Ha egy film Svédországból jön, akkor lehet sejteni, hogy akad benne némi sötét humor. Ebben a regényből készült filmben nem hogy akad, de szinte úszkál benne.
Fredrick Backman könyvéből készült ez a mozi, egy olyan könyvből, ami az élet szeretetét mutatja be gyönyörűen egy folyamatosan öngyilkosságot megkísérlő ember főszereplésével, Ove ugyanis nem igazán kívánja már az életet, felesége is meghalt, megígérte neki, hogy utána megy, ráadásul nem veszi félvállról a zsémbes öregséget, még a lakóközössége életét is rendesen megkeseríti. Amikor kirúgják munkahelyéről, ahol évtizedek óta dolgozott, rájön, hogy nincs mese, vennie kell a kötelet, és átköltözni a másvilágra. Ekkor azonban valaki más költözik és máshová, egy család érkezik a szomszédba, és totálisan felforgatják a kibírhatatlan öreg életét.
Mondhatni, nem ez a legeredetibb történet, amit valaha hallottál, milliónyi film készült már hasonló helyzetekről, de a svéd fekete humor mégis egyedivé teszi ezt a sztorit, és bármennyire is furcsa, röhögsz azon, amikor Ove már megint életben marad, amikor visszaviszi a kötelet a boltba reklamálva, hogy nem bírja el a súlyát, és ilyet csak a skandinávok tudnak. Zsémbes öreg, életigenlő közösség, igen, lehet sejteni, hogy az öreg majd felenged valamennyire, és még a környezetére is hatni fog.
Akkor miért érdemes mégis megnézni ezt a filmet, ha már ezerszer láttuk? Mert ennyire sötét humorral még nem operált egyetlen ilyen témájú mozi sem, Rolf Lassgård pedig fantasztikusan alakítja Ovét, és igen, mindig szükségünk van arra, hogy egy zsémbes öreggel azonosuljunk, aki kimond helyettünk olyan dolgokat, amiket mi sosem mernénk, és lássuk, hogyan tud mindez megváltozni, hogy érezzük, még a legmakacsabb rossz is megváltozhat az életben.
Az ember, akit Ovénak hívnak azért a drámát is nagykanállal méri, de egyetlen nagyon fontos dolgot elfelejt: minden szálát szépen kidolgozni. Sajnos sok olyan mozzanat akad, ami nincs igazán szépen felvezetve, vagy megmagyarázva, így marad azért némi hiányérzet az emberben, és dráma ide, dráma oda, azért egy igazán nagy katarzissal is adós a film, de ettől még kerek és szép mozi Az ember, akit Ovénak hívnak, szóval tessék menni, és jobb embernek lenni a megnézése után.