Amikor a 2K bejelentette, hogy egyszerre kiadja a Borderlands Legendary Collectiont, a Bioshock: The Collectiont és az Xcom 2: Collectiont, a világ egyből jobb hellyé vált, hiszen bár lehet, hogy nem új címek ezek, és mindannyian végigtoltuk már mindegyik játékot százezerszer, jó érzés, hogy mostantól bárhol tudunk útközben is szentségelni egy jó kis Xcom taktikai meccsen az idegenekkel. Jó, oké, eddig is tudtunk játszani Xcommal a mobilunkon, nem is lett rossz az Xcom: Enemy Unknown mobilportja, de azért a Switch kicsit más liga, arról nem is beszélve, hogy az irányítás is jóval egyszerűbb, abszolút konzolszerű a joy-conokkal.

Ráadásul az Xcom 2 egy remek játék, ami most mind a négy DLC-jével együtt került egy pakkba, ráadásul benne van a War of the Chosen is, amivel már tényleg elég masszív játékidőt lehet kicsiholni ebből az egész csomagból. Na nem mintha egyébként maga az Xcom 2 ne lenne elég hosszú a maga jó 40 órájával, de így aztán tényleg elég sokáig oda leszel kötözve a Switchedhez.

Aki valamiért nem tudná, hogy mi az az Xcom, az valamiről nagyon lemaradt, hiszen ez a körökre osztott stratégiai-akciójáték nem véletlenül ért kultstátuszba, a hangulata annyira magával ragadó, a nehézségi szintje pedig kellemesen rohadt nehéz, hogy nem lehet nem szeretni. Néhány lépésünk van, amiből meg kell terveznünk, hogyan mozgunk és cselekszünk az adott térben, mennyit tudunk sebezni az adott ellenfélen vagy hogy hová rohanunk fedezékbe. Az ellenfelek bizonyos sebzési valószínűséggel rendelkeznek minden pozíciónkban, ezért is kell mozognunk, hiszen akár egy 70%-os valószínűségnél is érhetnek kellemetlen meglepetések. De hát ettől szép ez.

Az Xcom 2 egy nagyon jó folytatás volt, ami abszolút megmutatta, hogy van még szufla ebben a szériában, és most már Switch-en is játszhatod bárhol, metrón, vécén, kanapén, és ha jót akarsz magadnak, nem tévén. A játék ugyanis egyetlen téren kénytelen volt kompromisszumokat kötni a Nintendo Switch nem túl izmos hardvere miatt, és ez a látvány. Sajnos már handheld módban is feltűnik, hogy a felbontás eléggé alacsony, a vizualitás pedig finoman gazdaságosra lett véve, de annyira azért nem, hogy a játék élvezhetetlen legyen. Tévén ez viszont hatványozottan jobban tűnik fel, és bár nem élvezhetetlen, azért mondjuk úgy, hogy jobban járunk, ha nem rakjuk dokkolóba a Switch-et, amikor ezzel a játékkal akarunk játszani.

Az Xcom 2 egy picit csúnyábban is abszolút élvezhető, sőt, nagyon is szerethető, mert bár sokkal jobban kitűnik a grafikai visszafogottsága, amikor egy átvezető után megjelenik a játék képe, pillanatok alatt ugyanúgy ott vagy a harctéren, és próbálod pürésíteni az idegeneket, ugyanúgy anyázol, amikor sokadjára nem jön össze valami, vagy amikor nem gondolod át a lépéseidet megfelelően, és ez végzetesnek bizonyul.

A játék hála istennek nem lett könnyebb, és nem lett rosszabb sem, így ha minden álmod az volt, hogy utazás közben is letolhass egy-egy meccset, akkor abszolút nyugodtan vedd meg, nem fogsz csalódni, de csodát ne várj grafikailag. Az viszont némileg furcsa, hogy míg egy Bioshock Infinite-et sikerült abszolút gyönyörűen átportolni Switch-re, itt ekkora kompromisszumokat kellett kötni, de mindegy, komolyan soha rosszabbat. A 2K pedig nyugodtan portolgathatja át a többi legendás címét is.