Eljutottunk odáig, hogy ha John Malkovich szerepel egy filmben, akkor előre tudjuk, hogy az bizony nem lesz jó. Malkovich ügynöke valami nagyon rossz cuccon lehet, mert az egyébként még mindig remek színészt egyre méltatlanabb helyzetekbe hozza, bár igazából nemcsak az a jó kérdés, hogy mit keres ő egy olyan csodában, mint az Ava, hanem az is, hogy miért szállt be Jessica Chastain, Colin Farrell és Geena Davis is. Mert ez a mozi igazából olyan szörnyen mellément, hogy olyat ritkán látni ilyen szereplőgárdával.

Igazából nem is a színészekkel van a gond, ők megteszik, ami tőlük telik, maga a sztori dől össze pillanatok alatt, és nem nő ki semmi a romjai alól. Sosem látott történet ez, amelyben egy fiatal elitbérgyilkosnőt szeretne eltenni láb alól a szervezet, aminek dolgozik, ő meg nem hagyja magát. Ha most hirtelen legalább 3 hasonló filmet tudnál felsorolni, az nem a véletlen műve, de gondolhatnánk, hogy Tate Taylor (Mami, A lány a vonaton, A segítség) mozija biztos csavar egyet a koncepción, hogy ne ásítozzunk már a film első harmadában… de nem. Egyetlen alapötlet van, annak mentén halad, és egy olyan ponton lép ki a sztoriból, ami finoman szólva is megmosolyogtató.

Az Ava bizony pont az, aminek látszik. A címszereplő (Jessica Chastain) problémás fiatal volt, a problémák elől a katonaságba menekült, majd onnan egyszer csak egy profi bérgyilkoscsapat kötelékébe repült, aztán eltűnt a családja elől 8 évre. Ennyi idő után először megy haza, és nem talál semmi kellemeset: az anyja (Geena Davis) kórházba került, a volt vőlegénye (Common) a tesója (Jess Weixler) pasija lett, ő meg próbál nem visszaszokni a piára, aztán a kettes vágányon megérkezik néhány rosszarcú, aki holtan akarja látni. Hogy miért? Azért, mert a cég hibának értékeli, hogy túlságosan sok érzelmet visz a munkájába, és ez legutóbb sem sült el túl jól.

Maradjunk annyiban, hogy a forgatókönyvet kb. a forgatás előtt egy órával dobhatták össze régi kémfilmes klisékből, lett is belőle egy Nikita ultra light, amiről gondolhatnánk, hogy jó, de legalább biztosan nagyon látványos akciójelenetekkel van tele, és így sokkal élvezhetőbb.

Valamiért ráadásul úgy döntött, hogy a bunyókba digitális zoommal picit belenagyít, és elkezdi digitálisan rángatni a kamerát. Ami eddig a filmtörténelem során még soha nem sült el jól.

Egyrészt látszik, hogy a rángatás utómunka szüleménye, másrészt még annyi sem látszik a harcokból, amennyit felvettek, és mintha nem szóltak volna a stábnak, hogy a digitális zoom minden esetben képminőség-romlást is eredményez, így a kép is jóval homályosabb lesz. Ez pl. akkor kifejezetten furcsa, amikor a film egy éppen leszálló repülőt mutat, ami egyszer csak hirtelen nagyon közel kerül hozzánk, és a felbontás leesik 320x240-re. Jólvanazúgy. Örüljenek, hogy végre moziba mehetnek.

Jessica Chastain mindettől függetlenül rutinból kihoz mindent a karakteréből, ami bármennyire is sablonos, mégis érdekes, mert legalább őt megpróbálták valamennyire kidolgozni, és isten bizony jó nézni néha a vagány csajt, aki elcseszte az életét, próbál nem meginni mindent, ami a hűtőben és a bárpultban van, aki profi a munkájában, de a magánéletében ahová lép, ott valamit biztosan elcsesz. Ava nem egy tipikusan pozitív karakter, legalább annyi negatív tulajdonsága van, mint pozitív, mégis szerethető, mert súlyos múltbéli tragédiák tették azzá, aki, ezekről pedig nem ő tehet, hanem a környezete és a családja, és megvan benne a hajlandóság, hogy jobb emberré váljon.

