Már vattacukrot is lehet kapni a moziban - Annie-kritika

Csak annyit mondok, hogy az Annie egy olyan film, aminek egyik jelenetében Rose Byrne egyik kezében egy hatalmas nyalókát tart korcsolyázás közben, a másikkal pedig buborékok után kapkod, miközben egy vidám dal szól.

Először is szeretném leszögezni, hogy én speciel semmi kivetnivalót nem találok a musical-műfajban, lehet azt is jobban és rosszabbul csinálni, de újabban főleg rosszabbul, és ezen a helyzeten az Annie egy picit sem javít. Az eredeti, nagy sikerű Broadway-musical nem először kerül mozikba, 1982-ben már megtörtént a vászonra vitel, és akkor sem volt sokkal nézhetőbb a végeredmény, bár akkor még erősen csörgött a kassza.

A kassza nyilván csörgött, mert egy dalolászó árva kislány kinyitja a pénztárcákat, de hogy kinyitja-e idén is, az már egyáltalán nem biztos. A 2014-es változat sokat változtatott az eredeti képleten, ami persze szükséges, mivel rengeteg idő telt el, Annie-nek változnia kellett, de mintha az íróknak elgurult volna a gyógyszerük, vagy csak valami furcsa játékot játszottak a szkript írása közben, aminek az volt a lényege, hogy kinek sikerül szerethetetlenebb karaktert összehozniuk. Az eredmény nagyjából döntetlennel zárult, mert itt minden karaktert utálni fogsz, kivéve talán Annie-t, de azért az ő esetében is rezeg a léc.

A sztori ezúttal egy rossz természetű nevelőszülőnél (Cameron Diaz) sokadmagával sínylődő kislány, Annie (Quvenzhané Wallis) sztoriját meséli el, aki próbálja megtalálni igazi szüleit, mindhiába, de egy napon szó szerint belebotlik a dúsgazdag Mr. Stacksbe (Jamie Foxx), aki nem mellékesen a polgármester-választáson is indul, eleinte nagyon kevés sikerrel. Amikor kiderül, hogy a lány jelenlétével nagyobb esélye lesz a választásokon, magához veszi egy időre, hogy elérje célját. Közben pedig jó ebédhez szól a nóta, itt mindenki az életéért énekel, még Cameron Diaz is, aki nem sűrűn fakad dalra.

Kár, hogy Cameron Diaz rossz. De nem csak úgy simán rossz, hanem úgy penetránsan, végérvényesen, elképesztően rohadtul pocsék. Hogy végül csak a Szexvideó-ért és a Csajok bosszújá-ért jelölték Arany Málnára, az csak valami tévedés lehet. Ez az az alakítás, ami miatt eltiltanád a filmezéstől. Pedig van némi vicces a C+C Music Factoryból kizárt, egykor szép karrier elé nézett, alkoholista nevelőszülőben, de 99%-ban összeszorul a gyomrod, ha Diaz feltűnik a vásznon. Szerencsére A messzi dél vadjai miatt pofátlanul fiatalon Oscarra jelölt Quvenzhané Wallis tökéletesen ellensúlyozza őt, ez a kislány kegyetlenül jó, még a semmiből is kihozza a maximumot, így ő lesz az egyetlen, akire nem fogsz tudni haragudni a játékidő alatt.

Az egész filmből csorog a cukorszirup. Szinte végig vattacukor-ízt érzel a szádban. Mindenki olyan vidám, minden olyan könnyű, még a problémák is. Semmi sem kilátástalan, mindent megjavít egy dal, vagy egy mosoly. Ennek megfelelően a karakterek is eltúlzottak és kidolgozatlanok, többször érthetetlenül, Jamie Foxx reménybeli polgármestere például tisztaságmániás, de aztán hirtelen mintha sosem lett volna ilyen jellegű problémája, Rose Byrne állandóan arról beszél érthetetlenül, hogy tulajdonképpen nincsenek barátai, és persze a pocsék Cameron Diaz sem annyira gonosz, amennyire annak tűnik. De hát egy mese ez, mit is vártunk tőle?

Jay-Z produceri felügyelete annyit jelent, hogy minden egyes dal működne Beyoncé énekével is, ami egyébként nem jelent feltétlenül rosszat, de annak ellenére, hogy nagyon erős a feelgood-faktor, a filmnek nincs igazán lelke, és sajnos történetvezetésében sem nagyon átgondolt. Alacsony elvárások. Meghálálják magukat, ha velük mész moziba.

5
  • Sajnos minden más pont szerethetetlen az Annie-ben, de nagyon
  • Quvenzhané Wallis nagyon jó színésznő
  • Jó zenék, amiknek jól áll az új hangszerelés

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon