosan civileket is elkezdenek besorozni. Így kerül sor Pratt karakterére is, aki könnyes szemmel elbúcsúzik kislányától és feleségétől, hogy aztán pont abba a néhány napba érkezzen meg, amikor az idegenek az utolsó csapást készítik elő az emberek ellen.

Nem kell ahhoz kvantumfizikusnak lenni, hogy már az első tíz percben a film élvezetét erősen lekorlátozó kérdések fogalmazódjanak meg. A legfontosabb, ami igazából haza is vágja az egész koncepciót, hogy

Miért nem azért jönnek vissza a jövő katonái, hogy figyelmeztessék a jelent, hogy baj közeleg? Hogy ez és ez fog történni, ezt és ezt kellene tenni, hogy ne legyen gebasz, aztán szevasztok, mentünk, sok szerencsét!? Nem, ők szépen megkérik az embereket, hogy ugyan, gyertek má' a jövőbe meghalni, légyszi!, mindezt úgy, hogy azt sem mondják el nekik, mi vár rájuk, ugyanis ha elmondanák, nem lenne jelentkező. Nagyon okos, főleg, hogy a jelentkezés még csak nem is önkéntes. Bravó!

Logikai bukfencek garmadája, ha pedig ezek a kérdések felvetődnek a nézőben, onnantól kezdve képtelenség figyelmen kívül hagyni a többi hülyeséget. Mindezt úgy mondom, hogy én – becsületszó – tényleg nagyon akartam élvezni ezt a filmet, de egyszerűen nem ment. Az is intő jel volt, amikor a lila felhőből kilépő katonacsajt a tévéközvetítés szemből mutatta, úgy, hogy közben az egész stadionban visszhangzott a hangja, miközben még a hülye is tudja, hogy egy focimeccsen nincs a pályán sem operatőr, sem hangosítás. Persze, az ilyesmi nem vágja haza az élményt, de azért jelzi, hogy az alkotók mennyire ügyeltek a részletekre.

Innen pedig csak lefelé vezet az út, de annyira mélyre, hogy napestig tudnám sorolni a kérdéseimet, amire a forgatókönyv képtelen értékelhető válaszokat adni. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül:

• Pratt a jövőben nagyon fontos küldetést kap; mintákat kell elhoznia egy laborból, melyek létfontosságúak a háború kimenetele szempontjából. Minderre csak néhány perce van, mert a légierő hamarosan porig fogja bombázni az egész belvárost. Érthetetlen, hogy ha annyira fontosak a minták, miért akarják azokat a várossal együtt elpusztítani, imígyen megfosztva az emberiséget a győzelem reményétől.
• A csapattal rádiós kapcsolatban lévő ezredes miért csak azt üvöltözi folyamatosan, hogy Tűnjenek már onnan!, miért nem fújja le inkább a légicsapást?
• A múltbéli kiképzés során a besorozottak ember alakú lőtáblára lőnek azzal az utasítással, hogy a nyakra és a hasra kell célozni. Miért nem a szörnyek elleni harcra tanítják meg őket?
• Ha a szörnyekről lepattannak a golyók, hogyan lehet őket agyonverni baltával, lekaszabolni őket késsel vagy megszúrni őket egy egyszerű injekciós tűvel?
• Tényleg az a hadsereg legjobb terve egy szörny elfogására, hogy kötelekkel meg emberi erővel betuszkolják egy ketrecbe?
• A főhős miért ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőben nyerje meg a háborút, amikor azt a jelenben (vagyis a múltban) sokkal egyszerűbben meg lehetne oldani?
• Amikor geológus szakértőre van szükség, miért egy félhülye gimishez fordulnak?
• Amikor kiderül, honnan indult az idegenek inváziója, miért tartják ezt titokban és indulnak el egy szedett-vedett csapattal a harcba, amikor szó szerint az egész bolygó azon van, hogy valahogy megnyerjék a háborút?
• Amikor odaérnek, mit bohóckodnak injekciós tűkkel, amikor csak annyi lenne a dolguk, hogy a náluk lévő C4-gyel felrobbantsák az egész kócerájt?

És ez tényleg csak szánalmas töredéke volt annak a kérdés-, baki- és ellentmondáscunaminak, ami megrohamozza az embert a film megtekintése közben. Ha pedig a logika, a következetesség és a józan ész tekintetében egy alkotás ennyi sebből vérik, nincs az a fátyolos tekintet, ami hitelt kölcsönözhetne a színészek alakításainak. Ha ez még nem lenne elég, a szövegkönyv is félelmetesen silány.

Ez itt fent például egy idézet az egyik szereplő monológjából az egyik akciójelenet alatt, és az a szomorú helyzet, hogy bőven akadnak még olyan sorok, melyeket az írók ugyan többféle szóból raktak össze, de ennek ellenére sem sikerültek sokkal okosabbra.

Az A holnap háborúja fájdalmasan rossz film, amin vajmi keveset segít, hogy itt-ott egészen látványos akciójeleneteket pakoltak bele. Chris Pratt egyébként szerethető figura, de a nagyon buta forgatókönyv és a még butább szövegkönyv miatt most minden jól ismert manírja borzasztóan irritáló.

Ha van Prime Video előfizetésed, akkor már csak azért se hagyd ki, mert ingyen van és mert az eye candy-faktor helyenként tényleg megérdemel egy-egy bizonytalan csettintést. Ha viszont képtelen vagy élvezni valamit, ami nem elég, hogy tele van logikai bukfencekkel, de alaposan meg is szórták irtózatosan debil fordulatokkal, akkor ezt a háborút nagyon fogod utálni.