A kíméletlen valami olyat tud, amit a börtönökben játszódó filmek 90%-a nem. Az első pillanatától az utolsóig hiteles és úgy ránt magába, hogy szinte még a szagát is érzed.
A Prayer Before Dawn. Egy ima éjfél előtt. Kicsit kifejezőbb cím ez, mint A kíméletlen, de erre biztos nem váltana jegyet túl sok ember. Mondjuk így sem robbantotta fel a kasszát ez az igaz történeten alapuló film itthon, ami nagy baj, mert ilyen precízen összerakott, ilyen jól eljátszott, és ilyen csodásan megrendezett sportdrámát is ritkán lát az ember. Illetve nem, a sportdráma nem fejezi ki mindazt, ami ebbe a filmbe közel két órán keresztül belepréselődött.
A kíméletlen alapjaiban véve egy dráma. Billy Moore a valóságban is megjárta a thai poklot, aki bokszolóként tengette mindennapjait, de közbeszólt a heroin és a helyi rendőrség, aztán az egyik mocsokból a másik mocsokban találta magát, és egyikből sem nagyon tudott szabadulni. A börtön eléggé megrágta a faszit, de mikor rájött, hogy odabent thaibox-bajonkság zajlik, mindent megtett, hogy ő legyen az első. És ez most nem az a Névtelen Nulla-dal.
Az a szép ebben a moziban, hogy egyszerre működik tökéletes sportfilmként és drámaként, bár maga a sport csak a játékidő felénél lép be a képbe, nem is véletlenül. Meg kell ugyanis ismerni a hátteret ahhoz, hogy megértsük, miért fordul odabent is a box felé Billy, akit egyébként zseniálisan hoz Joe Cole (eredetileg Charlie Hunnam játszotta volna a főhőst, de ő időközben kiszállt a produkcióból).
A háttér pedig tömény szenny, nagyjából pont az, amit elképzelünk egy thai börtönről, de nem biztos, hogy látni is akarunk: erőszak, vér, gyilkosság, zsarolás, a megbecsülés kivívása pedig szinte lehetetlen. Nem könnyű néznivaló, de mégis kötelező, és bármennyire is nehéz, bármennyire is kicsinálja időnként az embert, a végén eljut valamiféle katarzishoz, és még le is vonja a tanulságokat, hála istennek nem szájbarágós módon.
Mert a lényeg mégis csak az, hogy az ember hogyan tudja leküzdeni úgy a démonait, hogy igazából csak elnyomja a hangjukat, mit jelent a legnagyobb szörnyűségek közepette találni egy célt, és hogyan változtatja meg ez az embert és a környezetét. Erről szól igazából A kíméletlen, ami felmossa veled a padlót, és van azon a padlón tényleg minden. De hálás leszel érte.