Chastain tényleg mindent megtesz, még egy ilyen maximum közepeske filmet is elvisz a hátán magabiztosan, de ez Colin Farrellről már nem mondható el. Az ő főgonosza teljesen súlytalan és érdektelen, látszik, hogy a színész sem igazán talál fogást a karakteren, úgyhogy marad a Steven Seagal-eszköztárnál, szenvtelenül néz, aztán bunyózik, ha kell. John Malkovich itt is szerethető, de nagy munkája nem volt, jelen kellett lennie, okosakat mondania, jóságos főnököt játszania, plusz le kellett nyomnia egy teljesen bizarr bunyójelenetet, ami legalább annyira áll neki jól, mint palotapincsin a bőrdzseki. Bár most, hogy belegondolok, lehet, hogy az nem is annyira vészes.

Az Ava nem is néz ki jól, rettenetesen lett megrendezve, Chastainen kívül minden színész csak vergődik a gyengén megírt karakterében, a párbeszédek néha fájdalmasak, de mivel 4 hónapja nem láttunk filmet moziban, mégis meg kell próbálni örülni neki, mert végre új filmet láthatunk nagyvásznon, ez pedig valamelyest felértékeli ezt a teljesen felejthető produkciót. De van itt még valami, innentől viszont már kénytelen vagyok spoilerezni, úgyhogy csak az olvasson tovább, akit nem zavar.

SPOILER!!!!

Szóval a film bő másfél órája arról szól, hogy Colin Farrell ki akarja iktatni Jessica Chastaint, akiről minden bérgyilkos holtan pattan le, ezért elindul ő, hogy rendet tegyen. Farrell nem hallgat senkire, megöl ezt-azt, mert az ügynökség olyan viselkedést nem tűr el, mint amilyet Ava megenged magának. El is jut hozzá, rommá verik egymást, majd egyszer csak leülnek egymással szemben a ripityára tört szállodai szobában vérben fürödve, Farrell karaktere pedig közli, hogy látja már, miért tartották a lányt ennyire jónak, hiszen nagyon tökös és jófej csaj, úgyhogy ő most megy, és ne is kerüljön többé a szeme elé.

Ez olyan, mint a nyuszika halállistája. Figyelj, én akkor most lehúzlak róla, bocs a kellemetlenségért, a törések és a sebek majd begyógyulnak, akkor én most mennék is.

És ez az, ami igazán felcseszi az embert. Hogy nem bírták normálisan lezárni, egy jó nyers, durva verekedéssel, és bár innen még jön egy kissé fura folytatás, és csak az egyikük marad életben, akkor is úgy hagyod el a mozit, hogy azt kérdezed, ez most mire volt jó. Igazából semmire. Nem gondolták át, de akkor jó ötletnek tűnt. De mindegy, a lényeg, hogy 4 hónap után voltál újra moziban, megnéztél valamit, betoltál egy közepes popcorn menüt, és közben láttál nagy színészeket egy pocsék filmben a nagyvásznon. És igazából a legjobban a mozikat kezded el sajnálni, mert nem tudtak mivel dolgozni, a Tenet megint csúszik, nem is jön semmi hasonló, hát majd jól megbukik egyből ez a film, ami senkinek sem lesz jó, sem a színészeknek, sem a nézőknek, sem az újranyíló moziknak.

Beszédes, hogy az Ava augusztusban Angliában a neten debütál, és tényleg, igazából oda is való, egy unalmas délutánra, amikor benyomod ezt a filmet otthon, aztán utána úgy tűnik el, ahogy jött. De mi megnézhetjük nagyvásznon, és nézzük a jó oldalát, legalább mi megtehetjük. Még ha kicsit fájni is fog.