Nem, nem olyan rossz a Batman Superman ellen
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az a helyzet, hogy bármennyire is féltünk Zack Snyder szuperhős-zúzdájától, kellemesen csalódtunk a moziban. A Batman v Superman nem lett béna, csak tudni kell, hogy mit várjunk tőle.

Spoilermentesek leszünk, szóval nyugi. Zack Snyder neve nagyjából egyet jelent a negatív kritikákkal. Teszem hozzá, nem minden ok nélkül. Legutóbb az Acélemberrel tett meg mindent az úr azért, hogy leginkább egy péklapát neki megfelelő végén lássuk viszont, és hát valljuk be őszintén, túl nagy reményekkel nem indultunk utána Batman és Superman csörtéjének. Az sem segített sokat, hogy alig lehetett bármilyen pozitív kritikát elcsípni a filmmel kapcsolatban a bemutató előtt. Aztán ott ültünk a végefőcím közben, és azon gondolkodtunk, hogy akkor most feltárcsázzuk-e háziorvosunkat ilyen késői órán, mert nyilván valami komoly baj van velünk, ha tetszett a Batman Superman ellen.

Nem arról van szó, hogy felírtuk az all time top 10-képregényfilmes listánkra, de mint blockbuster majdnem tökéletesen teljesít. Csak hát egy Batman-filmet már nem lehet sima blockbusterként kezelni. Nolan tehet róla. Meg Burton. De főleg Nolan. A faszi annyira magasra helyezte a lécet, hogy innentől kezdve kvázi öngyilkosság a szuperhős filmes használata, Zack Snyder viszont bevállalta. Nem biztos, hogy jól tette, de bevállalta.

A Batman Superman ellen folytatja az Acélembert, ráadásul egyenes ágon, és előkészíti a Justice League-mozit, ezt az áthidalást viszont az Acélembernél jóval erősebb színvonalon műveli, annak ellenére, hogy megtart azért ezt-azt azok közül az elemek közül, amiért bátran lehetett gyűlölni a Man of Steelt. Snyder még mindig nem tud drámát rendezni, izomból akarja elintézni a melót, és ezen az sem sokat segít, hogy a drámai pillanatok közben sokszor olyan mondatokat adnak a (szuper)hősök szájába, amelyek nettó igénytelenek és nevetségesek.

A Batman Superman ellen persze ettől függetlenül erőlteti a drámát, a megbicsaklott életű Bruce Wayne és az apját elvesztett, folyamatosan nyűglődő Clark Kent emberi szenvedései érthetőek, csak néha szimplán bénák a kivitelezés miatt, inkább megmosolyogtatóak, mint átélhetőek, néha picit zavaróak, de szerencsére nem ezekből a pillanatokból van több a 151 perces játékidő alatt. Ami nagyon sok, még így barátok között szólva is.

Na de ez a játékidő többnyire elég parádés akcióval van megpakolva, és egy olyan Ben Affleck-féle Batmannel, ami könnyen kerülhet a legjobbak közé, méghozzá azért, mert ez az eddigi leginkább képregény-közeli denevér, de nem is inkább denevér, hanem Bruce Wayne maga. Batman emberi énje sokkal erősebb szerepet kap, és ez nagyon nem baj. Nem a gazdag örökös, hanem a sokkal sötétebb nézésű, idősebb, az élet súlyát minden másodpercben a vállán cipelő Bruce, akit remekül hoz Ben Affleck, baromi jól áll neki a szerep, úgyhogy akár jöhet is vele a teljes Batman-mozi, mi elővételben veszünk rá jegyet.

De Jeremy Irons Alfredja is pazar, a pótapaként működő mindenes még sosem volt ennyire erős karakter, és Amy Adams Lois Lane-je is emberközeli, szerethető, egyszerű lány, gyönyörű lábakkal. De aztán jön Jesse Eisenberg, és annyi az egésznek. Lex Luthorból valamiért egy Jokerbe oltott Rébuszt alkottak, nettó idióta a srác, rettenetesen kínos pillanatokkal, és sanszos, hogy nem is Jesse tehet az egészről, hanem az a forgatókönyvírói anomália, amit Lex Luthornak hívnak. Van olyan hihetetlenül rossz, mint Eddie Redmayne a Jupiter felemelkedésében, pedig az sem piskóta.

Henry Cavill nagyjából azzal tud dolgozni, amit az Acélemberből hozott magával, bár most talán kicsit mégis szerethetőbb Superman karaktere, valószínűleg azért, mert ott van mellette egy remek Batman, és nem utolsósorban egy csodálatos Wonder Woman. Gal Gadot egyszerűen szuper választás volt, és kifejezetten várjuk a teljes estés WW-mozit, mert valószínűleg egyáltalán nem lesz vele semmi, de semmi probléma.

A Batman v Superman viszont több ponton is hibázik. Egyrészt elhiteti mindenkivel, hogy tele lesz meglepő pillanatokkal, de sajnos ez nem igaz. Nem is érteni a nagy spoilerhisztit, mivel nincs mit elspoilerezni, bár ez is egy spoiler tulajdonképpen, de maradjunk annyiban, hogy ha láttad a trailereket, nem nagyon lephet meg semmi.

Másrészt: ha Zack Snyder végre megtanulná érzékkel kezelni a drámát, és ha egy picivel indokoltabb lenne a film utolsó, nagy csatája, akkor még pozitívabban tudnánk nyilatkozni a Batman Superman ellenről, de így sem annyira rossz a helyzet, egy korrekt blockbustert sikerült kanyarintani belőle, ami igen erősen képregényszagú, és ennek csak örülni lehet. Hogy mennyire ingadozó színvonalon történik mindez, az más kérdés, de ha egy pörgős, sötét, akciódús DC-filmre vágytál, amiből nem lesz filmtörténelmi klasszikus, csak szórakoztat, akkor a Batman v Superman többnyire hozza, amit kell.

7
  • Jesse Eisenberg egyenesen pocsék
  • A sztori hihetően tálalja a nagy egymásra haragudás történetét
  • Ben Affleck jó Batman
HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.